Révai Miklós Orczy Lőrincnek
Pozsony, 1787. június 23. 

Nagyságos Báró Úr!
Kegyelmes Uram!

Benne vagyunk már a’ dologbann: hogyan segítünk tehát rajta? Én fel tettem minden akadályokkal meg víni, valameddig meg nem mutatom a’ Hazának, hogy én meg tartom szavamat, és hogy rajtam nem múlt, a’ mit fogadtam. Érezheti Nagyságod, mert nemes a’ szíve, hogy miként szakadott nékem a’ szívem, hogy írígy vádolóim úgy  keverték el  állapatomat, úgy akadalyoztattak szép igyekezetimbenn, és már hazug pénz ki tsaló embernek is kezdettek gyalázatosan nevezni. Sokszor úgy el keseredtem, mikor a’ nagy szorongatásokbann már semmi reménységet nem támaszthattam  magamnak szerentsésebb jövendőről, hogy néhányszor, amúgy Anglus Philosophia szerínt, kész vóltam már magamat homlokba lőni. De eszembe jutott, hogy ilyly szerentsétlen halálommal még jobban fel puffadozó ellenségim szomorú hamvaimbann is tsúfolhatnának. Nem tehát! nem! meg ütközem velek, ‘s győzedelmeskedem. Inkább ők repedjenek írígy  bánatjokbann. Én mintegy számkivetésbenn küldettettem. Itt jött Német Al földről az az élet adó áldott súgár hozzám. Tehát nagy szívvel el tekéllettem egész Gyűjteményemet újra kezdeni, kisebb formábann, hogy jutalmasabban férhessek hozzá, az utánn óltsóbban is adhassam a’ Magyar Közönségnek nagyobb hasznával. Mert hiszem használni akarunk nékiek Költeményinkkel őket hol oktatva, hol gyönyörködtetve, és jobb ízlésre szoktatva. Minek tehát a’ sok pénz ki fatsarás? Ezzel el idegenítjük. Érte kezdettem lenni telylyes erővel, hogy mennél előbb három Darabot adjak ki a’ Hazának le nyugosztalására, ‘s nevemnek helyre szerzésére. Már szerentsésen vége felé járok. Első Darab a’ Nagyságod Holmia Kristina Hertzeg Aszszonynak ajánlva. Második Darab Faludi Költeményes Maradványi, újra nyomtatva, és már tsak egy Kötetbe véve mind azt, a’ mi az előtt két Kötetbenn lett vólna, másodszor is Károlyi Grófnénak ajánlva. Harmadik Darab az én Elegyes Verseim nehány apróbb köttetlen Írásimmal  Gróf Károlyinak ajánlva. 0A’ Kiknek teszem az ajánlást, azoknak Tzímereiket is ki metszettem, ‘s elejekbe nyomtattattam. Mását meg küldöm Nagyságodnak is kettejéből. Két hónap múlva eleget akarok már mindenütt tenni az egész Hazábann, valakik óhájtják még. Pedig mi sokan óhajtják! Nagyságos Úr! mi kemény bíró maga ellen a’ Holmi iránt. Ne nézze olyly keveset pallérozottnak azt a’ munkát, melylybenn az a’ Nagy Pap valaha olyly igen gyönyörködött. Vólt annak is kényes ízlése, vólt nagy lelke. O bár élne még, ‘s ne bitangolná a’ Hazábann azt a’ szent hivatalt, azt a’ fő méltóságot, egy íze veszett, és tudományokat gyűlölő here! Hogyan virágoznának most nálunk a’ Szelídebb Tudományok, pedig mind anya nyelvünkön. De most is, több mások, kikkel közlöttem, álmélkodva olvasták. Ki szóll, miről szóll, mi szépen szóll bennek? Ortzi, egy Nagyságos Elme, Haza javát buzgó Ferfiú, mind arról, a’ mit a’ Haza kívánhat, olyly jókor, olyly szépen a’ Tudományoknak jobb karba való vételekről, ‘s több másokról. Hát meg ne hagyjuk, ‘s ne legyen a’ később nyomnál annak jelensége, hogy jó idején buzogtak mí Nagyaink a’ Köz Jóért? De más ként estek mindenek! Hát ha még ez is más kép fordúl? hát ha megínt virágozunk? De ha már úgy akarja Nagyságod, hogy olylyant küld, a’ mit még a’ kényes Frantz is tsodálhat, el várom olyly örömmel, melylyet tsak az a’ szív érezhet, a’ ki a’ Magyar Névnek halhatatlan ditsőségét buzogja. ’S így jobbítsuk meg tehát a’ dolgot. Nagyságod már nem fogja tehát a’ nevét el titkolni. Azt, a’ mit fog küldeni, tegyük első Kötetnek, emezt pedig, mit most nyomtatnak, második Kötetnek. Mind a’ kettejét Kristinának ajánljuk már. Ezzel a’ másodikkal várakoznunk kell már, míg az első ki jő, ha el is készűlt, leg alább Kristinának addig el nem küldhetjük, míg az első is el nem készűl. Édes Nagyságos Úr! érte légyen, hogy mennél előbb kézhezz vehessem ezt is. Én Nagyságod engedelméből vettem  már magamnak  anynyi szabadságot, mivel úgy írt, hogy a’  Holmibann  néhány változásokat tettem. Ne féljen, jól fog esni. Még úgy is ki mondhatatlanúl jól esett vólna. Már valylyon ennek a’ két Kötetnek nem adhatnók e ezen Homlok írását. Irjon Nagyságod mennél előbb, hogy annak, a’ mi most vagyon már Nyomtatásbann, változtathassam Fen írását. Még ideje vagyon. Mert  a’ Typographiákbann az Elő Beszédet, az Ajánló Levelet, a’ Homlok irással úgy is mindég utólszol szokták nyomtatni.

1                                                   2

NAGYSÁGOS BÁRÓ                      NAGYSÁGOS BÁRÓ

ORTZI LŐRINTZ                            ORTZI LŐRINTZ

ÚRNAK                                         ÚRNAK

VERSEI                                         VERSEI

ELSŐ KÖTET                                MÁSODIK KÖTET

Ide jő a’ Neve, mint                         KÖLTEMÉNYES

Nagyságod akarja, az            HOLMI

el küldendő Darabnak                       

Már menynyire mehet az? hány árkust tehet? azt is jó vólna tudnom. Hanem, kérem, siettessük. Én Nagyságodnak a’ Kéz írást meg küldöm annak idejébenn. Most még nem lehet. Jól fog esni.

Kezeit tsókolom Nagyságodnak a’ 12 Arany  segedelemért. Esedeze[m] alázatosan, ne terheltessék Weingandnak embere által meg üzönt[et]ni, hogy azt a’ pénzt Loewe Antal itt való Könyv árosnak, és nyom[ta]tósnak szamára tartsa. Ez a’ Jó Úr velem szép alkut kötött, és ő nyom[tat]ja most Gyűjteményemet. Jelentettem néki, hogy ezt a’ pénzt is oda e[n]gedem néki adósságom le fizetésére. Ír ez iránt ő is Weingandnak[.] Úgy is Commerciumjok vagyon egymással. Nagyságodat az Isten a[ld]ja meg érte. Enynyivel is kevesebbel tartozom már a’ nyomtatásért.

Vagyok holtig mély tisztelettel Nagyságodnak 

Pozson. 23 Junii. 1787.

Köteles Szolgája

Révay Miklós mp