LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
Egregie Domine! Vettem mind a’ három rendbeli Leveleit Kegyelmednek, feleletemet pedig miért halasztottam mind ekkoráig? annak okát, ha én el-halgatom is, maga Kegyelmed észre veszi, és a’ mint Leveléből ki-tettzik valóban észre is vette: Ugy vagyon a’ Dolog: Kegyelmed én előttem esmeretlen lévén, Schultz János Agens Uramra biztam az eránta való visgálódást, kitől már tudósitást vévén, annak felette őrűlők; hogy Kegyelmed Isten kegyelméből meg-esmervén az igazságnak útját, Vallást változtatni , és az igaz Hitre ki-térni szándékozik. Őrőmem azomba még nagyob lészen, ha egyszer érteni fogom ezen űdvességes szándékának telyessitését, mellyet hogy sokára ne halaszszon, kérem is egyszersmind atyaiképpen intem is; jelentvén e’ mellett azt, hogy azon végből Egerben való jővetelét, szűkségesnek nem látom, mert afféle szándékát Bétsben szinte akképpen, mint Egerben tellyesitheti, úgy is itten Egerben semmi űresség nem lévén mostanában Kegyelmednek semmi hivatalt nem adhatok, hanem ha szerentséjét másutt kezeli, és gondollya hogy annak meg nyerésében valamit tehetek, attól magamat el nem húzom, sőtt őrőmem lészen, ha tehettségemet Kegyelemed hasznára fordithatom: a’ velem kőzlőtt Ujságokat kőszőnettel veszem, kedves leszen előttem ha ezentúl is engemet effélékről tudósít, kiváltképen ha jobb hireket és Ujságokat irhat. Tőbbire maradok Kegyelmednek kész szólgája: Gr. Eszterházy Károly Egri püspök. Január 20dikán 1792. |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820