Nagy Erdemü Tudos Hazafi!

Hogy a’ Nemzeti Nyelvnek ki pallérozása, és ki mivelése egy Hazában igen hasznos, és minden jó Hazafiaira, ’s Leányaira nézve érzékeny dolog légyen: azt az Európai Keresztyén Nemzeteknek szemben tünö példái bizonyitjak. Azok az okok ’mellyek ezt a’ munkát egy Nemzetben szükségessé tették és teszik, igen sokak, és fontosok; és olly világosok egyszersmind, hogy a’ ki ma azokat még-is világositani akarná; szinte ollyan szükség felett való dolgot tsinálna: mintha a’ délben tündöklő fényes napnak világát fáklyákkal akarná nevelni. Ebben a’ Nemes igyekezetben, a’ több pallérozott Nemzetek között Európában, tsak a’ vitézségéröl, és Nemes gondólkodása módjáról ditséretes Magyar Nemzet maradott hátra: az a’ Nemzet, mellynek talám leg nagyobb szüksége vagyon reája. Mert a’ Magyar Nemzet, és Nyelv, úgy szólván, az egészsz föld kerekségén; kiváltképpen pedig Európában, a’ sok hatalmas el ágazott és Népes Nemzetek között, mint egy idegen földi, ritka, és szép plánta, egy kertben;  melly a’ többinek ritkaságával is, szépségével is, hasznával is diszére vagyon, egyetlen egy, és legalább közel való szomszédai között, Attyafia, vagy ágazattya egy sintsen: és azért hogy a’ Nemzet maga Nyelvét az el veszésről, zavarodástól, és romlástól meg örizze, igen illendő. Ugyanis, kebelében sok idegen, minden féle Nemzeteket fogadván bé, és a’ Nemzeti Nyelvnek árván ’s miveletlenül való hagyattatása miatt, azoknak az idegen Nemzeteknek Nyelvek, ’s az által Nemzeti külömbségek igen meg erössödvén: ha a’ Nemzet jól gondolkodik, szükség mind az, hogy már egyszer mint egy álmából fel serkenvén, tulajdon Anyai Nyelvét, és ez által magátis erösittse; mind pedig hogy a’ Nemzeti Nyelvet más kebelébe lévö mind lakosok, mind jövevények között közönségesebbé tévén, ez által az eröss kötél által is azokat magához szorítani, ’s a’ mennyibe lehet magával egygyesíteni lassan lassan igyekezzék. Nem lehet azt-is tagadni, hogy ámbár a’ Magyar Nyelv magában, és természete szerént elég böv, ’s a’ mint ma fenn áll, elég ép légyenis: mindazáltal a Tudományok, Mesterségek, söt Társalkodásbéli szókbanis nagy fogyakozása vagyon: Mellynek ki pótlása a’ mívelö kezeket várja. Hibákis csúsztanak a’ nyelvbe; kivált némelly újjabb könyvek által. Az Irók nem egyaránt tudják jól a’ nyelvet, mivel nem mindnyájon annyok és dajkájok tejével tenúltak vólt, Némellyeknek elméjek ereje a’ szép gondolatoknak szülésére gyenge, és azért a’ nyelvet huzzák, hogy kis eröltetett elmésséget sajtóllyanak; nevezetesen eme’ Finnyás Irók, a’ nyelvnek természeti tisztaságát, és közönséges érthetö szokott élésit únják, és azért idegen tzifraságokat vadászván, a’ Nyelvet nem illendő, és Uri, hanem Fársángi köntösbe öltöztetik. Mind ezek a’ Magyar Nyelven mivelését nem tsak szükségessé tészik, hanem annak siettetését kívánják.

Erre nézve, jónak és szükségesnek ítéltük, addig is, míg egy Országos Társaság állhatna fel, Erdélyben a’ Nyelv mívelésre egy kitsin, mint egy útkészitő, és próbát tévö Társaságotskát formálni; ’s azt továbra, kivált azon az okon nem halasztani; hogy a’ Magyar Nemzeti oskolák ISTEN kegyelméből sok hellyeken fel állván, ’s majdon többeknek fel állásokhoz is reménység lévén, ezeknek érdemes közönséges Tanitói a’ tiszta, és közönséges igaz izü Nyelv Eleink elö adásában segitséget végyenek, és abban a’ véllek való barátságos egyetértés által egy forma jó mód állíttassék fel mindenütt, és közönségesen. Ugy vélekedünk pedig, hogy erre a’ tzélra egy Társaság maga kötelességének leg jobban meg felel; ha leg elöbbis a’ nyelv eleit, és mindeneknek elötte az úgy nevezett Paradigmákat, a’ Neveknek hajlásit ’s Igéknek változásait, ’s azoknak külömbözö formáit az alsóbb Nemzeti Oskolák számára igyekezik ki dolgozni. Az után pedig mind azt tselekední, a’ mi más Nemzetek példája szerént egy Nyelvnek jól ki mívelésére és virágoztatására szükséges. Ha azon lészen tudni illik, hogy azoknak az érdemes Hazafiaknak buzgó fáradtságokat, kik egy jó Nyelv Mester, és Szótár kí adásában dolgoznak, tehetségéhez képest segélje; hogy azok, mind a’ Nemzeti alsóbb és felsöbb Oskoláknak, mind a’ Magyar nyelvet tanulni akaró idegeneknek segittségekre elégségesek légyenek. Ha a Tudományokra, Mesterségekre, és Társalkodásra tartozó szóknak fogyatkozását, mind az élö nyelvböl, mind a’ régi és újjabb Magyar könyvekböl, kéz írásokból, és a’ Nyelv Természetéből ki pótolja: ha a’ jó forditásban útat mútat , ha a’ hibákat meg jobbítja; ha a’ nyelvbéli külömbségekben, és helybéli szók rendiben az úgy nevezett Dialectusokban, és Provincialismusokban a’ jót ki választja, ’s közönséges utasítást ád abban, hogy hogy mellyekkel szabad és illö közülök a’ könyvek irásában közönségesen élni, ’s mellyekkel nem; ha igyekezni fog, az ékesen szóllásnak eme’ veszett kutfejeit bé-dugni, minémüek, a’ Bendeguz apja idejebéli szók, a’ mai szokott szók helyett, ’s a’ paraszt konyhabéliek a’ tisztességesek helyett; az ok nélkül való újítások, a’ szók szokott élésének finnyás vagy hibás meg változtatások; az igék formáinak és változásainak az újjitás kedvéért, vagy tudatlanságból való szörnyü egybe zavarások.

Ha igyekezni fog még-is továbbá erejéhez képest, a’ jó elméket és munkás tollakat a’ jó ízben, és hasznos tárgyokra vezérelni, minémüek a’ Haza földének, terméseinek, állapotjának, régi és újj Történeteinek, szép, jó ki dolgozása, az idegen nyelven való külömbbnél külömbb útazásoknak, régibb és újabb szép elmék darabjainak fordítása, a’ nevelésre, gazdaságra, mesterségekre tartozó külsö Országi találmányoknak, és jó rendtartásoknak Hazánkra ’s állapotunkra való szabása; És azon lészen, hogy erre nézve mind a’ külsö szép könyveket, mind a’ Hazabélieket egy más után, a’ szokott esmértető elö adás, – úgy nevezett Recensio – útján a’ közönséggel meg esmértesse.

Nem külömben, ha mind ezekröl ’s más munáiról a’ Társaság az Érdemes Közönségnek számot ád, és leg elébbis rendes munkáját szakaszos darabokban egy más után ki adja; annakutánna esztendönként az Európai ’s Hazai minden fövebb változásokról egy Napló Könyvet, úgy nevezett Journált, és mellette egy kül-földi forma jó ízü ’sebbéli Kalendáriumot tészen közönségessé:

Hogy ezen módok által nem tsak a’ Nyelv maga lassan lassan a’ tökéletességnek nagyobb mértékére jusson; hanem egyszersmind természeti kellemetességei által az Hazában azt tselekedje, hogy a’ Magyar a’ Magyartól ne kéntelenittessék a’ maga nyelvét, ’s annak idétlen terméseit szégyenleni, az idegeneknél pedig a’ Nemzeti Nyelv naponként kedvesebb is, érdemesebb is, és közönségesebb is lehessen.

Ennek a Nemes igyekezetnek, a’ nyelv-mívelésnek tudni illik, nem tökélletes módjáról, hanem a’ környülállásokhoz képest csak elsö meg-indúlásáról, illyen formán gondolkozik a’ Társaság; a’ mint az érdemes Közönségnek summáson eleibe tette: maga magának pedig pontonként bövebben eleibe írta, és ezután példávalis meg kívánnya bizonyitani. A’ Nemes Haza pedig böltsen által fogja látni, hogy csak a’ mondottaknak végben viteléreis okvetetlenül sokféle, és költséges készületek szükségesek: az eddig ki jött Nyelv Mestereket, Szótárakat, régi, újj Magyar Könyveket, kéz írásokat, haza Történeteinek kútfejeit, Kronikáit, minden Nyelveken való Iróit, a’ régi és újj idegen nyelveken lévö szép elmék darabjait, utazásokat, Országok, Tudományok, ’s Mesterségek naponként való változásokról ’s állapotjokról írott külföldi írásokat, magának meg kell szereznie, és erre magától elégtelen lévén, más jó Hazafiak segittségekhez kell fojamodnia. Azután a’ két Nemes Hazabéli jó Elméket, és munkás tollakat meg kell nyernie, mellyek által maga kötelességének, és a’ Nemzet kívánságának eleget tehessen; söt ha mind a’ két rendbéli terhnek el viselesére elégséges vólnais, a’ terhel, a’ Jöz Jófel segéllésének ditsösége el válhatatlanúl egybe lévén köttetve: véteknek, és alatson irigységnek tartaná, abból a’ Nemzetnek más érdemes Tagjait ki zárni. Meg nyitja azért a’ Társaság ezt a’ ditsösségnek és betsületnek ajtaját, a’ két Nemes Haza és egész nemzet elött közönségesen, és annak minden érdemes Hazafiait, és Leányait, ha kiknek fog tetszeni, mint Társaságbéli Tagokat; hogy a’ tisztességben részt végyenek, arra ki terjesztett karokkal hivja, ’s hogy a’ terihben osztozni ne sajnálják, arra buzgó szeretettel kénszeríti. Tessék a’ Hazának fel ajánlott Nemes és el készült elméknek, idejeket, és tehetégeket velünk egybe kötvén, édes terhünket könnyebbítteni; és minden Magyar Nemzeteknek szeretetével égö buzgó Hazafiainak és Leányainak, könyv, kéz írás, pénz, és munkabéli hathatós segedelmek általis Hazájokhoz való szereteteknek mértéke szerént, ezen ditsöséges igyekezeteknek elö segéllésével ’s mukájokkal, majdan el enyészö neveiket az Haza Krónikáiban halhatatlanokká tenni.

Nem kételkedünk semmit a’ két Nemes Haza édes Fiaiban, és Léányaiban, hogy a’ mint ennek a’ öz Jóra intézett ártatlan, de hasznos igyekezetnek jelentésit örömmel fogják venni: úgy annak elö segéllésére rész szerént egy néhány órányi kötelességtöl ’s múlattságtól üress idejeket ki szakasztani; és rész szerént tehettségekhez képest valami áldozatotskát fel ajánlani nem fogják sajnálani. Mindazonáltal mind a’ szüntelen fojó költségeknek ki pótlására, mind pedig azért, hogy a’ Társaságnak állapotját, és Társainak számát tudván, magunkat ahoz tudjuk tartani: Jónak ítéltük, hogy a’ Förendeknek, és Jól tévöknek jóra való buzgóságokat meg nem kötvén, más minden Hazafia és Leánya, a’ ki a’ Társaságba bé akar lépni, magát leg alább öt N. forint tételével avassa bé, és ezutánis minden Esztendöként, azt a’ Summát tégye le, jelentését és ajánlását Maros Vásárhelyre Aranka György, vagy Ábel Károly, vagy a’kiknek inkább kezek ügyébe lészen, Kolosvárra Cserei Farkas, vagy Fekete Ferentz Atyánkfiai, és Társaink kezekbe küldvén. A’ Könyv szerzö, és más kevés jövedelmü munkás Tudós Társakra nézve pedig, úgy határoztuk: hogy ezek magokat, az elsöbbek ugyan eddig ki adott, és ezutánis ki adandó munkájoknak; a’ másod rendbéliek pedig egy egy szép Könyvnek, vagy kéz írásnak bé ajánlásávalis a’ meg határoztatott öt Német forintoknak le tétele nélkül bé avathassák. Miis részünkröl kötelességünknek fogjuk esmérni, Érdemes Hazafi Társainknak fojó Munkáink elsö darabját minél hamarébb, és azután a’ többitis ingyen meg küldeni.

MVásárhely Kis Aszszony Havának 1. napján 1794

Becses válaszszát atyafiságos bizodalommal elvárjuk.

A’ Magyar Nyelv mivelésére útat készitő Társaság nevében Aranka György

mint Fö Titoknok.