Tóth Farkas Révai Miklósnak
Sopron, 1799. január 23.

Tóth Farkas a’ kedves Révainak szerentsésebb Esztendőt,

‘s tsendes Boldogságot!

El-iszonyodtam, meg-vallom, leveled olvasásában. Inkább képzettem volna magamnak akármit-is mind sem az illyen éktelen háborúkat. Indigni fraternum rumpere foedus! hát olly annyira el vadulhatott tőled a’ Kultsár, ‘s-egy Ambarg mellé szelidülhetett? de hadján, ha már meg-esett: Te tsak vigyázz egésségedre, ‘s-jöj Sopronba. Vigasztalásodra meg írom, mint leveleztünk Petheő Consiliarius ö nagyságával Te felőled. Ő én nékem igy irt: Pro vacante Exhortatoris officio nulla adhic Prepositio (et ut Commissio Studiorum Admodum Reverendum Sominum ab hoc onere iam dudum liberate desiderat) ob defectum idoneorum Indinianirum(?) fieri poterat. Probabilius ardentia vota Admodum Reverendi Domini Révay, qui ultro hic officium sub directione Admodum Reverendi Domini obire desiderat, explebuntur, terminata pro favore eius Strigoniensi Investigatione. Én pedig igy irtam visza néki: Libenter exspectabo, feramque onnes tantisper, dummodo ardentia viri praestantissimi vota expleantur. Ő Nagysága levelének fejezetét meg sem álmodhattam volna, ‘s éppen készülőbe voltam hozzád írni, mikor el érkezett leveled, ‘s tellyesen meg tudasitott. Vidámuly tsak: habet Deus suos fines. Majd Téged-is már egyszer tsendes boldogságra szállétt. Jöj tsak Sopronba Exhortátornak. Tsak vigyázz, kintsem, egességedre. Professzor Uraim-is örömest várnak; tettem már rólad emlékezetet. De ha történetből, akár mi okra nézve hivatal nélkűl telepednél-is ide mi hozzánk, különös szerentsemnek tartanám, ha Deákjaink közül nemellyek nálod neveltetnének. Ird meg ügyednek folomatyát, és miként resolválnak tudosits meg róla. Bizonyos légy benne, hogy testvér bátyádhoz sem lehetnél nagyobb bizodalommal mind hozzám. Tsak arra kérlek ismét, ne epeszed magadat: vigyázz egességedre. Isten velünk mind kettönkel.

Sopronban 23dik Jand. 799ben