Pécs 3 Martius 1790

Hazafiúi kötelesség hozza magával, hogy Hazánk vitézinek jeles viselt dolgait majd történet könyvbe írjuk, majd pedig versekbe foglalván hívő maradékainknak által adjuk, hogy szentelvén mind neveket, s mind érdemjeket tegye magának övető czélul. Vajha egek! ezeknek az Hazánk boldogságát örző s védelmező magyar scipióknak hálaadatos áldozatot Hazánk oltárán nyújthatnánk, vajha  elegendőképpen hazánk romlott falait támogató Atlásoknak szolgálhatnán! meg némul a nyelv vagy ha tsak gondolkozik róla a visgálódó emberi elme, s reszkedve rebesgeti azt amit tsak gondolhat is. Jobban tudja s látja az okos világ Nagyságos Püspök!  ezeknek érdemit mind a vers szerető elegendőképpen szólhasson róluk. Majd tsak nem engem is (meg vallom) el bamittának ezek jeles vitézségű hazafiak; de meg tekintvén jobban a hartz mezején ditsöülteknek jeles dolgait megbátorodtam s elmémet retegtő félelmet letévén, egynehány versekbül álló borostyán koszorút érdemes hajnali fejeknek meg tisztölésére kötni merészeltem (ha még is koszorunak mondhatom Nagyságodnak (?) engedelmével). Vegye jó szívvel Nagyságod! Gyenge elmémnek első gyümöltsét. Ha valami hibát nagy Elméje talál, az iskolai időnek, mellyben öszve szedegettem, elsőben, a munka elsőségének másodszor tulajdoni méltóztassék. Nem is kétlem, hogy elegendőképpen ne mentegessék, s födözzék hibáim a bölts világ előtt, midőn nem leg tökélletesebb szokott lenni akár kinek is az első munkája. Az is leginkább szemem előtt forgott, hogy midőn öszve vetett vállokkal kedves hazai nyelvünknek kipallérozásán (jobban mondhatnám előmozdításán) nem kevés öröm nélkül szemlélnék (iparko?) ehhez az hazai tisztséghez, mint elmémnek gyenge erei engednék, hozzá fognék; s példát az tanuló ifjuságnak ha nem adnék, tsak ugyan izlésére, mellyet sokak nem tudnak érezni, felserkenteném. Melly haszna lett hazám boldogulására feltett tzélomnak, akik verseimet olvassák, leginkább ők itélhetik s mondhatják meg. – Világosságra merészeltem ereszteni annyibul, hogy láttam olly sok jó szivű hazafiakat kik maguk költségével kinyomtatni, nem kevés örömöm nélkül szándékoztanak légyen, a mellyhez előjáróimnak ösztönzése legnagyobbat adott. Számosodjék boldog hazámnak gyarapítására született ifjaknak száma, Nagyságos püspök szivembül óhajtom. Én Hazámnak boldog sorsára leginkább nyelve pallérozására egészen magam fel áldozom, hogy hálaadatos szívvel, tisztességemnek, mellyet a belénk öntött haza szeretete igazán minyájunktul megkíván, eleget tehessek, aki maradok Nagyságodnak

Alázatos megyebéli kanditátusa

Varga Márton