LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
| A lappangó levelet egy 21×33 cm-s ívpapír mind a négy lapjára írta Révai. Közreadója, Kicska Sándor (1932) néhai édesapja, Kicska Emil, Nyitra vm. tb. főorvosa könyvei között bukkant rá. Az orvos saját elbeszélése szerint „a tótsóki Sándor-birtok lim-lomjában találta sok más, a Sándor István könyvtárából való könyvvel együtt”. |
| Édes Barátom! Ki mondhatatlan, mi nagy örömmel olvastam leveledet, a’ melylyet Ráth Uramnak írtál. Láttam benne szándékomnak általadis elébb mozdíttatására égő tüzedet, ’s újra gerjedtem megint arra a’ ditső igyekezetre, a’ melylyet ha szerentsésen el végezek, anynyi vigasztalásokat meg élvén, nem nehezen fogom azutánn hideg tetemimet a’ sírban hagyni. Ilylyen indulatokban lévén, zugolódom, hogy nyakadba nem borúlhatok, hogy veled forrón megölelkezve, ajakadról nem hallhatom haza szerető beszédedet. Jere! a’ mint lehet, ’s a’ mint te önként a’ Haza’ kedvéért már el is kezdetted vélem, halljad tehát levelek által szándékom’ bé telylyesíttetésére el intézett útomat: ints benne, vezess, és elébb segíts. Légy te is azoknak ditső számokban, a’ kik ilylyenképen már bőven mutatták hozzam hajló szívességeket, vagy is inkább az anya nyelvhez buzgó szereteteket. Igen, úgy akarom én is a' Magyar Versgyüjteményt közre botsátani: minden hibáitól ki tisztítva, a’ kimiveltebb írás’ módja szerint, a’ Szerzőknek életek’ folyásáról való bővebb jegyzésekkel: és még azon kívül a’ Versszerzés, és a’ Költő Tudományról való Oktatásokkal is, most emé, most más nevezetesebb íróból, példának okáért, Rollinból, Fontanelléből, Batőből, Voltérből, mind magyarra fordítva. Ebben az az én szándékom, hogy ezeknek bölts Elmélkedéseiket múlólag is meg tekíngetvén, jelesebb, tisztább és nemesebb ízt kapjanak fel a’ mieink, a’ minek is igen nagy híjával vagyunk még, kivált a Költeményekben. ’S ugyan hány tudja valójában igaz tulajdonát az Éneknek, a’ vagy is az Ódának, a’ Pásztorverseknek, egy szóval, a’ többi Költeményes Nemnek? Ugy e, ezekről különös apró Oktatásokat közbe vetni, ezekből a’ nagy nevezetű férfiakból, anynyival is tanátsosabb, hogy már ezek nagy tekéntetben vagynak, ’s a’ mieink is inkább tanúlnak az idegenektől, hogy sem az otthon tanítóktól. Nékünk is bátorságosabb így, mert, ha kinek mi nem tetszik, nem támad meg minket, hanem az idegenekre pattan inkább. Azutánn a’ mi tsak vers, vagy ha nem is ’az, de ugyan tsak költeményes, mint, példának okáért, sok költetlen víg, és szomorú játékok; új, vagy régi; íratott, vagy ki nyomtatott; mind szándékom közre botsátani, több Kötetekben, a’ mint alkalmasint ki telik, hanem ugyan tsak még is valamenynyire válogatva. Mert a’ szemétet olyly gondosan fel takarítani nem volna igen képes, ha tsak azzal a jövő történetíróknak nem akarnánk kedvezni. Hanem leg először is az Énekes Szerzőkkel akarok bajlódni, a’ vagy is a’ Lyricusokkal. Azokat teszem ebbe a’ karba. Több Kötetet is reménlek egynél belőlök. Báró Rádaival közlöttem a’ dolgot a’ mult télen Bétsben. Örömmel által ád mindeneket, nem tsak a’ miket Gyöngyösi Munkáinak ki bocsáttatásokra mély tanúltsággal már nagyobbadára egybe írt, hanem még egyebeket is, a’ mikkel bőven bír. Tsak a’ tizenhatodik Százban lévő Magyar Versszerzőknek életeket százig már egybe írta. Kétség kívűl ezeknek munkáikból is többire vagyon nála. Igyekszem nem sokára magam le menni e’ nyáron hozzája Pétzelre. Gróf Telekivel is ott volt szerentsém bővebben meg esmérkedni. Az ő Titkosa is, ama’ nagy nevezetű Kornides, egészen belém szeretett. Fogadták mind a’ ketten, hogy, a’ mit tsak küldhetnek Erdélyből, mind ki mozdítják. Kornides ugyan, hogy meg mutassa kész igyekezetetét, szándékom’ elébb segíttésére, még ott mindjárt kezembe adá ama’ nagy ritkaságot, a’ melylyet te is olyly igen óhajtasz, ama’ Pray-tól emléttetett régi darabot. Sőt maga Pray, és több ő felei, ebben ’s egyebekben is rész szerint fogadták, rész szerint már meg is mutatták segédeket. Ugyan azok által férkeztem többire Faludinak nem tsak majd minden verseihez, de még egyéb árván hagyatott igen jeles munkáihoz, a’ melylyeket ugyan időve’ közre is botsátok. Az a’ halhatatlan Férfiú szépen tudot Magyarúl! Egyebek is már elég számosan segítettek. Mind fejenként, a’ mint meg is érdemlik, háladó szívvel meg fogom őket dítsérni annak idejében. Te egynehány épen esméretlen dolgokat emlétesz: azokért majd azután esedezem nálad, mikor a’ nemű versekre jövök. Most arra kérlek, hogy, a’ kikről tudok ugyan valamit, fel is találtam, de még a’ távúl valóság, és ritkább alkalmatosság miatt meg nem nyerhetem, előzd meg azokkal nyughatatlanságomat. Ezek azok: Balassa Bálint, Rimai János, ha régiebb nyomtatású a’ Pozsonyinál, Kohári István, Amade László. Benitzkinek is kívánnám Lőtsei kinyomtatását, ha meg vagyon néked. Nem árt, kivált a’ régiekből, két, három exemplárist is meg szereznem, sőt szükségem is vagyon reájok, minthogy többire meg rongúltak [!], ’s ha mi egyben nints. meg vagyon a’ másikban. Úgy vagyok épen Lisztinek Magyar Marsával, azutánn Heltaitól nyomtatott Szerzőkkel is. Tinódi Sebestyénnek is szeretném verseit mennél hamarább kezembe juttatni. Rádai Úrnak vagynak tőle tsak kézzel íratott versei is. Azonban, ha nálad is meg vagyon ez a Szerző, nékem kedves dolgot tészesz, ha azt is meg küldöd. Mind ezeket pedig Ráthoz utasítsd mennél elébb Posonyba. Amadénak élete folyásáról, minthogy te többet hallhattál és tudhatsz felőle, ne terheltessél egy uttal bővebb tudósítást tenni. Egyebekben is, kérlek megint, ints, vezess, elébb segíts! Látod, mitsoda alkalmatlanná lettem! Hanem Hazád’ szeretetéért el nézed ezt bennem, úgy hiszem, örömmel is. Engedd meg, hogy még is titkon lehessen nevem: nem ok nélkül tselekszem. Ha még is épen tudni akarod, a’ jövő levéllel meg tudod. Szeressed Szíves Barátodat A’ Magyar Vers Gyüjtőt. Sándor István Úrnak. |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820