Hogy kegyelmed munkája még éltében világosságot lásson, arra én nékem annyival nagyobb gondom vagyon hogy aztat a censorok is helyesnek és ditséretesnek lenni találták; nintsis egyébb hátra, hanem hogy kegyelmed azon fordittását némely helyeken változtassa, és respective a frantziához még ugy alkalmaztassa, amint ki tétetik azon reflexiókban, mellyeket sub 5. oktobris anni preater [?] Erdődi Vesperes és Plébanusomnak kegyelmeddel való közlés végett által küldöttem, melynek is végbe vitelén mennél inkább  fog kegyelmed igyekezni, annyival hamarább reménlheti ezen munkájának kivánt ki nyomtattatatását, mely kivánnám, hogy mind kegyelmed nagyobb ditséretire, és vigasztalására, mind nékem őrőmőmre válna. Többére Attyai s’ Püspöki áldásomat terjesztvén kegyeledre maradok kész szolgája.