Révai Miklósnak
Leg-Kedvesebb Barátjának
Horváth Mihály.

Noha mindenkor úgy szorgalmatoskodtam, hogy késedelmes feleletemmel várakozásodat ne terhellyem; mindazáltal most erre mind kérésed, mind kérésednek nagy vólta sokkal inkább kötelez. Kedves Révaim! el-hitesd magaddal, hogy mostoha sorsodon nagyon meg-indúlt szivem. De ki tudgya? talám az Istennek gondoskodó vezérlése ezen tsapásokat vigasztalásodra fordíttya, a’ mit igaz tiszta szivembűl óhajtok; söt kötelezem magamat, hogy semmit el nem mulatok, a’ mi ügyödnek jóbbitására szólgálhatna. Noha eztet kötelezés nélkül-is azon szeretetbül, mellyel hozzád viseltetem, könnyen magaddal el-hitetheted. Mi nállunk így vagyon a’ dolog: VassBudárakévánkozik, de eddig semmit nem hallotta[m?], el éri-e, vagy nem, kévánságának tzéllyát. Te közelebb lévén Posonyhoz,és Bétshez,hamarébb meg-érted, kire fordul a’ kotzka. Akkor sürgessed dolgodat: a’ mennyire rajta[m?] áll, úgy tartsad, mintha kezedben vólna. Azt is tudtodra adom, hogy SzluhaPozonybavágyódik, és igen biztattya magát, hogy oda rendeltetik. Ez második üres hellyt hagyna. A Nationalistáktul Fleklel-bútsúzot tellyességgel, és Élesdreáltal hordozkodot, holot Harmintzados hivatallyra kapot. Pergerrendeltetett helyibe, ennek pedig hivatallya valami Öszinévű praeparandusra szállot. A’ rajzolást pedig Szigvartnévü tanittya, a’ ki BétsbülÜrményiö Nagysága által ide küldettetett. Illyen állapotban vannak itten az Iskolák. Szivembül örvendezek, ha hozzánk viszsza jövendesz. Tsak Bétsben jól munkálkodgyál, azután a’ mi Fö Direktorunknál. Az is meg lehet, hogy a’ Budai Commissio után valami változások történnek. Ébren légy, hogy az alkalmatosságot kezedbül ki ne szalaszszad. 

A’ Király Gyurikét három ízben el-hagyván az Iskolákat, végre Asztalos mesterségre vetette magát: ellemben a’ Tamásdi Latzi,kinek az Új-Városi Biró gondgyát viseli, négy vagy ött nap elött hozzám hozattatott, és hoszszú kérés után újjolag be fogadtam ötet az Iskolákba; de mivel olly sokáig henyéllet, tanátsossabnak itéltük, hogy Principiátul kezdgye. Meg-látom, meddig álhatatoskodik. Meg-ne tsökkennyen szived a’ fergetek idöben, bátorkodgyál, meg vigasztal az Isten. 

Én szeretlek, meg sem szűnök szeretetedtül.

Nagy-Váradon11. Iul. 1783.

A Bátyám különös szeretettel elégyitett üdvözlést mond.