Barbarits Bálint Révai Miklósnak 1801. november 23.

Babarits Bálint Révai Miklosnak áldást és békesseget!

Örőmőmben tsak nem tudtam hová lenni, midőn olvastam e máj postán jőtt leveledet. Hálá légyen az Istennek, hogy eczer visza alléttya a Főlség Szerzetünket; leg alább meg menekedünk sok giz gaz embereknek vexájtul. Már most sem successoromrul, sem pensiomnek meg öregbéttésérűl nem aggodom. Örőmmel viselem a terhet, még birtokunkban visza jőhetünk. – Mind azon által még annak is járj végére, hogyan lészen visza jővetelünk? joszággal-é, avagy nem? mikor? és minemű terhekkel? tudom, hogy iskolákat vetnek a nyakunkra, de hányat? és minemű helyeken? Te ezeket mind meg tudhatod, mint hogy a Resolutio már ki jőtt. Tudoséts tehát bennünket, és ezzel meg fogod mutatni, hogy igaz barátunk vagy. Mi soha rolad el nem fogunk felejtkezni; sőtt tehetségünk szerént igyekezünk meg hálálni szives barátságodat. Kőszőntetem a Méltoságos Somogyi Urat, nem különben a Frey Ferkot. élj jó egességben.

Komaromban. 23. Nov. 1801.