Barbarits Bálint Révai Miklósnak

Komárom, 1801. július 23.

Barbarits Bálint az ő Kedves Révai Miklossának

minden boldogsagot!

Hozzám mutatott szives barátságodat alázatossan köszönöm meg elégszem azzal, hogy helyettem más Exhortátort kerestet a Felséges Hely tarto tanáts; nem is sürgetem a dolgot, mert bizonyos vagyok benne, hogy ezen Érseki Megyében fog valaki találkozni erre a hivatalra. – A mi a Pension öregbittését illeti, kevés reménységem vagyon; azért tsak várakozom, és ha esztendő forgása alatt semmit nem nyernék, ujra fogok Instantiát bé nyujtani. – Mi minyájan Isten kegyelmébűl egésségessek vagyunk. – A mult holnapban reversálist kellet adnunk, hogy nem vagyunk Szabad Kőmivesek. Hát te Miklos ugyan a vagy e, vagy nem? Ha ennek a tásaságnak fundamentom köve a felebaráti szeretet, méltán gyanakodhatom rolad. Lám tapasztalom, hogy igen irgalmas vagy te is másokhoz, és viszontag te hozzád is mások, és a mi több, nagy Méltoságok. – Azon verseket, mellyeket Grossinger Ur számodra készitet, el kértem tőle, és ime által küldöm. – A Magyar Gramatikádot ohajtya a Magyar haza, kérlek, add ki mennél hamarább. – A Komáromi Iskoláknak napja annyira fényeskedik, hogy annak melegen sütő erejét nem tudván ki állani az ifjak, nemellyek közülök még Husvétkor el hozták sátor fájokat, az el mult hetekben pedig tizen hárman lovas katonákká lettek. – Bezzeg éltünk akkor musika szoval, és szép verbungos Dallokkal. Minden utzákon tsak ezen szok zengedeztek. Uszu bizony Piarista, b-szorg meg a Patvarista. Ugy e szép Dall? Nehezen tudnak a Soproni Deakok illy szép verseket tsinálni. – Köszöntet a P. Phülöp, a  Vezekényi és Grossinger Urak. Élj jo egésségben.

Comaromii 23. Julij 1801.