Leg föbb Méltósággal, Tekintettel, s’ Tisztelettel ékesűlt Gróff és Püspök Ur!

nékem érdemem felett való Jó Kegyelmes Uram!

Nem az én előre való nézésem, sem nem valamelly arra el rendelt szándékom az oka, hogy ezen, Angliai nyelvbűl más által elöszször Németre, mostan pedig általam, egyedül magam kedvéért Német nyelvbül Magyarra fordittatott jeles kisded munka, valaha ezen nyelven nyomtatás alá adattassék; Hanem egyedül Nagyságod, maga edes Magyar Nemzete elöl menetelit és boldogúlását ritka Példájú Kegyességgel, s’ igaz hazafiúi buzgó szorgalamtosságal munkálkodó szereteti szandekozza  azt, hogy csak ezen morsalekis olly jó végre fordittassék.

Meg vallom, jó Kegyelmes Uram, hogy jóllehet sok meg jedzésre való dolgokat tapasztaltam ezen Munkában ollyakat, mellyek nem ezen mi országunknak, hanem talán inkább Angliai országnak természetihez illenek, azokat mind azon által, az Elsö Irónak tulajdon munkáját meg sérteni illendönek nem itillvén, sem meg nem változtattam, sem magamébúl semmit hozzá nem tettem, egyedül a Gyengébbek fel segilléseknek kedvekért, az esztendő nemelly Hólnapjaiban, mire tartassék maga méhei körül kivált képpen vigyázni a jó méhész. Egy mutató táblácskával. És azon kivül mindenkori meg tartásra méltó rövid némelly jedzésekkel toldottam meg. 

Méltóztassék már Nagyságod azt cselekedni ittenis, a mit ritka Példájú Bölcsessége szerint ezen dologban illendőnek és méltónak fog találni. Külőnös szerencséim közzé számlálván azt, hogy lehetett avvagy tsak illy csekéllységbenis Nagyságod kegyes Parancsolatainak engedelmes tellyesitésebe kegyelmem, további kegyelmességiben s’ kegyességiben állhatatosan bérekeszté. Maradok Hangácson, Ezer kétszáz ötven hetedik esztendöbeli Szent Mihály Havának harmadik napján. 

Legfőbb méltósággal, tekintettel, s’ Tisztelettel ékesűlt Gróff és Püspök Ur, érdemem felett való jó Kegyelmes Uramnak Nagyságodnak

mélly alázatossággal való mindenkori engedelmes hiv szolgája

Szatthmáry Király György