OSZK Levtár.-

Révai Miklós Orczy Lőrincnek
Győr, 1788. június 17.

Nagyságos Báró!

Kegyelmes Uram és Pártfogóm!

Sajnálom, hogy Nagyságodon is alkalmatlankodott az  az Orosz  Vendék. Ország szerte járt az  idén ez  a’  nyavalya. Ritka  vólt, a’ ki meg menekedhetett tőle még itt Győrött is. 

 Tsókolom  Nagyságodnak kezeit,  hogy   rólam  olyly   atyai  kegyességgel méltóztatik  gondoskodni.  Igen is,  Nagyságos  Uram! ugy vagyon az alku köztünk meg kötve, hogy  Loewe  tsak akkor adja által  magam’  telylyes dispositiójára  a’  többi Nyomtatványokat, ha már egyszer egészen ki lesz  fizetve. Az  alatt tsak anynyira  valót, hogy  Kegyes  Pártfogó Uraimnak  kedveskedés képen bé nyujthassak néhányat, ád ugyan,  de  azt  is szép kérelemre, és mint egy arra való kötelezéssel,  hogy  ha mi kis douceurtnyerek, azt is által adjam  az  adósságnak mennél elébb való le fizetésére. Ugyan e’  szerínt mint  egy  zálogba foglalta el tőlem a’  Christina Hertzeg  Aszszonytól  való Arany Numismátis. Azonbann tett velem anynyi jót,  hogy  maga is Weingand által kézbe igyekezett szolgáltatni  azoknak  az Uraknak mind a’ három  Darabot, kik  már  praenumeráltak,  kivált a’ Győri első hírré  adásra. Ugyan  azon  Weingandnál árúltatja a’ többit is Pesten. 

 Hogy Nagyságod olyly kegyesen  méltóztatik  rajtam segíteni,  valóbann ki gázolok  már  alkalmasínt, és  még  tsak valami  tsekélységgel maradok adósa,  a’  melylyért már  könynyebben  várakozhatik, kivált hogy anynyira való  Nyomtatványokat  meg hagyok nála mind a’  három  Darabból. A’  többi  már az  én  fáradságomért való  jutalom képen  esendő  vigasztalásotska.  Tsak hogy már ezek utánn lassabban, és későbben fog kelni, és  mint egy tseppegve jő a’ nyereségetske, mivel tsak elejentén  szokták ragadni, hol már tsorogva is jő ugyan a’ pénz, de ez  mind a’  bele vert  költségnek  helyre hozatására  való  ki pótolás, ‘s azért  még  nem nyereség,  tsak  anynyiból való  bonificatio, hogy az ember már semmivel sem tartozik másnak. 

Meg lehet, hogy Pesten valamivel óltsóbban nyomtatták  vólna, de talám kevesebb szorgalommal,  és  roszabb papíroson  is.  Loewe valóbann  nagy  barátsággal vólt  hozzám   az  egész  dologbann. Üldözéseim miatt már  veszett  minden reménységem  Gyűjteményem’  Nyomtatásáhozz.  El  jártam   én   Pozsonbann mindegyig a’ Typographusokat: de mind drágábban akarta, ezrét  az árkusának  12  forintjával, ezer  öt  százát pedig   18  forintjával: ‘s azon kívűl felét a’  pénznek már  előre  meg kívánták, a’ mi telylyes lehetetlenség vólt tőlem. Loewe tsak  reménység fejébenn, hogy  ugyan tsak  meg  jő a’  pénz,  ha mindjárt valamivel későbben is, fel válalta  tsekély foglaló  pénzzel, mert tsak 60  forintot  adtam előre,  oltsóbban  is nyomtatta, ezer öt százát az árkusának 13 forintjával  és 30  Krajtzárjával,  mert enynyi számmal  vagyon  a’ Nagyságod’  Költeményes  Holmije nyomtatva. Az enyém, és a’ Faludi Költeményes Maradványi tsak ezerig vagynak nyomtatva, és  itt  a proportione ezrét árkusának 9 forintjával készítette. Ez a’  három Darab bé kerűlt Nyomtatásával, azutánn részínt való Bé  köttetésével, és El küldetésével  az Érdemesebb  Uraknak  és Pártfogóimnak számokra, közel 700 forintomba. Enynyi költséget  tsak reménység fejébe senki  se  mert  tenni, Loewén  kívűl,  kivált olyly állapatbann, mint az enyém vólt akkor.  

Parantsoljon Nagyságod, én meg küldöm azonnal, mihelyest  meg kaphatom, a’ kívánt Nyomtatványokat, Nagyságod’ Jó Barátainak  számokra, mind  a’  Saját Munkájából,  mind  pedig az   én  Verseimből, és Faludi Maradványiból, hogy ezek  is azon  egy  alkalmatossággal Nagyságod Munkájának szárnyai  alatt  Kedves Jó Barátainál esméretesebbek lehessenek. 

 Sőt próbálni fogom előre is, hogy Loewe Nagyságod levelébenn  bízván mennél előbb le szállítson  Weingandhozz  Pestre első  előkelendő jó alkalmatossággal a’ Költeményes Holmiból  100  Nyomtatványt, az  enyémből 25  Darabot,  Faludijéből is  25  Darabot. S’ ugyan ma írok néki e’ dolog iránt.  

 A’ jövő hónapnak közepe táján kezdődik a’ mi Vacatiónk. Ezen  üres időmet Bétsbenn akarom tölteni,  részint,  hogy Rajzoló  Oskolámnak  tekélletesebb   helyre  állítására   holmit   bé szerezzek, mert  ez  itt Győrött  tsak  az idén  kezdődött,  részínt, és ugyan fő képen a’ Censura miatt is. Nints  kétség  benne, hogy szerentsésen ne menjen a’ dolog. A’ Bétsi Censura  nem olyly bűbájos még is, mint a’  Budai.  Nagyságodnak Remek  Munkája, a’ Szabadságról való Futó Gondolat,  valóbann  szép, és örömére érdemesen ki is fog  nyomtattatni. Hanem  Győrött  akarnám már présbe  adni,  hogy itt  jelen  léttembenn a’  Correcturára jobban vígyázhassak, fogadom is, hogy  nem  lesz benne hiba. 

Az árra is, reménylem,  valamivel  kevesebb fog  lenni. 

 Nagyságos Uram! ha tsak olylyanok lettek  vólna  ellenségeim, milylyent vél  Nagyságod  Szabó Dávidbann,  soha  egyet sem  fohászkodtam vólna. Az én Üldözőim mind Nagy és Hatalmas Urak vóltak, fő  képen  a’ hanyatlani  indúlo  Magyarságért való  Buzgóságomon ütköztek meg, és ezt  akarták  vólna bennem  el  fojtani. A’ Papságnak  Örege  is mint  egy  szent hivatalt  tsinált belőle, engem ezért nyomorgatni, mert  a’  gyáva nem  tudta meg egyeztetni ezt a’ két dolgot, hogy,  bár  Szerzetes az ember, írhat még is ahítatoskodó dolgokon kívűl  egyebeket is, a’ mikkel jobb ízlést önthessen Nemzetébe.  Kivált azért  háborodtak  fel, hogy  én  Újságot is  kezdettem  írni. E’  dologbann az én Szándékom jó vólt, mert  itt  lehetett vólna  azzal a’ Szép Tudós Társasággal öszve dolgozni  arra  a’ vég  tzélra,  melylyért buzgódtam,   ugy   mint  nemzetünk,   és  nye[l]vünk finomabb  ki mivelésére.  Anynyira  szorongattak, hogy fel forgatták szép igyekezetimet,  de  még is  el  nem nyomhatták telylyességgel. Mert én, míg éle[k]  szándékomtól  el nem állok, noha ugyan már olyly hevesen nem folytathatom. 

      A’ mi Szabót illeti, ha Nagyságodnak  tetszeni  fog, Verseim  között a’ 103-dik oldalon olvashatja.  Az  én Peremnek   már  vége vagyon. Én tsak azt az egyet  mondom: hogy Szabó  rontja  Verseibenn a’ Magyar nyelvet, mikor így ejti a’ szót a’  Deák  mértékre köttetett Verseknek szorosabb  törvénye miatt: már  oda része nagyobb: irja ki le? nem esik fájától meszsze  gyümölts el: tsendűl hírökre fülem meg: vas derekon, sisakon, melylyet kedvellene Márs is, aszszonykodni guzsaly,  képtelen úgy e, ha fog: méltó, melylyre szemek’ függeszszék,  a’ kik akarják, légyen az erköltsnek képe, tanúlni, minő.‘s  a’ t. Mit akar itt mondani Szabó? nem rontja e  a’ Nyelvet? a’ vagy szabad e a’ Vers kedvéért  így  darabolni a’  beszédet?  Ezeket nem is érti  az  ember, ha  tsak  előbb igy  el  nem rakogatja rendbenn: már oda nagyobb része: ki írja  le? a’ gyümölts nem meszsze esik  el fájától:  hírökre  meg tsendűl  a’  fülem: úgy   e   képtelen,  ha   guzsaly   fog aszszonykodni  vas  derekon, sisakon,   melylyet   Márs  is  kedvellene: méltó,  melylyre szemeket  függeszszék,  a’ kik  akarják tanúlni, minő légyen  az  erköltsnek képe.  ‘s  a’ t. Ezeket ki tévén, tsak ugyan nem vétettem. 

Rajnissal a’ mi Pere vagyon, abba nem avatkozom.  Maga Szabó  az oka. Mér[t] ingerlette fel Rajnist Ki Nyertes Könyvetskéjével? Ott piszkálta Rajnist, úgy, hogy fel kelletett  haborodnia, és maga mentségére ki  szállania, Sisakos  Pántzélos  Kardos Mentő Írásával. Ez a’ titulusa. Szánom Szabót, de  nem  segíthetek rajta. Rajnis nem könyörűl, mert  ő sértette  meg  először. 

Én, hogy Nagyságodnak is inkább lehessek kedvébenn, fel  vett dolgaimbann is jobban elő mehessek, távúl akarok lenni minden  perlekedéstől. Vagyok mély tisztelettel 

Nagyságodnak 

Alázatos Szolgája

Révai Miklós mp

Györ. 17 Juniusb. 1788.