Méltóságos Gróf! Fő Ispány!

Nagyságos Pűspők!

Kegyelmes Uram!

Én ki vagyok? Mi vagyok? Mi lehetek? Azt az alázatosan ide rekesztett öt rendbeli Testimonialisok sub A. B. C. D. E. eléggé meg mutattyák: egyedűl azt adom hozzá: hogy egy nehány Hónapja, miólta itten Bétsben egyedűl azt adom hozzá, hogy egy nehány Hónapja, miólta itten Bétsben vagyok, és már több Izben vóltam audientián; jőtt is ki ő Felségének kegyes Válasza, hogy mindeneknek előtte applicáltasssam; de ez, mind ez ideig is, be nem telyesedett, és már nem győzőm tovább a’ Várakozást költséggel. Itt létembe a’ Bibliotheca vólt az én leg kedvesebb Idő tőltő mulatságom, valamint Budán és Posonba is, az egészsz Dieta alatt. Tudom én, és esmerem a’ Világot, tudom ezeknek Állapottyát, kűlső és belső kőrnyűlállásait, szokásit és vallásit és ellene mondhatatlan Igazságnak látom azt, hogy a’ Keresztyén Vallás az egyedűl, melly bátor 5/30 része a’ Világnak; még is ezeknél van a’ Tudomány, Böltsesség, Mesterség, Kereskedés, erő s. a. t. Már most ezek kőzőtt is ujra, mellyik az, melly leg igazabb, maga meg mondgya Kristus Urunk, igy szollván. Egy a’ Hit, egy a’ Keresztség. Által adta Kristus Urunk az ő tiszta Tudományát az Apostolokna, és el kűldé őket az egész Világra, hogy tanitnák az Evangyeliomot, hirdették is ezek ezt, és ő utánnok a’ Szent Atyák, de tsak ugyan mindenkor vóltak nyughatatlan Eszű emberek a’kik az ő nyilvánságos Beszédeit imide amoda fatsarták. Innen van még ma is az a’ sok Secta; innen szivárognak azok a’ sokféle viszketeg Eszű csábitók, a’ kiknek Phantáziájok meg részegitik a’ tudatlan Népet, és tévelygésbe hozzák. Nem kellett volna ezt soha is engedni, hanem midőn látták az Anya Szent egyház szolgai, a’ Lázasztókat nyomba kellett vólna akadályoztatni, hogy el ne hatalmazzon tévelygő Tudományok. Imé mi leve belőlle? Az, hogy az El-szakadtak Szabadságot vévén magoknak a’ vétkes Gondolatokra, lassan lassan tőbb tőbb szabadságot vettek magoknak, szabadon irtak, szóllottak, és tsábitottak. Igy szármoztak az Freymaurerek, Atheusok, Naturalisták s’ más egyebek. Mitsoda következéseket húzott maga utánn az illy Engedelem, elő, és leg kőzelebb való Példa Frantzia Ország, ez a’ siralmas vége a’ szabad Phantasiának. Hát Burkus Országba mitsoda rettenetes Dolgokat visznek végbe publice. Magyar Ország kitsibe állott, hogy benne is el nem áradott az illy portéka; és Isten tudgya mi lész belőlle, mert itt annyi a szeles Ifjú, a’ ki abba tartya a tudományt, mentűl tőbb égetni való motskok Könyveket olvas, hogy száma nints. Pedig tsak fattyúk, alig hogy az élettől (?) el szakadtak. A’ Catholicusok kőzzűl még többen. Leg kőzelebbről egy Vitéz nevű Gyerek Ember, ez előtt Egerbe normalis visitator, most itt van Bétsbe, és a’ Miskóltzy Gymnasium Localis Directorságát munkállya: Ez ollyan rettenetes Dólgokat viszen itt végbe, szinte borzad az Ember haja benne. A’ napokba ollyan Imposturával élt, hogy egy nagy hosszú motskos Levelet componált Pater leo Mich. Seitz neve alatt, melly sem Politikával sem józan okossággal, sem semmi Természeti Törvénnyel meg nem egyez; még a’ Datumot is Egerből tette, s’ úgy nyomtatta ki az ujságba; sőtt, a’ mi leg nagyobb itten a’ Kis Papokk s’ más publicus Hellyeken ditsekszik vele; hogy ugyan meg bosszúlta az Egri Püspököt, magáért, és valami Dajkáért, a’ kit ő maga lopott el Egerből; s’ mgt (?) együtt fujjak a’ követ. Illik ezt tselekedni illyen haszontalan Embernek ollyan motskos szurkálódással ki kelni az ő Feje ellen, s’ ollyan irtóztató Terminusokkal élni benne. Nem tsudálkoznám rajta ha Catholicus nem vólna- – Másképp ő tsak névvel az. 

Én ugyan meg vallani en Életembe leg tőbbet voltam Catholicusok közt, ott nőttem, és mellettek szólgáltam, de illy Dolgot nem hallottam. Nekem magamnak is nagy kedvem van azzá lenni, de én tellyességgel meg nem engedem, az illy rettenetes Dólgokat, mindgyárt a’ kezdetén folytanám én meg az illyen Igyekezeteket; mert a’ bizonyos hogy az illyeneken fundáltatnak a’ pesties Eretnekségek. És én tiszta szivemből meg vallom ullyra, hogy én nem valami Interessentiából változtatnám vallásom; hanem a’ kőzőnséges Jónak Elő mozditásáért, és a’ szabadon Irók s’ Protestánsok meg czáfolásááért.

Az Igaz, hogy én most felette meg szorultam, mert már egy fillérem sints, mig az Hivatalom Dólga el sűl; de ha lenne is, akkor is meg írnám én ezeket Excellentiádnak: osztán ollyan Bátorságom is van, bizván Excellentiádnak tapasztalt, és a’ világ előtt tudva lévő Atyai Kőnnyőrűletességébe és példás nagy szivűségébe hogy bizvást folyamodnám, mint meg szorúlt Ember Társ, Excellentiadhoz a’ Segedelemért; tudván azt, hogy Excellentiád Tehettségeit, az Istentől azért adatnak lenni meg esmerni, hogy lehessen mibol segiteni a’ jól gondolkozó, igaz szivű szűkőlkődőket.

Haszontalan is menne itt, a’ Világon, és annak bűnős tselekedetein két kézzel kapó Emberekhez rimánkodni a’ Jótéteményért, Valaki; mert ha látná, hogy egy forinton meg nyerhet egy Lelket a’ Haláltól; még sem adna ki egy forintot, a’ pogány nép: és az ollyanokba semmi Felebaráti szeretet nints, a’ kik meg vesztegettetett Tudománynak.

Az én moralis, és más belső Charactereimről, ha hogy nem elégségesek ezenn ide zárt Bizonyságtevő Levelek, bátorsággal lehet akarhol értekezni erántam, azt sincere candide meg vallom, hogy az én Feltételem álhatatos, melly mellett kész vagyok meg halni; mert az álhatatlanság nem fundatus Ember meg esmertető Jele.

Ennek nagyobb Bizonyságául ki jelentem, hogy Ő Felsége a’ Korona Őrőkősse Fő Herczegh Ferentz recomendál, Ő Excellentiája G. Eszterházy Ferentz (?); a’ kivel Neapolisba fognék menni, és Rómába petsétlenem meg igaz Vallásomat, Hitemmel. Mindezek jobban sűlnék úgy el, ha méltóztatna Excellentziád is kegyelmesen recomendálni, és Patriciniumát, én nekem is tudtomra adatni, hogy annál inkább bizonyosabb lehetnék annak el nyerésébe. Én most tudok 4 nyelvet tőkélletesen, az olaszt meg tanulom. 2 Hónap alatt, és így ebbe sem lesz semmi Hátra maradás. Az én igaz tiszta szivembe is senki sem kételkedhetik; mert magam tsinálok magamnak akasztó fát, ha Hamisságba, és Hitetlenségbe leg leg kissebbnyire is találtatnám.

Tudva van én előttem Excellentiádnak példás Kegyelmessége, ebbe ajánlott maradok, óhajtva várván mélly alázatossággal ki kért Válaszát. 

Excellentziádnak Méltóságos 

Püspök Kegyelmes Uramnak

Bétsbe 15 November 1791