OSZK Levtár.-1

Révai Miklós Orczy Lőrincnek
Pozsony, 1787. július 16. 

Nagyságos Báró Úr!
Kegyelmes Pártfogó Uram!

Hogyan tegyek már kedvére Nagyságodnak? Olyly keverék lett a’ mí egész dolgunk, hogy mindenekbenn tetszése szerínt nem tehetek. Tudja Nagyságod, mi nagy ideje, hogy e dologba kaptam, és mind ekkoráig mi sok nehéz akadályok hátrálták szép igyekezetemet, még pedig nevemnek is nagy kisebbségével. Most egyszer már anynyi erőre verdődhetvén, hogy a’ dolgot szerentsésebben folytathassam, azt már, mennél előbb lehetne, akarnám leg alább is vagy 3 Darabbal az olyly régóta várakazó Hazának nyilvánságossá tenni, és magamat is attól a’ rút motskolódástól egészen meg menteni, hogy ámító, és pénz ki tsaló nem vóltam: mert már ezzel is igen kezdettek gyalázni. Azért azt a’ 3 Darabot valósággal is már nyomtattatom. Első Nagyságod’ Holmie. Által ment már a’ Bétsi Censúrán. A’ mint méltóztatott már nékem által adni, hogy tetszésem szerint adjam közre, úgy is akartam tselekedni, és pedig ama’ Felséges Név alatt ki adva. Ellene mond Nagyságod. Hat árkusa már ki is vagyon nyomtatva. Viszsza nem küldhetem. Az első árkust már ki nyomtatva meg küldöm látni. Mit tegyek? Benne vagyunk már. És mi nagyon tiltja pedig Nagyságod. Úgy találtam tehát fel magamat: hogy ez a’ Darab úgy jöjjön már ki, mint kezdettem, Nagyságod Neve nélkűl, Barkótzi’ Szent Hamvainak ajánlva, mint Nagyságod is akarta. Igy tehát valahogyan eleget tehetek Nagyságodnak is, hogy nem lészen a’ Neve ki téve. Meg elégszik e Nagyságod? Hanem el várom a’ Christina Hertzeg Aszszonynak szánt Darabot. A’ már ki metszetett Tzímert is arra hagyom. A’ második Darab Faludi Költeményes Maradványai újonan nyomtattatva,  és  Gróf Károlyinénak ajánlva. Abból is meg küldöm az első leveleket. A’ harmadik Darab az én Elegyes Verseim. Ezeket a’ három Darabokat ki osztogatom már nem sokára, hogy olyly sokáig ne tartsam függőbenn a’ várakozó Hazát. Kérem ne ellenze már Nagyságod. Nem lehet már másként a’ dolgon jobbítanom. Nagyságod Neve nélkűl adom ki, kéntelenségből, mert nagyon akar meg büntetni érte. Sub amissione litteratiae amicitiae inter nos vigentis: mi nagy fenyegetés ez egy Ortzitól! Édes Nagyság! erre úgy meg illetődött szívem, hogy ki nem mondhatom. Nem akarok viszsza élni, nem akarom el veszteni édes barátságának velem is közlött drága gyümöltseit. Élni akarok véle tovább is a’ Hazának javára. Hanem meg vagyon már a’ dolog: tsak egybenn tehetek kedve szerínt, hogy ki nem teszem nyílván Nagyságos Nevét, de hogy ki ne adjam a’ Holmit, már késő. A’ 12[?]-ért kezeit tsókolom ismét, és maradok továbbra is Kegyelmébe ajánlva mély alázatossággal, és tisztelettel

Nagyságos Báró Uramnak

Pozsony 16 Julii 1787.

Leg kisebb Szolgája.

Révay Miklós mp