LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
P. Nic: Révay |
Tisztelendő, ‘s Kedves Hazafiu! Akár azon két Könyvben, mellyeket Tisztelendöséged engem meg bötsűlni tetszett, foglaltt dolgok[na]k nagyságát, akár az Iróknak ékessen szollását, akár pedig a’ kibotsátónak Nyelvűnk gyarapodásán fárodozó szorgalmatosságát, ‘s egyszer ’s mind hozzám viseltető szivességét tekintsem, ezen ajándék felettébb nagy betset, felettébb nagy Kedvet lelt nálom. Mert ha ditséritre méltók a’ nagy érdemű Férfiakk nevezetes tselekedeti, valóban ditséretessek azon igyekezetek is, mellyek amazokk hirét, ‘s nevét a’ setétségbűl napfényre hozni, és ditső emlékezeteket a’ Következendő időkre terjeszteni iparkodnak, kiváltképpen, midőn ezek édes Hazánk, édes Nemzetűnk ditsérésével öszve vagynak Kaptsolva, kihez képest el légyen felőlem hitetve Tisztelendőséged, hogy valamint a’ kűldött ajándékot tulajdon maga érdeméért, ugy ez ajándékozónak hasonló érdemű személyéért, és erántom tekélletes szivessegéért is nagyra, és igen nagyra bőtsűlőm. Bár tsak számossabban volnának, kik Nyelvűnkk gyarapitásában illyetin szorgalmatossággal fárodoznának, bár tsak számossabban volnának, kik illy hasznos munkálkodást méltóképpen betsűlnék, és elő segítnék. Én azomban állandó szivességel vagyok Tiszteslendőségednek Szombathelyen 16a January Igaz szolgája Szily János. 1790 |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820