Édes Gergely Révai Miklósnak
Nagykinyizs, 1795. július 17.

Kedves Barátom!

Te már a’ világ’ eleibe mentél, én még a’ homályba ülök négy meglehetős Darab kész Munkaimmal u.m. I Darab Az Epigrammák és Odak. Példa belőlök:

Időt lopó Barát

A’ mikor azt látom hogy időmet lopja barátom

Jobb másfele javam’ lopja, javallja szavam

Pénzemet elvigye bár, megtérhet idővel ez a’ kár

Ugyde napom ha le-száll, jaj soha vissza nem áll.

Ódaimbol hosszú volna példát írni de a’ többiböl se írok hanem említem II D. Az Eclogéim. III. D. A’ Magyar Grammaticám, mellyet gyerek-koromtol fogva neveltem fel Ezek Véber Tipografusnál pihennek. IV. D. A’ Barátságok mellyek közt van emez a’ Versezetesmis, mellyet S. Patakonn esztendős Togátus Deák koromba irtam még akkor mikor Faludit először kibocsátottad és a’ magadéibol a’ VI. Eneket, V-diket etc. kiadtad mutatóul igérven egyszersmind hogy az eme Versekben előkerűlő Enekeseinketis kiadod. Minthogy pedig a’ ki akkor Bibliotékáriusunk volt, a’ ki ígérte hogy megküldi, de nem gyanítom hogy megcselekedte volna; mert külömbenn Gyűjteményedböl talám azért ki-nem hagytad volna, hogy ezt csak eggy ifjonc Deákocska irta: ímé megküldöm most reménlvén hogy tudósítasz arrol ha vetted-e valaha másszor. Ha vetted és kihagytad, elhiszem hogy a’ már előttemis csömörbe ment vers-piperéért cselekedted. De nem megvetendő a’ pipere akkor, mikor szívesség és dolog van hozzá kötve. Bátorkodom azért másodszoris megküldeni mint az én Tudósink ‘s nevezetesenn irántad való szeretetemnek zalogát. Imé

Révai Miklósom vers-író drága Tudósom!

     Mint szeretet-jegyemet végyed ez Enekemet.

 A’ ki magasztallak ‘s nyelvünk’ díszének urallak

     Mert igenis hogy nagy gyámola ‘s oszlopa vagy.

 Dolgozol e’ mellett; mivel eggy fő tiszted-is e’ lett

     A’ Haza’ dísze felöl: égni miatta belöl!

 Ez kívánta Hazád mellynek fia vagy ‘s mosolyog rád

     Es kebelébenn tart mint szülemennye-Magyart.

 Melly kötelesseged’ lefizetni hiszem nyereséged

     A’ nagy szív’ tüze itt tégedet annyira vitt.

 Erre tanút töttek mellyek mutatásra kijöttek

     Múzsád Énekei, verseid’ új nemei.

 Sőtt nem csak magad irsz mivel illy szív lángjaival birsz,

     Másonn-is könyörülsz, verse’ sorának örülsz.

 Hogy Faludit látnánk és őt-is elönkbe bocsátnánk

     A’ gyászbol kivevéd ‘s már-is ölünkbe tevéd.

 Már kapukat nyitsz ki, hogy látna Balassa, Benyicki,

     Napfényt ‘s újra mai szinbe velek Rimai.

Gyöngyösit is várunk hogy az illy szép ‘s ritka madárunk

     Uj köntöst új színt venne magára megint.

 Mert mikor illy eggy nagy ‘s különös napfényre hozó vagy

     Altalad illy neveket kézre kerítni lehet.

 Jövjön azért Máró ki magyar-köntösbe kijáró

     ‘S nyertt koszorút viselő Ferjfiat adjon elő.

 És ezutánn Názó dámás versekbe cikázó

     Múzsájával elé árva Hazánkba belé.

 Mind ezeket tüstént befogadjuk örömmelis önként

     Mellyeketis ha veszünk, tisztletekre leszünk.

 Révaim! ám lássad csak hogy tisztánn kibocsassad

     Ők a’ méltó bért megfizeténdik ezért.

 Híredet illyekkel nemesitsd; mink tiszta kezekkel

     Hogy kedvedbe legyünk téged ölelni megyünk.

 ‘S igy maradékinknál, mint mostani sok Magyarinknál

     Inkább példa lehetsz ‘s szert követőkre tehetsz.

NB. Nem tudom az emlitett Enekeseink miért nem jöhettek általad Vilag’ Eleibe; kivált Gyöngyösit valami szep formában sokann áhítanánk.

Így erezettem én már akkoris irántad. Most már csak szebbecskénnis lehet. De más a’ vége Poázisomnak. Most Anákreont fordítottam le Pap léttemre. ihon eggy példa.

(görög karakterek)

Midőnn iszom borocskat A’ gondjaim csucsulnak

Mit nékem a’ dolog ‘s baj? A’ gondrais mi gondom?

Meg-kéne halnom úgy is. Mit nékem élni búval?

Igyunk azért borocskát A’ szép Liéusébol

Mert annyi őtet innunk Mint búnkat eltemetnünk.

De Anakreon’ módjára midőnn elragadtattam magamis irtam illy formákat: Gyász-Cím:

Itt fekszik a’ ki meghólt ‘s biz’ e’ csak egy leány vólt

De szép: ‘s ki hitte volna Hogy itt halál rabolna

Eggy gyenge rózsa bimbót? - Ne bántsd; neis tegyél szót

Érette; mert adós volt ‘S hogy megfizesse, meghólt.

Illyen az ellenségböl szerelmeshez ez a’ kicsike

Hiába volt, hiába! Vágyásom a’ torába

Mert ő fog eltemetni Ha nem talál szeretni.

Most van Munkába eggy nagyobb tárgy. Cimje: Próba-vetés az egész Magyar-Nemzet’ belső eggyesítésére. A’ dolog benne: A’ nyelv, A’ Vallás, A’ Mesterség, A’ bölcsesség, A’ boldogság. S’ az ezekkel járókkal eggyütt. De ezen levelemnek mostani targya ha ugyan még életbe talál: hogy Anakreont én Görögülis öszve-szedtem ‘s a’ Fordítást utánna vetettem mindenütt, hol szó szerént fordítottam, mint a’ feltett példátis láthatni: hol szabadabacskánn mint emez Epigrammáját: (itt következik egy epigramma görögül, kiadásban kell keresni [D.Á.]

* * *

 Nem szeretem kiki töltt poharak mellett bor-ital köztt

     Könny-facsaró hadakat ‘s visszavonást hoz elő.

 A’ ki vegyít Muzsák’ ‘s szerelem’ kedvelltt adományit

     Közbe, ‘s okos tréfát emleget azt szerem...

mert megtartom azt a’ szabadságot, a’ mellyet fordításaidbais látok, hogy szót szúrjak oda ahova illik és így az originált vagy pótoljam vagy abbol a’ mi sérelem nélkül elmaradhat, kihagyom. Én tehát Anakreont kiakarom nyomtattatni; nem sokbol álló ő. Ha tehát mernék vele szívessegednél alkalmatlankodni átal-adnám Tenéked ajánlva neved tisztelelére való ‘s vonszó barátságos szeretetemnek megbizonyítására. Vagyon neked módod reménylem ennek a’ kevesböl állónak kibocsátására. Tudod pedig hogy bolondra nem bizhatni. ‘S eddig van mostani Levelem’ fő tárgya. De vajha! vajha tudhatnál nekem írni ha ugyan a’ szegény Bacsányi, Versegi és Kazinci Versbeli Munkáik rabok-e magokkal eggyütt? – – – – En ollyan boldogtalan vagyok az ő szerencsétlenségek miatt, hogy nem eggyszer elsirattam már őket. Könyörgökis érettek; és ha szeret még engem a’ Teremtő – reménylem megis adja kérésem. De könyörögj Teis, hogy őket a’ Lelkek Attya hozza vissza és adjameg ennek a’ Világnak és nem illy haborgós hanem csendes állapotbann – Beh nagy az emberi gyarlóság!–!–! Könnyebb volna ha a’ Hazának inkább tanácscsal mint öszve esküvéssel akarnánk szolgálni!– De én hiszem ‘s tudomis hogy ők ártatlanok azokonn kívül a’ kiket először megöltek... Könnyü lesz Barátom a’ Felsőségnek elvenni ezeknek eletét elhiszem; de nehéz ám illy derék embereket szűlni. Teremteni kéne illyeneket, nem veszteni. Ha ők ezután nagyobb Tisztséggel ajándékoztatnánakmeg. p.o. Versegi eggy Püspökséggel; Bacsányi eggy Scholar Directorsaggal Kazincy mással ajandékoztatnának meg; bizony leghűségesebb Hazafiak ‘s  Királyi Hívek válnának ezekböl. És ha én Fejedelem volnék ugyan – ezeket a’ legcsinosabb ‘s hozzájok legillendőbb Tisztségekkel ajándékoznám vagy úgy szollván bűntetném-meg... De hova ragad a’ fájdalom és a’ tüzesség? – Köszöntsd Rajnis Józsefet, őtetis szeretem. Én Reformatus Predikátorságra szenteltettem Deáki állapotbol ez elött három esztendővel, de azért mivelem a’ Poezist ‘s lakom azólta Nagykinyizsenn Szikszóhoz eggy mérföldnyire. Ha válaszodra méltóztatsz, ide útasitsd Leveled’. Ha lehet a’ jövő tavaszra a’ Duna mellé költözöm akkor meglátogatlak – De ha soha nem láthatnálakis

Vagyok én Tenéked

Rák Hav. 17-d 1795                                                                                                                 jó szívű Barátod

Édes Gergely mk.