Méltóságos báró! Kegyelmes  Uram!

Közre botsátottam vólt Ország szerte még taval elég jó korán Magyar Költeményes Gyűjteményemnek ki nyomtatásáról való Hérré adásomat. Erre a’ múnkára, melylybenn már alkalmas régóta fáradozom, az előre fizető Uraknak kegyes adakozásokból, anynyira való segedelmet bízton vártam, hogy azt azzal a’ nagyságos készűlettel, melylyről fogadást tettem akkor a’ Hazának, ki fogom nyomtathatni. De, egyéb akadályaim is lévén, tsak ugyan még is leg inkább azért maradott hátra munkám, hogy ugyan ez a’ segedelem, melylyben fő képpen bíztam, igen szűken gyűlt meg. Még is, hogy sok Jó Hazafiaknak meg ne tsaljam várakozásokat, kiket igyekezetem már igen fel ébreztett: és hogy a’ hazai nyelvtől se vonjam meg ápolgatására részemről is némű némű tűzzel buzgó fáradozásomat, melylyet úgy is tsak a’ Jó Könyveknek kinyomtatások által leg inkább mivelhetünk, és fen tarthatunk: mind ezért tehát még egyszer eme’ második Segedelem Kérésemmel² az Országnak Föebb Rendjeihezz, a’ Hazának támogató Oszlopihozz, folyamodom, kik a’ közönséges jóval az anya nyelvet is egy aránt szeretik; hogy ezt az olyly szép, olyly hasznos munkát, bővebbetskén adakozva, előbbre mozdítsák. Ezekbenn vagyon leg nagyobb reménységem. Ezeknél esedezem anynyival is bízvástabb: hogy, a’ Bétsi Könyv ítélő Tisztségnek Helybe hagyásáhozz a’ Felségnek is Kegyelmes Engedelme hozzá járúlván, erre a’ nyomtatásra újonabban fel bátoríttattam. Telylyes reménységgel várván a’ segedelmet, ‘s magamat Kegyes Pártfogásába ajánlván, vagyok holtig mélységes tisztelettel.

A’ Méltóságos Báronak Kegyelmes Uramnak

Győr. 24. Januar. 1786.

Köteles szolgája

Révai Miklós m. p.

Gelsei Bíró Úrfiaknak Nevelőjök.