Irta Nagyságos Revitzki József királyi Tanátsoshoz néhány nappal előbb, halálánál.

Nagyságo Királyi Tanátsos, és Assessor Ur!

A’ múlt nyáron elterjesztettem a’ Hazában Alazázatos Segedelem kérésemet. Azon alkalmatossággal kedveskedem apró Munkáimmal.: a’mellyekből nyilván megtetszenék Tanításomnak nyomos volta, rendtartása, ’s a’ többi. Ezekhez járúltak Tanítványimnak akkor még tsak két Vetekedő Irásaik. Most elkészült már a’ harmadik is. Ezzel is kedveskedem. Ennek szerzője Horváth István. 

Ennek kiváltképen második szakaszát nagy haszonnal olvashatná Nagyságod. Most azonban olvassa tsak a’ Megszerzést (pag. 275.). Hallottam Nagyságodnak felőlem szólló szép ditséretét: hogy tsak apróságokban foglalatoskodom, ’s péndánt ember vagyok. Így szóllának a’ velősen munkálkodó szorgalmatos emberekről a’ széljel kapkodó superficialis emberkék. 

’S tapasztaljuk, ha mibe kapnak, hogy nints bennek sem apróság, sem nagyság. Vígyázzon Nagyságod, hogy ennek második példáját ne mutassa a’ Napló Könyvírással.

Az igazat egyenesen kimondó

Bátor Révai sk