Ne sajnálja kegyelmed, hogy sokáig tartoztattam munkáját, szükséges volt a correctornak üdöt engedni, hogy kegyelmed bötsületire váljon munkája, mind pedig én meg ne itéltessem magamat; maga tudja kegyelmed mely nehéz légyen valamely könyvet, egy nyelvbül másban által tenni, föképpen, mely oly titkos értelmű dolgokat foglal magában, és valóban nehéz magyar nyelven mindeneket ugy ki tenni, mind Franczában vagyon, de reménlem botránkozás ezekbül nem szármozik, mert kétfélék az olvasók ostobák és okosak, az ostoba meg nem botránkozik mert nem érti, az okos sem nem érti, és tudja miképp kell az olyas titkos értelmü mondásokat venni, némely jegytéseket még is fell tettem, mellyekhez itéletem szerént, kellene a fordéttást alkalmaztatni ezekhez, ugy a Franczia könyvet, és kegyelmed fordéttását, Eötvös Professornak kezében adtam, hogy kegyelmed kezéhez szolgáltassa, ditsérem s’ nagyra böcsülöm kegyelmed Istenes dolgokban valo foglalatosságát, s azért Atyai áldásomat kegyelmedre terjesztvén jo akaratyában ajánlott maradok