Mártonfi József Révai Miklósnak

Kolozsvár, 1801. február 4.

Kedves Barátom!

Az utolsó leveled hoszszu; de nem hoszszu, mert szép, ki vévén a szokott hazugságidat, mellyeket róllam mondaszsz. Erre most igen röviden kell felelnem: mert az ország habjai hánynak vetnek minden felé. Majd Károly-Fejér-Váratt, majd Kolosvárott kell lennem, majd az országot kerülnöm. Az én 18000 forintos Püspökségem kétszer tizen nyóltz ezer bajjal terhel engemet. Veszett vólna Menyországba. Szándékodat látom, és ditsirem. Mit segithetek én benne? Ha a munkáidat ide adtad vólna, könnyebben ki adathattam vólna a Társaság munkáival; de ha magadnál akarod ki adni, az ellen sem szólhatok okos okaid miatt, és abban is segitelek, tsak azt az eggyet kérem, hogy most eleintén ne beszély ezerekről, ’s elégedgyél meg százatskákkal is részenként,’s ezekröl irj nékem, mert bizonyoson segedelmemet meg nem vonom. A Gróff Batthyáni szép Institutuma ugy maradott reám, hogy a helyre állitása többe kerül, mint a fundátiója. Látod, mennyi a bajom, ’s költségem; de néked még is fog jutni. – De kérlek, hogy lészsz végtére tsak Gramaticus? Szépek ugyan, a mint látom, gondolatid, és szándékid. De mi haszna, sokat veszekedni arról, hogy mondották, hogy irták a Régiek ezt, vagy amazt? Bizonyosan mindenkor hatalmunkban marad az hogy könnyebben, ’s tsinosabban mondhassuk ki, ’s irhassunk valamit. Maiores nostri Plantinos et numeros, et lauda vere tales, nimium(?) gratienter utrumque, ne dicam, stulte miratis(?) Pacurii Proavis, atavisque uterald relique, igy beszéllenek vala a Romaiak, midön a nyelveket tsinositani kezdették – De mit emlitek én illyen dólgot egy Tudósnak. Paintner Sógor heába irja a munkáját, mert majd fel állanak a Jesuiták,’s mi ketten akkor Grammatices Professorok leszünk. Róllam tsak halgasson addig. Most már a szekérbe kell ülnöm, nem irhatok többet, mert a Logaért(?) is fizetnem kell, mivel nálunk igen szép Magyar theatrum vagyon, ’s én Loget tartok, ha itt nem vagyok is. Ezt, tudom, irigyled. De miért vagytok Ti ollyan mesterséges Magyarok, hogy minden Magyarságot el nyomtok? Vale!

Kolosvár. 4. Febr. 1801.                                                                                                                                                                 Igaz barátod

                       Mártonfi József