Pethő Jakab Révai Miklósnak
Buda, 1799. december 11.

Tisztelendő Professor Ur,

Érdemes Hazafy!

Karantsisnak Iubilatioja végett való Propositio azzal a’ véleményel e’ héten felküldettik: hogy a’ Tanító széke Concursy által confessáltassék. E’ pedig tsak akkor fog hirdetni; a’ midűn a’ Királyi Végzés leérkezend. Az én egyenes javáslásom tehát az; hogy addig, mig a’ Concursy elnem végeztetik, semi Lépést ‘s mozgást ne tegyünk. Egyébáránt kigyót ‘s békát ujra kiáltani, és a’ dolgot mindenképpen neheziteni fogják az Ellenkezők!! Úgy is a’ királyi Végzésen, melly szerént Kultsár kérésétől egy átallyában elmozditatik, Andaházy és Amberg keményen megdorgáltatnak, és az elzártt Angarin, némű nemű intésekkel, resolváltatik, eleget morognak.

 Hanem jelentett módon a’ dolog természetesen, ‘s nem szembetünő képpen elsülhett. Addig is tehát legyen Tisztelendő Ur minden tsendességgel’s türelemmel, Hivatalyátis úgy folytassa; hogy egészsége váltózást ne szenvedgyen.

A’ többi kőzt azt is irhatom; hogy az ide való Deák Professorokból egyik igen utánna vagyon az űres Tanitó széke útánn.

Mellyeket tsupán tsak pro privata dumtaxat notitiajelentvén, igaz Tisztelette változhatatlanúl maradok Tiszt. Urnak

Tökélletes szivű Szolgája

Budán 11 xbri 1799

Pethő Jakab m. p.

Hitvesem különösen köszöni róla való megemlékezését!