Kedves Arionom!

Én neked azt írtam minapi Levelemben: hogy azon legyetek,hogy a' Magyar nyelv helyre állyon a' Publicumokban. Voltam énazonn ezen N. Vármegyébenn is: de ezt a' helyes ellenvetést, hogymost éppen sürgetjük régi Jussainknak helyre állítását, melly közévaló volt indirecte az is, hogy mindenek Deákul menjenek: mosttehát ellenkezőt tsinálnak. ha a' magyart amplectálnánk, sumptoexemplo a regio rescripto; nem tudták a Status et Ordinest megfejteni: holott azt egy vigyázó Nótárius illyen szépen el mellőzhettevolna: hogy mivel Felséged meg vigasztalt, mikor magyarul írt, miis most magyarul felelünk; és ha éppen Felséged a Deák nyelvetnem szenvedheti, meg-tartjuk a' magyart addig, míg az Ország gyűlése valamit bizonyosra határoz; azomban ez így is jó van: Igennagy része veszne el az Eruditionak. ha ötven-hatvan esztendő múlvasenki sem tudna közülünk Deákul. — Ti igen jó helyenn állatok;hallom, hogy a' múlt Generális gyűlésekben is semmit sem ajánlottatok; és így most úgy tselekedjetek, a' mint leg-jobb. 

Nehezen reményihetem ugyan: ha ott is úgy sürgettetnek a'gyűlések, hogy Levelem ollyan korán találjon; a' mikor éppen hasznát veheted ; de azt tsak reménylem, hogy az egész Districtusban öthat nap alatt meg nem esnek a' gyűlések, neked pedig per Inspectoratum, vagyon a' többi Vármegyékkel is esmeretséged: és így. a'mint én ezen acclusumot neked, Atyánkfiainak meg-egyezéséből, 'snagyobb részént azoknak munkájából küldöm: ugy te igyekezze' részben is ollyan hazafi lenni, a' millyen igaz tag vagy mind kint,mind bellyebb. 

Többire hogy most, leg-sijetőbb órámban, valami ide nemtartozót írjak: ne kívánd; fogja ezt nem sokára követni más levelem; addig rendbe szedem az eszemet. 

Csapodi csókol: 's többek is ollyanok, a' kik soha sem láttak —Isten hozzád. 

Kapos Vár, 21-a Jan. 1790. 

Árion mp.