Barbarits Bálint Révai Miklósnak Komárom, 1802. március 12.

Barbarits Bálint a Révay Miklósnak minden boldogságot.

Igaz ugyan, a Méltoságos Somogyi Urnak Szent irásbul iratott szavaira egy kevéssé el pirultam, és mint egy szégyenleni kezdettem, hogy annyi sok kérdésekkel terheltelek, tudván magam is, hogy a ki az Isten Országát keresi, a többit is, a mi szükséges, meg fogja nyerni; De mind azon által nem ez volt az oka, hogy annyi időtűl fogva semmi levelet hozzád nem botsájtottam, hanem el hitettem magammal, hogy Béts városábul egészen ki kőltőztél. Ezt pedig nem ok nélkűl gondoltam, mert igy okoskodtam. Ha az én meg hitt Barátom Révay Bétsben volna, bizonyossan meg irná, mint vagyon sorsunk a Fölség előtt. Ő semmit sem ir, tehát minden bizonyal máshová vette lakását. Egész Januariusban, és Februariusnak mint egy kőzepéig minden nap kerestem leveledet a Postán, de mint hogy semmit nem irtál, már nem is reménylettem, hogy többé levelet vegyek tőled. Innét el gondolhatod, mely nagy örőmőm volt, midőn e máj Postán leveled hozzám érkezet. Hogy Novák Ur Fő Apáturnak neveztetett a Fölségtűl, nagyon örvendek. Szerzetünkbül senki jobban meg nem érdemlette ezt a hivatalt, mint Ő. Mollikrul, és Bossnyákrul magam is gondolkodtam, meg is érdemli mind a kettő az Apáturságot sőtt a harmadikat is könyen ki találnám. Ez pedig, alig ha Cervus nem lészen, ki a Kalotsai megyében most Vice Öspörösséget visel. Valaha Jesus Unita volt, Toth nemzetség. Az után Kalotsai titularis kanonokká lett, onnét jőtt be szerzetünkben. Nagyon kedves embere (a mint hallom) a Kalotsai Érseknek. A mi engemet illet, meg elégszem azzal, a mit az Előljárok reám mérnek. Én soha Elsőségre nem vágyodtam, nem is vágyodom, mert tudom hogy a közönséges sorsban jobban kereshetem az Isten Országát. Szent Márk napjára, ha az Isten éltet, Szent Márton hegyére föl menek, hogy pompás bé iktatásunkat szemeimmel láthossam. Ha ezen tárgyrul szép Magyar Verseket tsinálnál, és irásban hozzám le kűldenéd, Komáromban magam kőltségén ki nyomtatatnám. A városokat, mellyekben oskolákat fogunk tanéttani, jol tudom, de azt szeretném tudni, mikor kezdjűk el a tanitást. Most, mivel többnyire Öregek, és kevessen vagyunk, tőlünk ki nem telhetik. Hát az a Nagy ado mellyet a Fölséges Helytarto tanáts reánk vetet, meg marad e? Ezen kérdéseimet a Méltoságos Somogyi Urnak meg ne mondjad, mert attul tartok, hogy azt ne felelje, a mit Xtus Urunk Péternek helytelen kérdésére felelt. Quid ad te? tu me seqvere. A P. Fülőpp, és Vezekényi Ur szivökbűl kőszéntenek. A Méltoságos Somogyi Urat különössen tiszteljük, és Szent Imádságinkban mindenkor ugy emlékezünk, mint második Fundatoru...(?).    

Isten véled 

Komáromban 12 Marty 1802.