Révai Miklósnak
Leg-Kedvesebb Barátjának
Horváth Mihály.

Az első leveledre mindgyárt váloszoltam; a’ második leveledet harmadik érte, mellyet máj napon vettem, mellyre is máj napon felelek; hogy szerentsédnek leg kissebb rövidséget, vagy tartoztatást ne tegyek. Kedves Barátom! valóban igen örvendek, hogy alkalmatosságat nyujtottál, mellyben rollad valo itéletemet közre botsáthassam. Noha tagadhatatlan, hogy szeretlek, mégis nem szeretetemnek, hanem érdemeidnek tulajdonítsad, a’ mit róllad irtam. Ha pedig kevessebbet írtam, mintsem érdemed kivánta, azt én reám vessed, a’ ki nem szoktam hoszszas lenni a’ ditsíretben. Félek, hogy a’ Postát el ne szalaszszam. A’ Báttyám különös szeretettel köszönt. Én pedig, noha isméretlen, alázatos üdvözléssel tisztelem Nagy-Érdemü Tekéntetes Urat BisztriczeyUrad Atyádot, kirül KnallUrtúl-is sokat értettem. Ha ezen Kegyes Urnak hajlandoságat, és tekéntetit el nyerendem, néked köszönöm. Éllj, én tégedet szeretlek, nem pedig a’ te sorsodat, vagyis inkább tégedet minden sorsodban szeretlek.

Nagy-Várad. 25. Jul. 1783