LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
| https://de.wikipedia.org/wiki/Maximilian_Joseph_von_Lamberg |
| A kielégítetlen létezés, az eldugott garnizonok és tábori élet között hányódó katonai pályafutások során a nők igen gyakran a harcos pihenőjét jelentik. Lamberg gróf ugyan a legtermészetesebb módon idézi fel a házastársi szerelem örömeit, de ő ekkor már ötvenéves. "Szeretem a nyílt embereket, senki előtt sincs titkom, ablakaim nyitva vannak, amikor feleségem ölében megremegve végrehajtom a teremtés nagyszerű művét." Lamberg magáévá teszi azon versecskék bukolikus filozófiáját, amelyeket barátjának, Feketének küld, és szerzőjüknek Jean-Jacques Rousseau-t tartja: Meneküljünk a városból, amely a legkevésbé biztos szíveket fogadja be, A falu békéjében ízleljük meg a tiszta örömöket, Hogy boldogok legyünk (ez a legokosabb dolog), Éljünk árnyékban.1 1 (Claude Michaud nem tudta azonosítani a vers forrását, Rousseau művei között nem találta.) |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820