LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
| https://de.wikipedia.org/wiki/Maximilian_Joseph_von_Lamberg |
| Lamberg gróf naiv ártatlansággal vallja be, hogy életmódja talán közelebb áll a Lucretius festette eszményhez, mint Horatius ideáljához: "Az élet megkedveltette velem azt a lustaságot, ezt a boldog nemtörődömséget, amely a karbafont kezű filozófusokat jellemzi, haec est nostra Venus. Horatius, akit én a szellem embereinek repertorium conscientiae-jének tartok, ráadásul az otium cum dignitate-t akarta." Megöregedve már nem cserélné fel morvaországi menhelyét "a földi nagyok elvarázsolt palotáira". A fejedelmet csak beteg lelkű emberek vehetik körül. A tisztségek talán híressé tesznek, de nem boldogítanak, és II. József kormányában egy miniszteri kinevezés kapcsán Lamberg azt kívánja, hogy a választott személy "ne legyen boldog ember [...], hanem olyan valaki legyen, aki maga is érezte már a boldogtalanság súlyát". Ezzel összefüggésben Lamberg néhány verssort idézi Jacques Massontól, Pezay -márkijától (1741-1777): "Légy híres és légy szerencsétlen! Dicsőség, szerelem, barátság, mind hazugság vagytok, Fájdalmaink mind valósak, örömeink csak álmok." (Ez Lamberg 'Lettres critiques' című könyvének első mottója.) |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820