
LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
Méltóságos Püspök, és Nagy Prépost Úr! Kegyelmes Uram! Takáts Úrnak, Kedves Barátomnak levelét, Nagyságodnak Jó Szándékával együtt, igen későn vettem, Juliusnak 26 napján, a’ recepissemellett járó leveleket kézbe adó Posta Szolgának restsége miatt. Nagyságod adakozására, a’ mint olvastam a’ levelet, elkeseredett szívem, ’s bőven tsordúltak könyveim; mert azonnal megéreztem a’ jövendőt. Sok nyomorúságon mentem által teljes életemben; de olly inséges állapatban soha sem voltam még, mint most vagyok. Fényes hivatalomban, jámbor, és hasznos fáradozásim mellett, tsak ugyan el kell még is vesznem az éktelen nagy drágaság miatt: megbuktam már minden szép igyekezetimmel. A’ Király a’ miénkből nem segít rajtunk: az Universitás tsak színre, ’s a’ törvénnyel játszó fogással, Ura a’ Királyi Adománnyal neki hagyatott Nagy Birtoknak; Tiszteink, és Szolgáink híznak ennek zsírjától, mí Igaz Örökösök majd elveszünk. Már ettől megválva, személyemre nézve haszontalanúl folyamodom az országnak, Egyházi, és Világi Dús Uraihoz: kik a’ vérszopó drágaságnak fő okai, ’s a’ fáradozó szegény hazafiakat felevő telhetetlen sáskák: még tsak választ sem adnak a’ megszorúlt könyörgőnek alázatos levelére. Nagyságod ritkaság közöttök: hajlott esedezésemre, de ezzel is szerentsétlen vagyok; a’ nekem általíratott adós levelet én hasznomra nem fordíthatom. Pap vagyok, nem perlekedhetem. De ha perlekedhetném is, haszontalan e’ dologban a’ perlekedés: mert Andrási István fényes pazarló, elvesztegette jószágát; a’ felesége elvált tőle, hogy jó ura el ne olvaszsza az ő vagyonát is; most Pap Fiára szorúlt, ki Abonyban Plébános, de ez is apja fija, pazarló, fényt űző gavallér, torkig vagyon az adóságokban. Próbát tétettem e’ dologban Biztos Emberemmel, egy jószívű Procátorral: hogy, ízetlenség nélkűl, szép móddal mire mehetnénk. A’ kereken adatott felelet a’ volt: nem fizethetek. Ne vegye rosz neven Nagyságod, hogy az adós levelet viszsza küldöm. A’ Jó Szándékért azonban alázatos köszönetet mondok, ’s ajánlom magamat tovább is Kegyes Atyai Hajlandóságába, és mély tisztelettel vagyok holtig. Nagyságodnak Alázatos Szolgája Pest. 29 August. 1805. |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820