Nagy Méltóságú Gróff, Kegyelmes Püspök!

Kegyes Uram, Uram, és Attyám!

Ezen most folyó napokba vélem történt szörnyü esetemet, hogy Excellentiádnak könyvhullajtásim között meg szomorodott szivvel, ugyanannak vége szakasztása miatt kinyilatkoztassam, mind tulajdon, és szülöim lelkünk veszedelmének el távoztatása, mind pedigh némelly Egri Istentelen, és helytelen tanátsadóknak, és stylistáknak erköltstelensége; úgy szinte fiui szivemnek Excellentiádhoz gyerjedezö bizodalma, kinszeritve meg kivánnyák; ugyan ezekre nézve tehát történetemet Excellentiádnak engedelmébül igy terjesztem ki. Minekutánna az Egri seminariumbúl, melyben lelkemre  nézve nyughatatlan életet viseltem, ki költöztem volna, fáradságos és költséges utazásimat, s’ szarándokságimat mind arra intéztem, hogy ugyan azon nyughatatlan életnek jármát, mellyet Egerbe le tettem, megint nyakamra venném, nem egyébb okbúl, hanem hogy eleget tennék szülöim akarattyoknak, kik gengébb üdvömtül fogva szüntelen azon státusnak választását tsepegtették  szivembe, mellybe öregségekre, sok költségek után testi képen való nyugodalmok, segedelmek, és bizodalmok lehetnék. Mind ezeket én, és más több okokat, mellyek engemet valaha még a Pásztori  hivataltúlis szerzetes életre bizonyossan el vontak volna, mélyebben meg fontolván, és szülöimnek testi kivánságok ellen Isten kegyelmébül meg erössitetvén, valóságossan el is tökéllettem a szerzetes életre való költözésemet; és igy ezen most kezdödött  esztendönek elsö napján bé jelentettem Elsö Remete Szent Pál szerzetinek szándékomat, melly nem tsak vén Aszonyoknak, a mint sub Lettera A. itt accludált szörnyü levélbe szememre vettetik, sugarlásábúl nem költ, hanem mindeddig még csak egyetlen egy léleknek tudtára sem vala, azért, hogy ennek ki nyilatkoztatásával szülöim meg ne bántódnának: Ez meg lévén, ugyan azon nap, mellyen én szándékomat még csak közleni másokkal kezdettem, meg indúla Mostoha Atyám Egerbül, hogy  azon gondolatomat, mellyet még nem is tudhatott, meg gátolná; az az: Pestrül Egerbe le vévén a világi statusnak hivatalira  le kötelezne: Tudni illik, hallotta eö némünémüképen (ammit nékem beszéllé) hogy Excellentiád engemet, ámbár méltatlant, Attyai kegyességébe visza vévén, udvarába a világi Archivumra, és egyszersmint a papi Cancellariára kivánna alkalmaztatni, olly szerrel, hogy Próbák után Excellentiád engemet vagy világi szolgálatra, vagy Papi hivatalra szárnyai alatt kegyessen meg tartóztatna: Erre nézve tehát kinszeritett engemet Mostoha Attyám árra, hoyg Excellentiádnak kegyes Resolutióját meg ne vessem, mivel, úgymond ha meg vetem, talán kenyerét is, mellyet Excellentiád kegyelmébűl eszik, el veszejti. 

Kegyelmes Uram! ezen helytelen félelmét Attyámnak nem csak én, hanem több fontos elméjü emberek is, kik mind Excellentiáddal születet kegyességet, mind szülöimhöz eddig mutatott kegyelmét tisztelik, és ösmérék, úgy szinte szeginy Attyámnak ki telhetö serénségét tudgyák, gondolatibúl ki ütni már sok izbe ügyekeztek, tudván azt, hogy Excellentiád nem bünteti a szülöket gyermekek vétke miatt; de haszontalan vala mindeddig ezeknek is munkájok, mivel csak ugyan ezen félelme miatt mindeddig kinszerit, hogy Excellentiádnak kegyelmét meg ne vessem: nem vetem meg ezt kegyelmes Püspök! Sött inkább rólam való  kegyes emlékezetét Excellentiádnak alázatos térdhatással ’s kéz csokolással köszönvén, igérem, hogy kegyességét örökös háláadó szovvel fogom meg hálálni; de azt is tudom, hogy ámbár szülöim tellyességgel akarnák,sött Excellentiádnak is kegyes tetzése szerint volna, még sem kivánna Excellentiád engemet, ki szerzetes életre tellyes akarattal költözök, világi hivatalhoz, vagy Pásztori Papsághoz le kötelezni.

Mind ezeket szeme eleibe tévén én Mostoha Attyámnak, nem tsak nem bestelenitettem, a mint ezt sub A. Edes Anyám helytelenül informáltatván szememre veti, hanem inkább ( a mit lelki üdvösségemre merek mondani, és Istenvel bizonyitani) valahánszor szándékomat, okaimat, vagy egyébb animadversioimat akartam néki itt léttelébe nyilatkoztatni, annyiszor elöre hajadon fövel, ’s kéz csókolással a beszédre engemet kértem, és leg kissebb szóba meg nem sértettem: De mit nyertem tiszteletemmel egyebet? hanem hogy Edes Anyámot, Egerbe le menvén, és némelly fül fújók szava után indúlván, helytelenül keserves informatioival annyira meg szomoritotta, hogy ez nem tekintvén  Fiának hirét, nevét, és üdvösségét illy tsufos, illy áthozódo, illy Istentelen levél alá (mellyet sub A. itt accludáltam) irta Anyai tiszteletre méltó nevét, mint ellenségemét; még fiui szives levelemet sem tekintvén, mellyet kivánt békéltetésnek, és engedelemkérésnek okáért kötelességem szerint 8dik Januar le küldöttem, itt pedigh Excellentiádnak sub Littera B. közlöm árra végre, hogy innen Fiui engedelmes szeretetemet meg itillye.

Tudom azt, kegyelmes-uram! hogy Edes Anyám a felül emlitett levelet se nem concipiálta, se nem irta; sött azt is tudom, hogy ebbe az Attyám is ártatlan; de ugyan az terhes szivemnek, hogy ollyanoknak irási, conceptusai, és áthozódási szomorittyák Edes Anyámnak neve alatt szivemet, a kiket inkább mint hamis, és tsalárd lélekkel tellyes fül fújókat átkoznom kellene, mint sem, mint Edes Anyámnak Istenes, és szives Cancellistáit emberelnem. Tudni illik, Kegyelmes Uram! vannak Attyám, és Edes Anyám mellett, a mint ezt még Egerbe magam keservessen tapasztaltam, olly tanátsadók, és suttogók, kik a világnak énbelölem következendö hasznát szülöim elött mód nélkül nagyobbittyák; az eö mulandó örömöket, nyugodalmakot, költségeknek el távoztatását; fioknak pedigh nagy urasságokra való lépését; termetét gyermekeknek; világra való alkalmatosságát arany hegyekkel bé fejezik; a szerzeteknek viseletét, és élete módgyát kissebbitik, és gyalázzák; Fiokon téendö eröszakra ingyerlik; sött végtére nékem gyalázatos; Fő Tisztelendö Pater Provincialisnak pedigh olly helytelen levelet, mellybe azt kivánnyák, hogy a klastromba (melly közmondás szerint még a tolvajoknak, és gyilkosoknak is nyitva vagyon) egy lépésnyig sem ereszen bé, ugyan azon szülöknek nevével irnak; nem tekintvén semmibe azt, ami az Istené és a Léleké, hogy igy valósággal test szerint való embereknek mutassák magokat.

Ezek igy lévén kegyelmes uram! mivel tudom, hogy szülöimnek akarattyát csak egyedül Excellentiádnak kegyes Pásztori szava engesztelheti, és változtathattya meg, nem is folyamodhatok ezen dolgoknak vége szalasztása miatt szükségképpen senkihöz egyébhöz, csak egyedül Excellentiadnak Attyai Kegyességéhöz,  és Fö Pasztori hivatallyához: ugyan azért szomoru lelkemnek keserves indulatibúl térdeimen kérem Excellentiádot azon drága, és szentséges vér által, mellyet üdvözitönk a Lelkek üdvösségéért böven ki öntött, intézze, és végezze Excellentiád ezen dolgot úgy, hogy sem az én Lelkem szülöimért, sem az eö Lelkek énmiattam meg ne sértödgyön, vagy el veszen: Méltóztasson nékiek kegyessen elejbe terjeszteni elsöben is: Melly veszedelmes, és melly törvénytelen dolog a gyermeket szabadon választott  élete státusátúl eröszakossan el vonni? Másodszor; melly terhes? Számadásra kötelezö? eó lelki isméretet sértö dolog légyen az Anyai Atok, és miképp szokott ez az ártatlan gyermek feje mellöl oda, ahonnan jön, Isten rendelésébül visz aszállani? Harmadszor méltóztasson azt is nékiek declarálni, hogy ámbár ha eröszakkal le vinnének is Egerbe, Excellentiád mindazáltal  engemet, szerzetre való szándékom miatt, lleki ismérete szerint  sem világi, sem papi hivatalra tellyességgel nem akar helyheztetni; végtére pedigh Fö Pásztori hatalmával eöket  arra inteni, hogy nékem küldendö levelek által szerzetes státusomnak választását szabad akaratomra hadgyák. Mellyek ha meg történnek, tudom, hogy sem szülöim nem fogják kivánni Egerbe való viszaköltözésemet, sem azoknak Tanátsadói Istenhöz és poenitentia tartáshoz való szivbéli fordulásomat, ha Lelkek vagyon, nem fogják gátolni. 

Engedelmet kérek azomba Excellentiádtúl azért, hogy illy alkalmatlanúl, és illy hoszan irok; meg vallom, hogy szomorodott lelkemnek indulatinúl vették mind ezek eredeteket; kérem egyszersmint alázatos térdhajtással arra is, hogy engemet , ámbár erre méltatlant, a dolognak törvényes ki menetele, és helyes kérésimnek effectusa felöl tudósitani, és igy szomorúságomnak végét szakasztani méltóztasson. Magamot azomba szeginy szülöimnek edgyütt Lelki Igazgatásba, Kegyelmébe, és fávoriba ajánlván, élek, és halok

Excellentiádnak 

Pesten 15dik Januar 1778

méltatlan legkisebb szolgája Verseghi Ferentz