Üdvöz légy Barátom!

Egy hóldnapi otthon való mulatságom uyuán viszsza jövén Bétsbe, kezemhez vettem leveled’, mellyet még a múlttnak 20-dikán irtál. Abban leirott Bajodat már annakelőtte megértettem, Bóldogtalanságodban szántalak, de leginkább azért, hogy ez utólsó Tzivódás által a Rosz-akaróidnak számokat jóval megszaporitád. Szeretem mégis, hogy a Nyelvünkbéli Literatúrát, amint gyanakodtam, ‘s magadis többszer jelentetted, Ráthként mig farba nem rúgtad. Én a mit igértem a Szent Gráfnak nékem adandó’s mint régi Barátodnak ajánlandó ama régi Forditásáért, azt bé is töltöm, mihelyt megteended. Én Takáts által semmit mást nem kaptam, ki vévén Pétsi Lukáts könyvét, mellyet itt bé rekesztve viszsza küldöm, ‘s egy kis Papirost, mellyen régi Magyarságból valamelly Töredékek valának illyen kezdettel: Aldott Isten, ky menden Emberth etc. Szeretném látni mennél elébb Gyüjteményedet. Ha a környülállásid megengedik, jöjjfel legalább, hogy Somogyit ‘s másokat a hamis vélekedésből kihozhasd. Én szüntelen vártam, hogy az igértt Betűket meg fognád küldeni, mellyeket a Kéziratnak amaz eredetiből le ábrázoltt elsö Levélfélével kivágatnám, de hijába. Te, amint vélem, azt gondoltad, hogy én azokat előtted akarnám a M. Világgal megesmértetni, de az Igéretemnek hitelt adhattál vólna, melly abból állott, hogy én mind addig ezen Sz. Gráf Forditásának különös szavairól, annak emlegetéséről, ‘s róla való Vélekedésemről halgatok, mig magad ki nem lépsz véle. Épen most értem Szentiványitól, hogy Komáromba rendeltettél.

Isten veled, légy egészséggel, ‘s bóldogabb.

Bétsben 21 Julii 1799. Sándor István m. p.