Exczellentiádnak parancsolattja szerint felhányattam a szegény érsekségnek szegény rchivumát, de leg kisebb levelet sem találtunk arrúl a Pápai házrúl, mellyhez Vizzkeletiek just pralendálnak, sajnálom azért, hogy Excellencziádnak kivánsága szerint nem szolgálhattam. Méltóztatott Excellentiád ugyan azon levelében de 18 junii szememre hányni, hogy azon könyveket, mellyekrül Garampi cardinalis emlékezetet tett, ki nem kerestettem volna; én azokat ki kerestettem, de el nem küldhettem; annak pedig nem én, hanem a’ Cardinalis az oka; mivel azzokkal a’ konyvekkel egy catalogust küldött, a’mellyrúl maga azt írja, hogy nem fele róla, minthogy ő beteg vala, mikor azokat elküldették; azt kivanta tehát tőllem, hogy rendbe szegygyem azoknak a konyveknek mint a titulusait, mint a számát, hogy kitessék azoknak az árra. ezeket megtettem, de eddig semmi feleletet tőlle nem vettem nem is tudom felvette é az árát vagy nem! azt pedig hagya Excellenziád, hogy akár melly szegény légyen Excellencziád velem együtt, tsak nem lehet már embernek jószágát ingeyn elvenni, és másnak vagy el adni, vagy ajandékozni. Ha egyszer olyan szerentsés leszek hogy a Cardinálistul több tudósétást kaphattok, bizonyára el nem mulatom Exczellencziádnak azzokkal a konyvekkel a mi szegénységünkhöz képest szolgálni. hogy pedig  Exczellencziád ne gondolya, hogy a Bibliotekáját azzok igen sokasítani fogják, ime ide rekesztem azoknak a konyveknek a lajstromát, amellyek több exemplárban küldetettek. azzokon kévűl vagyon egy exemplárba Fatu de Albertis de sacris utensilibus in folio Tomi 2 amelly nállam már meg vagyon, ha Exczellencziádnál nem volna, és azt kivánná, avval is szolgálhatnék.

[bekezdés, sajnálkozik azon, hogy Eszterházy beteg]

Egész szándékom vagyon Exczellencziádnak ez idén udvarolni; az űdőt még nem tudom, de ollyant ki fogok keresni, a’mellyben Exczellencziádat bizonyosan otthon talállyam; akkor azokat a drága könyveket is elvisszem. [...]

Kalotsán 4 Julii 1789