LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE

Írói és tudóslevelezés [265]

265 
Pálóczi
Horváth
Ádám
PIM
Kazinczy
Ferenc
Szántód
1790-01-29
MTA Könyvtára és Információs Központ
Itt van a' magyarázat! mellyet kívánsz tőlem, kedves Orfeusom!Pestről írtál egy Levelet 25-a 9bris; másikat Kassáról 5-a 10bris,mindenikre feleltem: ez van hátra, mellyet írtál 5-a Jan. és a' mellyben panaszolkodol, hogy semmi Levelemet nem veheted. — Nemtsak — nem azért nem írok, hogy nem szeretnélek, sőt valósággalsokat is írok, mert igen szeretlek; tudom hogy ha ebben vagy akármiben történne is vétenem ellened, sok bűneimet meg botsátanád,mert igen szeretlek.
Batsányi meg-botsáthatatlanúl vétkezik, hogy reám haragszik:tudja ő azt maga is, hogy az én Poetai kedvem többet ér az övénél;sőt azt is, hogy noha segéd nélkül szűkölködöm, még is verseimjobbak az övénél. Ő egy maga, ollyan meg-átalkodott, a' ki az éngondolatimat rosszaknak vallya, 's mesterségemet hibásnak; egyébaránt azokat színes barátim is betsülik: tsak igazán írtam én aztneki, hogy ő írjon, de társaságot senkivel se tartson; mert ő ollyan,a' ki magához hasonlót nem ismer; én tehát emberebb vagyok őnála; mert tehetségit betsűlöm, ha természetét nevetem is. De hamár személlyem előtte gyűlölséges is, hagyjon békét igyekezetemnek.Személlyem ellen való agyarkodásának tsak egy kárát vallhatja;mellyet, ha ollyan érzékeny mint én, vénségében meg sirat; ha pedigkárát nem vallya, valaha akármikor jó Barátommá kell neki válni.
Örülök Dr. Földi szerentséjének - - -

Juliskáról tehát Földink igazat jövendöle, 
Mert imé Himen örökre öszve kötötte vele, 
Örülhet az új Vőlegény, egy Tudós Vő Társának, 
Örülhet szép Meny Asszonya' nagy érdemű Atyjának;
Legyen Földié ez tudós Atya' leg szebb értékje, 
Legyen övé Orvos Ipa' Lelke' kettős mértékje. 

Földinek régenn nem láttam levelét; nem tudom adóssánaktart e? de én neki minden Levelire feleltem; vagy tsak Juliskájavonta magához levelező kedvét.
Én neked mostanában két nevezetes levelet küldöttem — vettede már ? egyikben Orfeussal beszélget Árion; és énekel ad formamDábár: Kortsmárosné Kápolnája a' Pincze — másikat Kaposvárrólbotsátottam vagy talám Toponárról datáltam 21-a Jan. mellyben inextractu a' N. Somogy Vármegye Gyűlésének extractusát küldöttemmeg. 's hűségedre bíztam — én pedig el andalodván a' régiekrehátra, 's a' jövendőkre előre tekintgetésben: egy új magyar éneknótára ezeket kezdtem írni; de nagy kerületet tsináltam neki, ugyhogy még nem láthatod mi lessz belőle:

Örök tüzek! égi Karok! leg-magassabb fellegek! 
Mondjátok-meg, mit végeztek mi rólunk a' Szent egek; 
Közel származik hozzátok Mind az áldás mind az átok, 
S mi van itt? mind látjátok

A Teremtő segéd nélkül nézi magas székiből, 
Mint reng a' Föld és készülget ki mozdúlni helyéből. 
A természet tsudálkozik, Hogy nem első 's nem második, 
Hanem tsak ez változik. - - -

A' minap egy paraszt mulatságban vóltam, 's két mezei énekettanultam a' Lyánkáktól; egyik ez :

Hányat termett a' mogyoró? haj Liliom! 
Tizet huszat a' mogyoró, haj Liliom! 

a másik ez: 

Míg a' pénzemben tartott, vóltam világ' fattya; 
Hogy a' pénzem el-fogyott, lettem világ tsufja; 
Héj Lántzos lobogós vigyorgó Dámája, 
De sok szegény Legénynek vóltál pazérlója.

Te, tudom, az illyeneket vidám szemmel olvasod; de mit mondana Batsányi ha levelemet látná — Csak szép az a' szép szív,nints nemessebb birtok a' világonn.
Groff Szétsényitől tegnap előtt kaptam választ; ő azon munkálkodik, hogy én minden heterogenea nyughatatlanságok nélkülel-lehessek, és a' Musáknak áldozhassak, és ezt az én kérésemre,a' Nyári ejtszaka felől egyenesen nem ir; még egy Levelét várom,arra válaszúl, mellyet ma küldöttem neki; 's meg írtam, hogy Teajánlottad a' Nyári ejtszaka' ki nyomtatását, de Kassán, a' hol magamCorrector nem lehetek; ha a' Groff Veszprémben ki nyomtattatja, ugyneked nem küldöm; — ha nem — neked adom, akar mit tsináljvele. az új Holmit pedig mihelyt öszve tsinálom, mindjárt által küldöm kezedhez
Nyughatatlanul várom mind a' Henriást; mind Orfeusodat. —Szeress, Kedves Orfeusom! változás nélkül, én vagyok holtig 'stovább is 

el tsábíthatatlan Barátod 

Árion mp. 

Szántod ut supra.
Magyar
2020-12-02 00:00:00
Lengyel Réka
 

Hivatkozás

ID Rövid cím Oldal Levelezés ID
83 KazLev II 19-21 265

Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820

Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820