Révai Miklós Orczy Lőrincnek
Győr, 1788. március 23. 

Nagyságos Báró!

Kegyelmes Uram, és Pártfogom! 

Nagyságodnak még a’ múlt őszszel Pozsonba küldetett levele engem’ Győrött talált fel. Abbann meg írt hagyásait bé nem telylyesíthettem mindenekbenn, mert már néhány Darabja ki vólt nyomtatva Munkájának. Nem lévén többé már reménységem a’ hozz a’ telylyesebb és nagyságosabb Darabhozz, melylyel engem’ Nagyságot fel bíztatott, és a’ melylyet a’ Felséges Hertzeg Aszszonynak szántam, kéntelen vóltam az egész dolgot másként el rendelni, kivált hogy hoszszabb várakozással továbbra ne halaszszam abból származható örömét Nemzetemnek, hogy ilyly Felséges Név alatt láthassa a’ Költeményes Gyűjteménynek valamelylyik Darabját. Tehát ide az én Kötetemet szántam. Nagyságod’ Holmijét pedig Barkótzi Hamvainak ajánlottam, mint hogy már éltébenn is neki vólt szentelve. Írtam elejébe versekbenn egy Elől járó Beszédet. Talám baját is fogom még látni, mert a’ mostani Prímás az által magát igen meg sértődöttnek érzi lenni. Lássa, akár mit tészen is, nem igen űgyelek reá, mert a’ Bétsi Censura helybenn hagyta. Én pedig úgy írtam, a’ mint érzettem magambann. Igaz ugyan, hogy tsípősebben írtam, de a’ mí Papjaink meg érdemelték, kivált a’ Győriek. Én senkinek sem vétettem, tsak szerentsémet vártam, hogy egyszer már azt a’ kényemre való Tanítói Hivatalt el nyerjem, melylyel itt bíztattak. Igen sokáig húzódott a’ dolog: három egész esztendőbe telt, még a’ bizonyosra verdődhettem. A’ Papok, kivált a’ Jesuiták, és a’ Jesuita kovásztól meg savanyodott többi Sereg, mint egy vesztemre esküdtek. Minden vétkem ez, hogy az Isten úgy teremtett, hogy írtózom képmutató lenni, hogy a’ dolgokról a’ józanabb értelem szerínt vélekedem, hogy a’ többi Magyar Írókkal én is mit azt abbann az ízbenn igyekszem írdogálni, a’ melylyre ők meg tompúltak. Most boszszújokra is tsak ugyan itt vagyok, és pedig a’ Felséges Helytartói Tanáts által hivatalombann meg erősíttetve. Noha taval anynyira vitték a’ dolgot, hogy hamis vádolásokkal meg terhelvén szegény fejemet mint egy számkivetésbe űztek el Várasokból. Én addig Pozsonbann vartam a’ jobbra derűlendő napot. De minek terhelem Nagyságodat ezekkel? Azért, hogy ezeket, és ezeknek szomorú környűl állásait tekíntvén, nekem anynyival is könynyebben meg engedjen, hogy anynyi ideig nem válaszoltam. Ebbenn a’ zúrzavarbann minden dolgom igen rendetlenűl folyt, és hogy érzékenyebb a’ szívem, nyavalyáskodni is kezdettem, taval őszszel meg betegedvén annak sulylyát az egész télen húztam, még most sem épűltem ki telylyes jó egészségre. Szinte ilylyen állapatbann vettem utóbbik levelét is Nagyságodnak. Most válaszolhatok arra is. Kedveskedem Nagyságodnak a’ ki nyomtatódott Darabokkal. Elég hibák estek benne, hogy már jelen nem lehettem. De az olvasó jóra fogja ezeket magyarázni magától is. Nagyságod Manuscriptumát alázatos köszönettel meg küldöm. A’ le íratása miatt fel kelletett bontanom. Most egybe köttettem. Vegye jó kedvvel Nagyságod Száfó rendi szerínt való Énekemet, melylyet tiszteletére írtam, még ki nem nyomtatattam, hogy hagyása ellen ne járjak. Idővel még meg jobbíthatom. Bátorkodtam Nagyságod’ Nyalábjába bé kötni Batsányi János Úrnak szólló kis Darabomat. A’ Nagyságos Háznak ő hív Tisztelője, azért, hiszem, roszúl nem veszi Nagyságod tselekedetemet. A’ jövőről ki nyilatkoztatom Nagyságodnak el tekéllett szándékomat, és alázatosan kérem iránta való ítéletét. A’ Gyűjteményt én ugyan folytatni fogom, de már el nem határozom többé az idejét, hanem a’ mint a’ környűl állások engedik, úgy botsátom közre. Azon kívűl irdogálok ilylyen Fenn írás alatt is egy nagyobb munkát anynyi Darabokra fel osztva, a’ menynyire lehet: Holmi az olvasásbann Gyönyörködőknek hasznos időtöltésekre. Józanon vélekedő Philosophushozz illő szabadsággal fogom írni. Minden féle lészen benne, Régiség, Újság, Erkölts oktatás, Szép tudomány, Dítséret, Feddés, Ortályozás, egy szóval minden, és mind olylyan, a’ mi Nemzetünkbenn a’ fínomabb ízlést nevelheti; és nagyobb meg világosodást okozhat, hol versbenn, hol szabadon folyó beszédbenn. Elég tér mező vagyon előttem, tsak győzzem. Hazámhozz forró szeretetem ösztönöz reá, az fog eröt is adni. Nagyságodról, és Nagyságodhozz hasonló Hazafiaktól várok reá segedelmet. Magamat, és szegény űgyemet tovább is ajánlván kegyes Pártfogása alá, maradok holtig 

Nagyságos Báró Uramnak

Győrött. 23 Martii. 1788.

Köteles Szolgája Révay mp

Várasi Építés, Földmérés és Rajzolás’ Tanítója