Apollóba Barátom!

A világ nagy játék nézó piaczárúl, 30 esztendók alatt lett hányattatásom utánn, le léptem. A Rajna vidékéről a napokba kedves Hazámba, videketekre el érkeztem. Külsö nemzetek közt többnyire vándorolván, azoknak caractereket meg esmertem, meg tanúltam, bennek azt a` léleknek nagyságát mint bennetek igaz Hazámfiaiban, nem találtam, azt mondatya velem tapasztalásom, minden Philantia nélkül mintha csak tik Magyarok vólnatok remekjei az igaz emberiségnek, és máz nélkül való tudományoknak. Ne vedd hát rosz neven kedves Földim, ha én is mint igaz bellölletek ki pattant szikra, ismét Lángoló Lelketek nagy Tüzébe viszsza térni kivánok, és Társalkodásotokat ohajtom. Lelkedet munkájidba személlyed nelkűl esmerem, mert szép gondolatidat, emberisegedet, igaz Magyarságodat sokszor Philisophusi Maganoságomba, olvastam, éreztem, és magaméjivá teszem. Szomjú a Lelkem ugyan azonn szép gondolatokat, érzekenységeket; egy szóval emberi szivedet ékesitő virtusaidat tennen magadtúl hallani; és arrol tőlled értekezni, mibe áll most a Magyar Litteratura. Gyöjj hozzám vigasztald, tökélleteseged tudni valo kivánságat igaz Barátod Bessenyeinek

az ujj Kavé házba 3 órakor  dél utan 22dik Apr 1794

[Cimzés:] a Monsieur Monsieur Le Professeur Révai a son logis