Révai Miklós Orczy Lőrincnek
Pozsony, 1787. május 1.

Nagyságos Báró! Kegyelmes Uram!

Mikor már a’ Felség előtt elégge ki fejtettem vólna magamat azokból a’ keleptzékből, melylyekbe kevertek némelyly rosz hazafiak gonoszúl magyarázván szép és ártatlan szándekomat a’ Magyar Poetáknak ki adások eránt: és én már alkalmasint bele is kaptam vólna a’ dologba, elég költséges készűlettel, abbann a’ nagyságosb formábann, a’ mint már taval látta Nagyságod is: ihol más üldözés támadott ellenem. A’ Győri Papságot néhány Loyolista igen fel  ingerelte ellenem, tsak azért egyedűl, hogy nem úgy vélekedem, mint ők, nem úgy ahítatoskodom, kép mutató buzgósággal, nem úgy járok. Egészen meg akartak rontani szinte Elől járóm előtt is, ha ez a’ Jámbor nem esmérte vólna jobban másoknál alatta valóját, ’s nem tudta vólna több szomorú tapasztalásokból, hogy mi gonosz akaratúak a’ Loyolisták. Ki tértem még is előlök, hogy dolgombann ne hátráltassam, ’s itt Pozsonbann várom már hat hónapjától fogva, hogy viszsza hivatassam ugyan Győrré a’ Professorságra. Mert el vagyon már régtől végezve, hogy ott a’ Nemzeti Fő Oskolákba[n] a’ Rajzolást, a’ Geometriát, ’s Architecturát tradáljam. A’ jöv[ő] őszszel tsak ugyan lesz már valami a’ dologból. Ez a’ háború azonbann nekem elég nagy kárt okozott. Mind azon által abbann nem hagytam még is azt a’ szép munkát, melylyről már egyszer fogadást tettem a’ Hazának. Hanem a’ míg valami jobb erőre verdődhessem, addig is itt jobb alkut kötvén Patzkó Könyvnyomtatóssal közre botsátottam Faludinak Teli Ejtszakáit, a’ melylyel is itt Nagyságodnak kedveskedem. Ez nem a’ Költeményes Gyűjteményhez tartozó Darab. Az alatt azon vóltam, hogy a’ Költeményes Gyűjteményt tsak ugyan még is folytathassam, és ugyan mennél nagyságosabban lehet. A’ formatum ugyan kisebb  lészen, szakasztott olylyan, mint ezen Téli Éjtszakák, de egyebe mind szebb. Még a’ Faludi első Darabja is újra fog nyomtatódni, hogy a’ többivel meg egyezzen. Jobb hogy ezt az elsőt cassalva semmivé téve kitsinybenn tovább folytathassam, mint a’ nagyobb formatumot költséggel nem győzhetvén fenn akadjak. Hogy igyekezetemnek nagyobb tekíntetet szerezzek a’ Magyarok előtt, Nagyságod talám meg se gondolna, mire bátorkodtam. Hasztalan, a’ Dedicatiók tsak sokat tehetnek, kivált Nemzetünkbenn. Merem mondani, ha több Nagyoknak neveik alatt több Könyvek adódhatnának ki, jobban kapna a’ Főbb Rend is a’ mí Nyelvünkön, az Al Rend is szinte mohón kapná. Boszonkodhatom rajta, mit nem tesz a’ Főbb Rend. A’ Német nyelvet a’ Deák helyett parantsolta az Udvar, ’s ezek ezzel mind azt hiszik, hogy tiltja a’ Magyart is. Vóltam, személyem szerínt szemtelenkedtem szinte egy néhány Nagyoknál, kértem a Dedicatiora engedelmet. Isten mentsen meg, úgy mondák reá, most kivált, az Udvart sértenők meg, mint ha egyenesen akaratja ellen tennénk a’ Magyar nyelvet ápolgatva. Tehát hogy ezek is bátrabbak legyenek, kivált olyly Felséges Példára, egyenesen, privata epistola, én Christina Hertzeg Aszszonyhoz folyamodtam. Meg engedte. Az engedelem levelet olyly édes érzéssel, a’ Magyarokhoz olyly különös hajlandósággal íratta, hogy egész Nemzetünk vigasztalódhatik benne. Ebbenn az új Editióbann tehát ezen Felséges Név alatt a’ Nagyságod Szüleménye lészen az Első Darab. Már által ment a’ Bétsi Censurán, tsak egy betűt se változtattak meg benne. Ez a’ titulusa:  Költeményes Holmi egy Nagyságos Elmétől.Sajnálom, hogy Nagysagod nem akarja, hogy nyilván ki legyen téve a’ Neve. Leg a lább az Elől járó beszédbenn meg engedheti Nagyságod, hogy valami emlékezet legyen, most kivált ilyly Felséges Név alatt. Verseinek  tárgyai is mind olylyanok, milylyeneket tsak egy Nemzete’ boldogúlását kívánó Nagyság írhat. Vajha ez a’ Darab valimivel nagyobb is lehetne, kivált, hogy olyly nagy Felségnek vagyon ajánlva. Nagyságod jelentette, hogy még valami Versei vagynak. Még nem vólna késő fel küldeni. Vagy leg alább meg engedje, hogy masokét is hozzá adhassam: Bartsaiét kivált. A’ Hertzeg Aszszony levelét közlöm Nagyságoddal is.

Magamat, és igyekezetemet ajánlom tovább is Kegyes Párt fogása alá, ’s vagyok holtig mély alázatossággal            
Nagyságos Báró Uramnak

Pozson. 1 Maji 1787.

Alázatos Szolgája

Révay Miklós mp