Barátom!

Sok szomorú esetek között, a’ mellyek téged-is, engem-is üldöztek, ne neheztelj, hogy Hárpokratessé lettem. Néked köszönöm, hogy mély keserűségében el-szenderedett lelkemet valamennyire fel-ébresztetted, tudtomra adván ama’ foglalatosságodat, a’ melly majd beteg erszényedet meg-orvosolja. Oh! bár tsak szárnyát szeghetnők e’ jó szerentsének, hogy el-ne-röpűlhessen! Ez ugyan már valahára örvendetes hír, főképen reám nézve, a’ kinek szívét Révai egészen el-foglalta. Édes Ötsém! bizony jó póltzra ültél. Sok igaz Magyarok, a’ kikkel hír-mondó leveleidnek ‘zengéjét közlöttem, ditsérik szép igyekezetedet. Tsak egynéhányan (a’ kik-közzűl nem utólsó KelczPrépost Úr) ellened morgolódnak, hogy Szerzetes Pap lévén magadat illy dologba avattad. De, kérlek, evvel ne gondolj. Lám könyvetskéimről-is olly itéletet tett ez említett Prépost, hogy jóbbak vólnának, ha Ritmusokat foglalnának magokban. Bizony későn találtt érkezni imez arany-lántzos-keresztes Úr, mikor az igaz itéletnek erejét, ‘s az emberségnek kintseit osztották. Azokáért őtet tsak most nem régen ellened-, ‘s ellenem-való oktalan, és goromba beszédjéért ime’ Ritmussal meg-korpáztam: 

Intés.

Világ’ tsúfjainak példás maradványa!
Te Magyar Hazánknak iszonyú ártánya!
Híre van temérdek tested állásának,
Büdös botskor-bőrrel födözött tsontjának;
Ősz sertével tarkás otromba fejednek,
Söprű-gyanánt ki-nőtt rút szemőldökednek;
Bórnótos takonnyal tsöpögő orrodnak,
Két-felől őrt-álló rozsdás agyarodnak.
Házakat reszkettet hangos ptrüszentésed,
Sok tsömört szül folyó nyálad, ‘s böfögésed.
Híres azért neved, oh Hazánk tsudája!
Elég ez te néked, Markalf unokája;
Ne vágyódjál többre paraszt mesézéssel,
Sem engem boszszontó mérész röfögéssel.
Mert, bár arany-peretz fügjön az orrodról,
Hegyes író-tollal le-ejtlek lábadról.
Intlek, ne háborgass! - van kard hüvelyemben,
Van (bár ne tapasztalj’d!) sok nyíl a’ tegzemben.

Most, mint-hogy sürgető dolgaim’ sokasága több időt nem enged, tsak rövideden felelek leveledre.– Új bötűidet (egynéhány Kelcz-féleemberektől meg-válva) többire mindnyájan ditsérik; ezeket ajánló könyvetskédet egynéhányszor által-olvasván, egy kis papirosra fel jegyzettem itéletemet; öt nap múlva bizonyos alkalmatosságom lészen, mellyel ezen gyönyörű munkádat kezedhez fogom szólgáltatni.

Élj! Légy egészséges, szerentsés! és szeress.

Nagy-Győrben1784. Bóldog-Aszszony hav: 9. Napján.

Rájnis József