Mártonfi József Révai Miklósnak
Kolozsvár, 1799. május 18.

Kedves Barátom!

Tsudalkozol, tudom, hogy régi leveledre (8^dikMájusról) mind eddig nem feleltem, és tudom, el sem múlattad, leg alább magadban, éles verseket koholni ad notam: horés móres etc. 

De hallyad halgatásom okait. Én ugyan az Apostoli Király által ki neveztettem az Erdéllyi Püspökségre minden hirem nélkül, de azonban a Kamara a Püspöki jószágok reszének el vételét, és a Püspökség meg aláztatását rajtam akarván kezdeni, ezen mozditásival engemet arra birt, hogy a Püspökséget még egyenesen, és nyilván fel nem vállalhattam. Máig is tehát függőben lévén dólgom, néked semmi bizonyost nem felelhettem. Most annyira jutottam, hogy hólnap után Bétsbe kell indulnom. Ha szerentsés lészek ebben a nehéz veszekedésben, útamat viszsza jövet Esztergombnak vészem, lévén Nagyszobatban is holmi dolgom, és akkor bövebben szóllok veled. Ha pedig  semmi sem válik Püspökségemből, azt is tudtodra adom. 

Imé a mentségem! mellyel, kérlek, most elégedjél meg mert tudhatod; hogy mindenkor vóltam és lenni fogok

igaz barátod

Martonfi Jósef 

Kolosv. 18. Jul.