Révai Miklós Orczy Lőrincnek
Győr, 1788. április 24.  

Nagyságos Báró! Kegyelmes Uram, és Pártfogóm!

Én eléggé meg nem hálálhatom Nagyságodnak ezeket a’ Jó téteményeket, melylyekkel engem’ meg nem szűnik tetézni. Nem elég vólt Drága Munkájával Gyűjteményemet gazdagítani: most még az arra való költséget is kegyelmesen méltóztatik magára válalni. Ezzel engem’ Nagyságod ki segít temérdek sok nyomorúságból, s’ talám ízetlen perlekedésekből is. Mivel olyly kegyesen, s’ olyly barátságosan, le ereszkedik hozzám Nagyságod, bátorkodom e’ dologról bővebben is írni. Én szerentsétlen lévén a’ Győri Ki adással, nem gondolván kárvallásommal, minden képen azon törekedtem, hogy második kevesebb költségű, Ki adásba kapjak, leg alább is anynyi Darabokkal, a’ menynyit először fogadtam Előre fizető Uraimnak. Erre olyly inséges állapotombann, melylybe kevertek a’ hoszszú subás szentek, semmi egyéb segedelmem nem vólt a’ Kristina Hertzeg Aszszonynak levelénél. Ezzel az egygyel iparkodtam betsűletem’ fen tartására a’ Darabokat valahogyan ki adatni, hogy a’ Hazát ne gyaláztattassam tsak hazug szóval tartani, a’ mint már motskoltak írígy ellenségeim. A’ Könyv nyomtatósok közűl tsak az egy Loewe bízott anynyit a’ Hertzeg Aszszony levelébenn, hogy nem tsak azt az egy Darabot, melyly a’ Felségnek vólna ajánlva, hanem a’ többi kettőt is bátran ki nyomtatná, telylyes bizonyos lévén benne, hogy onnét olyly bő Jutalom fog adatni, hogy mind a’ három Darabnak nyomtatása ki fizetődik belőle. De meg tsalatattunk. A’ Felséges Ajándék tsak tíz aranyat nyom. Ez anynyi mint 45 f„A’ mit az el adásból, és egyéb kisebb ajánkékokból is, öszve gyűjthettem, még eddig tsak egyik Darabnak térítette meg a’ költségét, és a’ másikának tsak valami részébenn. Hogy a’ többire bizonyosabb fundusa lehetne a’ Könyvnyomtatósnak, meg tartotta az Exemplárisokat, sőt még az Arany Medalliont is, mind addig, míg ki nem elégítem. És hogy ezt tsak valóbann akkor adja ki, ihol utbbik levelébenn is úgy szóll. Közlöm ezt Nagyságoddal is, a’ Laus Deót is meg küldöm, a’ mint vélem parantsolni méltóztatott. Tsókolom ezerszer kezeit, hogy olyly kegyesen szívére vészi űgyemet, és el tekéllette szerentsémet előbbre mozdítani. Én, valamint már levelemnek elején vallottam, hogy ezt soha meg nem hálálhatom, úgy most is meg vallom elégtelenségemet. Örökre le kötelezett adósa vagyok Nagyságodnak, parantsoljon vélem, még tsak szempillantásaira is fogok hallgatni. A’ mint tsak tőlem ki telhetik, minden serénységemmel azon leszek, hogy a’ Futó Gondolatok mennél szebb és illendőbb fénynyel, és tsínossággal közre jöhessenek, anynyival is inkább, hogy a’ Könyvnyomtatóst itt is biztathatom Nagyságodnak olyly Kegyes adakozásával, és szava meg álló fogadásával. Én most Nagyságodnak parantsolatja szerínt a’ meg küldetett új Darabbal foglalatoskodom. Igaz ugyan, hogy a’ napokbann kényem szerínt nem forgathattam, mivel Püspökünknek bé iktatása, és lármásabb innepelése is akadályoztatott egyéb hivatalbéli foglalatosságimon kívűl. De már is telik reá több érkezésem, és nékem egyedűl való gyönyörűségem ebbenn úgy szolgalni Nagyságodnak, a’ mint leg jobban kívánhatja. De igen ám, Nagyságos Úr, tsak úgy vagyon a’ dolog, az Írónak vastagabb pofájúnak kell lenni, én hozzá tészem, hogy még kemény szívűnek is. Hogy meg mertem nyilván feddeni az áskálódóknak gonoszságokat, már igen alább hagynak a’ dühödő mardosásbann, félvén, ne talám viszsza marattassanak. Tsak hasztalan, meg kelletett ezeknek a’ barmoknak már egyszer mutatnom fogam fehér[ét.] Ezzel azt nyertem, hogy sok keresztes potrohájú, viola övű Marha előttem már meszszéről is emeli a’ kalapját, engem meg előzvén ebbéli tisztelet adásbann, ki az elött alég is nézett reám, ha mellette találtam el menni. Isten áldja meg a’ Bétsi Censúrát hogy a’ szegény üldöztetett Íróknak ilyly kegyesen adott fegyvert ezek ellen a’ fel kenetett Vitézek ellen, kik tsak mindjárt eretnekké, Isten tagadóvá tették az embert, ha a’ jámbor okosabban kezdett vélekedni, az utánn minden úton módon azon is vóltak, hogy az ilylyen nyavalyásnak hamar meleg bundát akaszszanak a’ nyakába Auto dafe szenséges törvénye szerínt. De igen is meszsze el rándúltam. Ajánlom tovább is magamat, és szegény űgyemet tapasztalt Kegyességébe 

Nagyságodnak

Győr. 24 April. 1788. 

Örök adósa

Révay mp

[A második oldal versóján bejegyzés:] Nicolaus Revaii 1788 Laurentius Orczii

Laurentz Orczy.