Sándor Révainak minden jót kiván

A Leveledet Kalendáriommal együtt kezemhez és kedvesen vettem. Az Enyedi, kivánságod szerént, ihol vagyon. Nem kétlem, hogy Gyarmati imitt amott a le irásában ne hibázott vólna. Többire mind a kettő tsak egy Ember szerzésének látjuk lenni. De van még is valami kevés különbbözés is bennek, ugymint az Enyediben a kétszer elöjövö Kemény, mellyis előszer Gotárdot, másodszor Lénárdot tészen, a német hartKeménynek magyaráztatván. A Gál után való thanalúgy tetszik, hogy annyi mint theresiával. Ernettalán Ernyét tészen, Irene. Vas laz zakat Peter:Vas lántz szakadtt Péteren. Pázmán Kalendáriomábanis³igy hivatik: Sz. Péter vasa szakadása. Gyarmati azt mondja, hogy van meg egy illy Kalendáriom Kolosváratt is.⁴Igazitásod szerént meghozattam magamnak Görögtöl⁵a Pázmán Imádságos Könyvét, amint 1665-ben jött ki. Van nekem is otthon, de a már 1724 diki, mellyben, amint emlékezem, a Kalendáriom már minden napon emleget egy vagy két szentet. De ebben az 1665-dikiben a szentek neveik igen kevés számúak. Ollykor hat, hét, ‘s több napnakis tsak alig jutott egy szent. Azon szenteket, mellyek a kézzel irottban előhozatnak, többire mind emliti ezeken kivül: Frusina, Julianna, Zsófia, Illyés, Hal[?] László, Estván, Pelbárt, Imsze[?], Lompert, Ábrám, Bak. Az 1724-diki sok magyar szentet emleget, mellyeket másut hijába keresel. Ha Luhára jövök, által forgatom. Amire ebben az 1665-dikiben akadtam, ‘s amit veledis közleni akarok, a nem egyéb, hanem 24 számú deak Versek, mellyekk a teteje minden Hónapnak az allyán találkozik. Nékem úgy tetszik, hogy a kézzel irott régi Magyar Kalendáriom Szerzője, akár ki lett légyenis az, ezeket a deák Verseket akarta követni egyben másban, legalább a Mátyásra vetett Nyil kitetszik ebben: Mathiae fortem, ‘s a Hoz bort Márton vagyis Bort iván Márton ebben: adest Martinus musto reneant. Ha nem hibázok, tehát ennek a kézzel irott régi m. kalendáriumnakis nem más a szerzöje, hanem ama Bátori László Paulinus. Lám a Sz. Pál Remetét a maga szerzetének kihireltt szerzőjét nagy dísznek(?) nevezi. A te (?) Sz. Antalodon nevetnem kellett. Mi jött eszedbe? Talán szint akkor a fogad vágyott konyhás petsenyére? Hol hozza elő másutt a Sz. György hovát, Sz. János bárányját, Sz. Mihály bárkányját, vagy Sz. Márton lúdját? Kár, hogy az Enyedi jobban le nem irattatott. Bezzeg jó vólna, ha midön le mész Pestre (?) meglatogatnád s’ ama legrégibb nyomtatott m. Kalendáriomot megnéznéd nála, mellyet ö kelme emleget in statifica pag 16 ‘s amint mondja, Nagyszombatban jött ki 1584-ben.

Amint látom, te nem hagyod helyben azon vélekedésemet, hogy hajdan em és ed annyit tettek az Eleinknél mint most énés te. Mond meg hát, hol vették magokat, vagy miből lettek ama végragasztékok ezekben: velem, veled, tőlem, tőled, szemem, szemed, szeretem, szereted, ‘s (?). Azok jelentik ezekben mindenütt az emlitett névmássait. Tsak nem hiszem, hogy a (?) zemeikkel tartanál abban, midőn azt mondják, hogy hajdan a névmássaink igy ejtődnek: én, te énl, teé, nekém, nehte, ént, tét, tőlén, tölte, (?).

Az Unutei(?) szót én Önötteimnek, azaz Önnöneimnek, Övéinek magyarázom. Az Üdről is mást értek. Üdü  vagyis Üdv, nékem úgy tetszik, egykor annyi vólt mint  Salus, Felicitas, Theolumitas. Abból lett üdves:salutiter, salviticus, salutaris, saluber. Ebből ismét üdvesség: salubritas, de amelly mostan, elhagyattatván az üdü, salust  lészen. Üdves (?): Fons medicates, Agra(?) salutaris. Üdvetlen: insalubris.Üdvezni: salvare, sanare. Üdvezleni: salutare.Üdvez légy Üdvezlett légy-ből let kihagyattatván a lett. 

Ha az ünnepből let üdnep, mert a legrégibb kéziratokban tsupan üdnep és üdleni jön elő, nem pedig ünnep és ülleni. Ünnep, vélekedésem szerént, a legrégibb időkben Üdünapnak mondatott, azaz: Üdvesség napjának, dies salutis, salviticus– Késalkodás(?) Komjátinál kuffalkodás,nem Luctatio, hanem Lusicatio(?)  vala hajdan. Lemen(?), Granum, egykor magnak mondatott, mi okból Gragolus: magvas, és nem magjas, vagy pedig magos magos, Altus a deák magnusból let. Magvatlan mondatik ugyan magtalannak is már a legrégibb könyvekben, de ezis egykor, úgy tetszik magvtalan vala. Quid ad haec? porrigis ne nerbam? non cantabis Palinodiam?

Takátstól levelet vettem a minap: most felesküdött jurátusnak, majdan felesküdik Prókátornak. Virág munkáit most adá ki Minervában. Idővel készül ide ismét feljönni Agensnek, vagy pedig a Gróf avagy Grófné Törvényes Emberének Magyarországba. Vive et vale. Bétsben 2 Mart. 1800.

Pelbárt nem Pikiper, hanem Privatus 21 August