
LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE
Barbarits Bálint Révai Miklósnak 1801. november 19. Babarits Bálint Révai Miklosnak minden boldogságot!
Későbben válaszolok barátságos leveledre; de haljad miért? azon űdő alatt, még mi vácátiokban oda járkáltunk, egy pap, kinek se nevét, se lako-helyét senki meg nem tudta mondani, bé hordatta minden joszágát a konyhánkban; mondván: hogy ö lészen helyettem Exhortator, maga pedig egyenessen Budára ment. – Nem jelent meg ez minden Szentek napjára; de a reménység táplált, hogy nem sokára meg fog érkezni; és tsak el érkezése után akartam felelni, hogy sorsom felől bizonyossat irhassak. És ime tegnap bé toppant hozzánk, de nem nagy őrőmmel; mert azon nap el is ment tőlünk. Budárul érkezett azzal a hirrel, hogy még ezen holnapnak huszadik napján fogja őtet a Főlséges Consilium repraesentálni a Cáncelláriának. Boldog Isten! mennyi űdő follyik el addig, még ide érkezik a resolutio: nékem pedig mind addig viselni kől a terhet. Ez a Pap Egri Megyébűl valo, Nagy Pálnak hivattatik. Mit végez eránta a Fölséges Cancellaria, te meg tudhatod, és kérlek add tudtomra, sőtt ha lehet, sűrgesd az expeditiot. Mihelest resolváltatik; azonnal magam is sürgetni fogom Pensiom Auctioját, mert e mostani drágaságban lehetetlen ki mennyi 300 foréntokkal, kivált képpen nékem, kinek sokat köll az orvosokra, és Apothecára kőlteni. Irod, hogy nagy volt őrőmőd a Méltoságos Somogyi János Urnak föl magasztaltatásán; de hitesd el magaddal, hogy az enyim sem volt kissebb. Leg előszőr hallottam ezt az Örvendetes hirt a Tekéntetes Ghyczy Joseph Consiliarius, és Ordinarius Vice-Ispán Urtul, a ki valaha a Méltoságos Somogyi Urnak tanulo társa volt. Vajmi jo keresztyén, okos, és nagy hivatalokra termett Ur ez is. Kár, hogy nints, a ki őtet ő Főlsegének recomendálja. Bezzeg akkor virágozna a Religio, ha olly tőkélletes Keresztény Urak űlnének a fő polczokon, mind Ghyczy Joseph. Errűl igazán mondhatom, hogy nem Jakobinus, hanem tsak ollyan társaságnak tagja, kinek fő Mestere az Irgalmas Jesus, a mind leveledben irád. Örőmőmet nevelte az a jo reménység is, hogy már most lészen valaki, a ki ő Főlségénél szoszolloja lészen szerzetünk visza álléttásának. Ebben a Méltoságban vettyük is minden reménységűnket, mert tudgyuk, hogy mindenkor külőnőssen kedvelte szerzetüket; mivel ő kedvet talált ő Főlségénél, azon lészen, hogy minket is a számkivetésbűl ki huzzon. – De ime az öröm mely hamar szomoruságra valtozott! 20-dik oktoberben meg halálozott Győrött Feje, és koronája szerzetünknek Méltoságos Somogyi Dániel Szent-Mártonyi Fő Apátur; ennek halálát minnyájan sajnaljuk, kik Szent Benedek Fiai vagyunk, tudván, hogy ő érette hathatossabban fogott volna ügyünkhőz a Meltoságos Somogyi Conferentialis Consiliarius Ur. De az Isten akarattya ellen nem tehetünk; légyen érette áldott az ő Szent Neve, és ádjon nékie őrők nyugodalmat, és boldogságat. Örömmel olvastam leveledben azt is, hogy a Főlséges Consilium végtére is reád bizta a Vályi Magyar Grammatikájának meg rostálását. Ládd e, mely igen bőtsűli még az ellenség is a tudos Férfiat. Azt jol tselekedted, hogy sok fáradsággal gyűjtőtt kintseidet ki nem tálaltad; magad munkait magad add ki, és igy őrők nevet szerzel magadnak a Magyar hazában. Mi ugyan, kik téged kőzellebrűl ismérünk alig várjuk, hogy olvashassuk munkaidat. – Kőszöntet a Tisztelendő P. Fűlőp, és Vezekényi Ur. A Fűlőp is le akar mondani hivataljárul a második semestriben. A Méltoságos Somogyi Urat ezerszer, -s meg ezerszer üdvözlöm. Tisztelem a Frey Urat is, nagyon tsudálkozom, hogy még rolam emlékezik. Talán a Fetske szivet az hozta elől. Itt az a hir vagyon, hogy a Szentséges Pápa minden Keresztény Fejedelmekhez Bullát botsájtott volna, melyben kéri őket, hogy a Jesuitákat vennék visza országokban; te errül többet tudhatsz. – Hát a mi szerzetünkről vagyon e valami hir Bétsben ? Lehet e reménységunk, hogy valaha Szent Mártonyban lakhatunk? és mikor? Ezekre a kérdésekre, tudom, meg tudna felelni a Méltoságos Somogyi Ur. Tanuld ki tőle valahogyan, és (?) ird meg. Ha titokban kől tartani a dolgot, fogadom; szentűl meg tartom. – A Diaetának is nagy hire volt nálunk Augustus havában, de most egeszen meg szűnt s itt az hallatik, hogy nem is lészen Diaeta. errül is tudoséts. Mivel pedig kőzelit Szent Miklos Püspok innepe napja is. Én a Tisztelendő P Fűlőppel egyűtt őrvendezni fogok, ha szerentséssen el érheted ditsőséges Sz. Pátronusod napját, és kivánom az Ur Istentul, hogy számos esztendeik tartson meg jo egésségben. Mi azon a napon Szent Misénkben különösen meg fogunk rolad emlékezni azoban élj jo egésségben.
Komáromban 19 november 1801. Ha igaz, amit az Egri Pap Nagy Pál Uram beszélt, holnap fogják föl küldeni Bétsben a Candidákot a Komáromi Exhortatorságra; kérlek, légy rajta, hogy meg tudhassad. Igaz, majd el is felejtém. A Svartzt Uramon ki adtunk, már tőbbé nints nálunk vietuson. Keresett ő minden felél vietust, de az egész városban senki bé nem fogadta. Utoljára még is a Szett Doctor fől fogadta őtet. |
Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820