Méltóságos Gróf!

Nagyságos Püspök!

Kegyelmes Uram!

Semmi sem eshetik nehezebben egy tökélletes igaz szivű Férjfiúnak, mint az azon való tőprénkedés; miért hogy az Emberi nemzet közt a’ meg vesztegetett Erkőlts annyira kőzőnségessé lett, hogy mindég ls nagyobb a Rosszról, mint a’ Jóról való Gyanú. En a’ 13dik Novemberi, és a’ 2dik Decemberi Excellentiádhoz alázatos Declaratióimba, bátorkodtam ollyan Jelentéseket tenni, mellyek egy valóba megfontolt Elhatározásokból szármoztak. Én el is hiszem, hogy Excellentziád azokat szokott Kegyessége szerént méltóztatott venni; de meg enged  Excellentziád, ha merészlem azt tsak ugyan meg vallani, hogy némelly Jelekből úgy vettem, és talán nem ok nélkűl észre, hogy Excellentziádnak némű némű Diffidentiája van ezek eránt. Az világos Igazság, hogy ez ollyan Portéka, mellybe már sokann sokszor  meg csattattak, azért szűkség a’ nyomosabb visgálódás. Én ellenben sincere, candide meg vallom (mivel ez az közönséges Jóra valaha valamikor hajtani akaró egyenes sziv Tulajdona) hogy ennékem egész Planumom az közönséges Jó. Ezért akarnék én élni egyedül, ezért olvasni, irni, fáradni. Ezek vóltak a’ Fels. Udvarhoz be nyújtott Könyörgésemnek is egyik Punctumai közzül: hogy én szolgálatom mellett űress óráimat nem a’ világ haszontalanságain akarom forditani, és hogy itten létem ólta is egy Könyvet; illy titulussal: az Emberiség Javára; készitettem. No már most ezen Igyekezetnek fundamentomáúl Vallás kell; még pedig ollyan Vallás melly a’ Felebaráti szereteten épűl. Millyikbe lehet ezt jobban fel találni, mint  aCatholica Vallásba. Az enyémbe tudom nem; mert a’ Dieta alatt azon Urak mellett vóltam, a’kik koholói azon ő tőllők soha nem observálandó hires Articulusik(?). Ezekkel az Evang. Isteneivel jártam Bétset is, és vólt alkalmatosságom ki tanulni Maximáikat. Nem akarom kész akarva, sem nevezni, sem tovább folytatni az okokat; Elég az hozzá; hogy Ember csábitó, sectákat szaporitó, Háborgást nevelő, a’ jó Társaságot lázzasztó nyughatatlan Emberek azok, a’kik tsak ex spiritu contradictionis és abból a’ Principiumból hántattyák magokat, hogy ne engedgyűnk, ezt s’ amatr próbállyuk, etc.: annak meg mutatására, hogy ők is tudnak resonirozni; holottőnnőn magok szája vallásai szerént; magok sem így értenek belsőképp, ’s a’ tőbbi. Ez é az igaz Vallás? A’ bizony a’ nyughatatlan Enthusiasmus Phantasta szüleménnye. Osztán az é mellybe az Emberek olly Felebarát szeretők, hogy ezeknek leg tehetősebb  személlyéhez, ha ir valaki, a’ szorultságába való segedelemért még pedig ollyan okokkal támagattya kérést, hogy egy kevés Pénzel egy Lelket ment meg az Haláltól, ’s azomba az Élő Istenre, és a’ Kristus Kinszenvedésire kőnyőrőg mégis minden esedezése haszontalan. Rővidségnek okáért el halgatok mindeneket, valamellyeket annak Idejébe jobb alkalmatosságkor elő adni tanátsossabb lész; most egyedül tsak azt akarom alázatosan fel fedezni, hogy én bennem nem valami Interessatus csalogató, hanem egy jó szélon minden Tehettséggel tüzessen Igyekező személyt talál  Excellentiádnak Patrociniuma, és bátran merészlem Excellentiádat arról bizonyossá tenni, hogy minden erántam Tudakozódása  sőtt a’ leg szorossabb Inqvisitio után is a’ fog ki sűlni, a’ mit egyenes szivből itten ki nyilatkoztatok. Én jó nemes Familiából való vagyok. Az édes Atyám még Ürményi ő Excellentiája alatt lett Fő Assessora N. Bihar Vármegyébe Anno 1783. Egy Testvérem most ugyan ott Ord. Eskűtte, másik Ugotsába V. Notáriussa, a’ harmadik Hadnagy a’ De Vinz Regementyébe. Most utólsó Restauratiójába assecurált G. Teleky Sámuel ő Excellenz., hogy N. Bihar Vármegyék V. Notariusnak tesz; sőtt producálhatk Levelet melly most is hiv le a’ Notariára: de én jól meg hányvánn vetvén minden részbe e’ Dolgot, őrőmőst  el akarok mindent kerűlni, melly idővel is nekem nagy romlásomra lenne mivel temérdek az Ellenségűnk; a’ kik a’ Jószágotsánkra táttyák szájokat, és minket; még pedig a’ Kalvinista felekezet, minden bóldogúlásunkba hátráltatni törekedik. G. Teleky Jósef és G. ráday itten régen múlatnak, dólgozvánn az Articulusokk Effectusba való vitelébe, circa aplicationem. Ez mind oda való nézés, hogy ki sűllyőn az: melly szerént én minden Interessentia nélkűl maradok szándékom mellett. Ugyanis kézzel fogható Világosság az; hogy valamint én ez által el vesztek minden Evangelicusok Confidentiáját, úgy szűkséges más részről  cautelát várni, mellybe éppen semmit sem kételkedem. 

A’mi illeti a’ pénzbeli segedelmet meg vallom; hogy rossz Vallásnak tartom azt melly pénzen várásoltatik. Ezt én a’ Világért nem tselekszem; de ellenben azt sem titkolhatom el tellyességgel, hogy én annyira megszorúltam, mellynek kőrnyűlálló Le írására, helly és Idő kivántatna: mindazonáltal az ebből való ki hatolásra meg kivántató segedelmet, egyenesen bizom Excellentziádnak példás Emberiségére, és jeles Nagy szivűségére.

Kűlőmbenn is ezeket mind arra az Idő szakaszra függesztem fel; hogyha ezen reszbe méltóztatik Excellentiád minden esetre velem parantsolni. Csak azon eggyet instálom ki egész alázatossággal magamnak reservatáúl, hogy velem immediate parantsolni meltotasson Excellentiád semmi egyéb okból nem? Hanem egydűl azért, mivel jól tudom én hogy megyen az ollyan Dolog. Példát mondok reá. Törtenik hogy hivat Agens Schulz Úr, és amúgy félve és mellesleg tapogat(?) tőllem holmikat, s’ ollyanokat is tudakoz, ha tudok e’ DeákÚl s’ Németűl etc: és absolváltam é a’ Just. Ezek  mind ollyan Kérdések mellyeken túl vagyok; s’ ha szintén, a’ maga Cursusába nem absolváltam is a’ Just, nem kővetkezik, hogy azt tsak a’ tudgya, valamint egyebet is, a’ki oskola futást végzett. Próducálhatom ugyan  én az Collegiumok Testimonicumjait a’ felsőbb oskolákból is, ha a’ szűkség kivánnya; de mi Jóért? hiszen bizony meg itélhet akarki is valakit, tsak egy sor Irásából is, hogy mi lakik benne. Mit ér valakinek Just tudni tsak; és e’ mellett Geographiát, Statistikat, Politicat, Mathetisist, Commerciumot s. a. t. nem tudni. Ebbe hibázta leg többször sok ország lépését, s’ ebbe vesztettek sokan, s’ ha meg kellene mutatni és nevezni, majd példákkal bizonyítnám meg. 

Vitéz is dólgozik erőssen P. L. M. Leitz Úr ellen. Mindég egyűtt vagynak Szatsvayval, Ez segiti mindennel. Azt  nem tudom ha kedvesek e Excellentiád előtt az ezekről való Tudósítások, azért mig parantsolatom nem lész, ezekről halgatok. 

Hosszas alkalmatlanságomról egész alázatossággal engedelmet kérek. Ez az ultimatum, és igy a’ Dolog és alakalmatosság tekerték ki belőllem. Azt ugyan ujra fogadom szentűl: hogy ha méltóztatik velem Excellentiád Kegyelmességét közleni; bizonyára nem méltatlan szólgájára háromlik Gratiája, mivel a’ Háláadatosságnak réguláját minden részbe tapasztalással fogom  ki nyilatkoztatni, a’ minthogy most is mélly tisztelettel vagyok

Excellentiádnak Kegyelmes Uramnak leg kisebb szegény 

Dobsa Ferenc

Bétsbe 3 Januarii 1792.