Méltóságos Báró!
Kegyelmes Uram, és Vezérem!

Mikor az Országnak egy oly Nagyja, kit a’ nagy születésen kívűl nemes gyenge ízléssel is meg szeretett a’ kegyesebb ég, oly szerelmetesen le ereszkedik egy kitsiny emberhez, vallyon képezheti e Méltóságod, hogy meg örűlt szíve mi edes érzésekkel telik meg? Azért vólt tehát Méltóságod oly kegyes hozzám, hogy annyi üldözetekre meg tsüggedett igyekezetem, most erre a’ hathatósb ösztönre újabb tűzzel neki hevűlvén semmibe se akadjon meg. A’ vagy nyughatom e, mikor egy Ortzi Ápolgatom is, Vezérem is? Mi örömest hajlok minden rendelésire! Mert, hiszem, kitsoda tud a’ Magyar Világon fel véttetett dolgomban Ortzinál jobban vezérelni? És ő ezt még maga ként tselekeszi, az a’ ditsőűl meg aggott Fő, ki a’ Magyaroknál egyedűl ízelít leg kényesben, egyedűl ítél leg nyomosban, egyedűl szóll leg ékesben. Mi drága Kintsekkel fogja Méltóságod a’ Hazát boldogítani, és én mi szerentsés lészek, hogy Méltóságodnak ebben eszközűl lehetek. Engedjen meg örömö[m] hevének, mely miatt rendetlenebb is levelem. Parantsoljon Méltóságod kész Szolgájával. Ohajtva várom végzéseit. Tartson kegyes Pártfogásában. Vagyok holtig alázatos mély tisztelettel A’ Méltóságos Bárónak

Kegyelmes Uramnak

Győr 10 Febr. 1786.

Leg kisebb Szolgája

Révai Miklós m. p.