Bizodalmam szerént való Drága jó Uram. 

Tiszteletes Professor Uram! 

Nem tagadom, hogy egy kitsinyt meg-ütköztem rajta, hogy egy kevesetkésett az Úr' Levele; nem annyira azért, mintha gyanakodtam volna, minthavagy személlyem, s tsak nem régi ismeretségem illyen hamar kezdene ki esnikedvéből az Úrnak; vagy ez a' nagyobb dolgok körül foglalatoskodó elme előtt kelletlen materia unalmat okozott volna: mint azért, hogy nálunkKazinczy Barátomnak hólt hire kerekedvén, gyanakodhattam, hogy az Úr isuj Tarsaságunkról, mellynek fel álhatása nagyobb részént ö tőle függött,ugy gondolkodik, mint a' mellynek az ő halálával dugába kellene dűlni:de imé alig vevém Kazinczinak, fel éledése után mindjárt, — igen betegbetűkkel írott levelét ; mikor utánna egy néhány napokkal az Urnak kedves Levele is meg érkezett.

Altalolvastam azt egész örömmel, 's bár minden két hétben egyetolvashatnék; és leg elősször is a' j ragaszték, vagy inkább toldalék betürűlazt írhatom: hogy már tovább törvénnyé tenni nem merem ezt, mellynek el mulatását, tsak ez előtt fél esztendővel is, mintegy szentség' törésnek,tartottam. De ugyan ezen magam' meg győzése hadd erdemellye meg aztaz Úrtól, hogy Nyári éjtzaka nevű könyvetskémnek sarkára (mellyben egynehány sorokat irtam, és argumentálodtam minapi állitásomhoz képpest)jegyzésképpen fel tehessem, hogy az Úrral volt egynehány levelezésemután qvalificalnom kell értelmemet ; és ezután a' j toldalékot tsak ott fogomszükségesnek tartani, a' hol az ugyanazon egy, de több értelmű szóknakmeg külömböztetése, azt a' szokásonn kivül is meg kívánja ; és a' hol a' szokás közönségesem is meg engedi. Azt tsak ugyan most sem tagadhatom,hogy jönnek elő néha kentelen is, hol egy hol más argumentumok pro etcontra; s nevezetesen az Erdélyi Dialectus, mellyet most a' Napokba M. G.Teleki Josef V Cancellarius Úrral a' savanyú vizenn mulató két Ifjú ErdélyiUrak' beszedjekben tapasztaltam, különössen pedig éppen azt, a' mit minapiLeveliben, mint erőszakos ki mondást ugy jegyzett fel az Úr, hogy az s, essz betűket illetlen kettőztetni, a' j betűnek kijelentésire: — ezek az Erdélyiek ezt: része, ennek az egésznek része, igy mondják részsze, 's mástöbb hasonlókat. 

A' Deák nyelvből vett paritássát az Urnak, a' szokásra nézve, éshogy a' szerént a' magyarban is Ur lehet a' szokás, nem difficultálom ; ésel hiszem azt, hogy a' hol tsak a' szokás a'törvényes orthographiat nagyonmeg nem motskolja, inkább ugy kell irnom, mint-hogy magamat újjítónakneveztessem.

Mikor azt írja az Ur : hogy a' όττι καλον έςτι-nek ez vagyon utánna téve τουτ’ τονί’ αθανατων ήλθε διαστοματων wv — el nevettem magamat ; 's nagyonmeg boszonkodtam Theognisra, hogy miért tette utánna amannak ezt ; mellymiatt már, ha Poëta akarok lenni, ex respectu deorum nem resonirozhatok;miért nem tette inkább azt, amit a' harmadik distichonban ír Θεογνιδοςέςτιν έπη.

Beszéde, szomszédja, hogy a 'szokás így külömbözteti, és hogy az ugy Írásnak más okát nem adhatja még eddig Tiszteletes Uram is: — azt ugyan mondhatom, hogy mi nálunk nem szokatlan ez is: beszédje, dehogy a' hasonló külömbözéseknek kell valami orthographica okának lenni,azt is el-hiszem; a' mint hogy az ajánlást előre is köszönöm, és ha fundamentumát találja az Ur a' külömbözésnek, hogy velem közleni méltóztassék,ki kérem.

A' 'Sidó nyelvről a' mit írtam a' punctumok dolgában, azt tsak hozzávetésképpen írtam; nints erőm nem hogy competalni, de tsak nyomossandiscuralni is arról ; a' mit tudtam, el vette azt tőlem a' boldogtalan feledékenység ; most tsak annyit tudok, hogy mind a' Sidó, mind a' Magyar Napkeleti nyelv lévén, többet világosodhatunk a szók származásában,rs írásmódjában a' 'Sidóbül, mint a' mostani Uralkodó szomszéd nyelvekből. Ha a''Chinaiak, egy figurával egész dolgot egész (?) szót jelenthetnek; irhattakaz első 'Sidók is punctum nélkül ; de én még is gyanitásképpen fel tettem,hogy lehettek a' vocalisoknak a' Sidóknal valami jeleik eleinte is, sat. 

A' Mindenes Gyűjteményben hogy ujjitások kezdik magokat jelentgetni, levelének utolján említi az Úr — 's éppen akkor vettem én is a'XIII-dik gyűjteményt; mellyben 196-ik pag. találtam egy, a' j ragasztékkalvaló abusust: ebben a' szóban, hasznajik, igaz az, hogy mind ennek előttelevelekben, mind most leg közelebb Füredenn eleget értekeztem T. PeczeliÚrral ez erant a' toldalék betű eránt; de azt tsak soha sem montam hogyminden ket vocalist j-vel el kelljen választani, Atyáé, fiúé nem akaromigy írni atyajé, fijújé noha jó formán ugy hangzik; — én tsak a' 3a personamellé sürgettem, és a' verbumokban némelly helyekenn, a' ty és ly betűkhelyette itt pedig ezen szóban, hasznajik, el végződik a' 3a persona az a'betűnél 's tsak eddig van haszna, ha kell a' j , itt kellene lenni az a előtt;mert az a után már nem formál personát, hanem tsak pluralist tsinál; egésztellyességben vólna haszonom, haszonod, haszonja, 's ha már ezt a' szokás contrahálta és tette igy, haszna, nem szükség utánna többé a' j , hanemtsak hasznaik. — Többi újjítássaikra nem figyelmeztem.

M V Cancellarius ' Giroff Teleki hozta hozzánk Kazinczi halálánakhirét; mellyen én egésszen el szomorodván, el vesztettem minden reménységemet az új Társaságról; 's mivel azomban a' nyelv boldogitásában valóbuzgóságom békét nem hagyott; másról gondolkodtam: 's nagyobb részéntmeg is nyertem: éppen itt volt M G. Szetsényi ő Excellentiája; a' ki nagyindulattal van a' Magyar Literatorokhoz, 's szerentsemre itt volt T. PeczeliUr is; sok félénk reménysegü tanátskozás után a' Groff azt találta ki, hogytart ö is, s rávesz több méltóságokat, tehetős jó Barátit is hogy tartsanakmagok mellett cum charactere secretarii egy egy magyar nemes Ifjat, a' kiknek egyéb dolgok ne legyen, hanem a' jobb idegen nyelvekenn irt könyveketfordítgassák magyarra; és az illyen összve irogatott új könyveket, mindnyájan kik társak leszünk által nézegetvén, huzamos folyamattal adogassukki; talál az a' jó Méltóság módot abban is, hogy minden visibilis fundusnélkül a' társaság mind azokat ki nyomtattassa. — En mivel rossz nemet 'srossz franczia vagyok; a' Deák és Görög Auctorokat tsapták nyakamba.S úgy reménylem, hogy hát az én munkáim leg többet fognak érni, mégmi olta a' Groff el ment, nem vettem tudósitását, hogy már hány lelketnyert: ő azt fogadta, hogy ír maga is, a' mint tőle telik, ha ez tökéletességre mehet, igen hasznos dolog lessz; de azomban én az 1790-dikben elkezdetendő Orfeusban, meg nem szünök lenni Kazinczinak Akhatesse, 'sMornéja. Söt még a' Kassai Museumból sem vonom egésszen ki magamat.

El is felejtettem magamat; már tán egész estig irnék. Ki kéremtovábbra is leveleit Tiszteletes Uramnak, s magamat jó indulatiba ajálvánmindenkori tisztelettel maradok 

Tiszteletes Professor Uramnak 

Szántód, 23a Aug. 1789. 

igaz szivü szolgája

Horváth mp.