Mártonfi József Révai Miklósnak 

Kolozsvár 1801. április 19.

Kedves jó bolond Barátom!

Ujra el köteleztél kettös leveleddel, és ha verseid, mellyeket a másodikkal küldöttél, róllam nem vólnának, háláadással tartoznám. Tsak nem lehet, látom, a Poetának okosnak lenni. Mit mondnak róllam a Szentek, ha te engemet minden enyelgésidbe elegyiteszsz? Lássad! mentsd ki magadat, ’s engemet is. El nyomott a sok nyomoruság, a baj, a dolog, hogy nem is irhatok néked, a mint akarnék. Tsinálj, kérlek, egy dirát(?) a Püspökségre, vagy másképpen meg átkozlak, hogy légy Püspök. Most sietek, és tsak ide zárt 100 forintotskákkal fejezem bé levelemet két 50-es banco tzédolában. Ha nem felelsz, hogy vetted, el veszettnek tartom, ’s azért ez után mutass bátrabb utat, hogy küldhessek apránként valamit. Élj hóltig, ’s az után énekely az egekben. Jaj mit mondanak ott egy ollyan bohó Poétáról? vallyon a Grammatikusok,’s Poeták nem vesznek é feletted egybe? Iterum vale. Vado(?) Claudiopolim.

19. apr. 1801

Mártonfi József