Szántód 16-a 8bris 1789. 

Úgy vagyon valósággal Kedves Kazinczim! hogy én a' Te Eratódat 14-a Praesentis vettem; és éppen akkor mikor estenden bele bolondulván a' Magyar Psychologiába, le-mentem a' Balaton Partra, 's ott találtam a' Füredi Postát, levelekkel, és újságokkal; szerentséje Correspondenseimnek, hogy Leveled érkezett; mert eltökéllettem magamban, hogy egy egész hétig magamat mindentől el-vonva Psychologizálok; de ha már szerelmes Eratód közbe vetette magát, békóimat én is el-óldom; tegnap és ma minden Barátimnak felelek.

Ugy van az is nyájos Gesznerem, hogy nem tsak a' lelkek országában bolygó gondolatimból, hanem a' búmból is élesztenek engem' a' Te Leveleid; a' Természet visgálók keressék okát honnan lehet, hogy ha leveledben semmi ollyas enyelgőt nem találok is, de magamban az érzékeny öröm, mindjárt enyelgéssé válik, azomban Te nem fogsz neheztelni gyermekeskedésemért, ha talám magyar Bátsmegyeid' idegen expressiójit rosszul applicaltam: betsülöm én azokat, mert a' mellett, hogy magad' fel jegyzése szerént azok Románba nem illetlenek; meg mutatják azt is, hogy nem ismeretlen hangzatok Magyar Gavallérjaink előtt. Ha Bátsmegyeid tsupa puszta fordítás volna: úgy talám én is ki rostáltam volna azokat belőle, hogy nyelvünket szűk vagy alkalmatlan voltáról el ne árulja; de én azt a' Románt ha fordításnak hiszem is, ollyannak tartom, mint a' mellyet Rajnis harmadik rendbe tett, mellyet én inkább Imitatiónak neveznék. 'S osztán, meg magyaráztad azokat hátúi, hogy értse a' ki nem értette is; én nem tagadom, hogy némellyeket nem értettem; de nem is tsuda, mert engem' ugyan annyira mennyire, tsak a' tsupa természet raffinírozott. 

Leveled kezembe fel-szakasztva jött, és a' versekenn kívül semmit sem találtam benne: még nem felelt a' feleségem, kérdésemre, hogy nem maga szakasztotta e fel; vagy talám írtál neki is, és ott emlékeztél az enyimről, 's azért bátorkodott; mert egyébaránt én ő neki Plenipotentiariussa vagyok, de ő nekem nem: 's kivált most, mikor a' Hajnal tsirkádzik 's a' Szent ég felé útban vagyok, bánnám ha ollyan Leveledet látná, mellyben arról tsak egy sor volna is. Csapodival 23-a Praesentis indulok Budára, úgy mint czélra törekedő. — Ha a' mi Postáink serényebbek volnának, leveled dátumától fogva eddig az ideig, már ennek is Kassán kellene lenni; és így kértelek volna, hogy akkor jelenjél meg Pesten, és segítts; de már az késő. — Csapodi a' minap panaszkodott nálam, hogy tőled választ nem kaphat. 

Ha Bétsbe úgy mégy, hogy erre jössz; meg találod Gróff Szétsenyit vagy Bétsben, vagy Sopron tályékánn Czenkenn. ne kerüld el őtet. 's ha beszélsz vele, emlékezz rólam is úgy mint egy jő Barát; ő Téged meg fog ismerni; és igy sokat tesz előtte kedves voltomra, a' Te Barátságod. 

Én a' Magyar Psychologiánn izzadozom: de ugyan vesződöm vele, mert nagy részént a' körmömbűl írom: mellynek azt a' hasznát vettem: hogy úgy bele raktam Ádámba, minden embereknek nem tsak testeket, hanem Lelkeiket is, hogy generatio nélkül ember legyen a' ki ki szedi belőle; mellyből pedig sok következik ollyan, a' mit Te is szeretsz; mind azáltal, ha koránn jössz felém, hozz magaddal a' miket írtam, Gravesande' Metaphysicáját; és Lockot de Intelleetu Humano, hadd lássam, hogy azoknak valósággal több eszek volt e mint nekem; vagy tsak nem ollyan szabadonn írtak, mint gondolkodtak. 

A' Nyári éjtszakámat, és az új Holmimét valahol recomendáld valamelly Typographusnak, mert magam nem is merek rá költséget tenni, 's nem is telik úgy mint akarnám. — Engemet a' születés nem tett ollyan szerentséssé, hogy az Isten első átka alól ki bújhatnék; 's noha szívem nagyon gazdag; de néha néha, mikor a' falatot a' számba teszem is, gyanakodnom kell, hogy meg kerestem e már a' mit eszem ? — Nem azért írom ezt, mintha éhei hálástól félnék, de Te jó Barátom vagy; — külömben az illyen panasz Fösvény ember szájába illenék, hanem ha ollyan szívhez menne; a' kinek én rólam mindent szabad tudni; egyébaránt annyim tsak van, hogy egy élő ember be éri vele. de ha valaha nyugodalmasann akarok élni, még sokáig kell izzadnom, hogy élhessek, mint emberséges ember; az az, nem tsak magamnak.

Hozzád intézem Hajnalaimat 'a ejtszakámat kriticus szemekkel nézd; előttem bagoly létemre is sólyomnak tettzene, másokhoz képpest ; ha hátul emberebbűl végezhettem volna; de arról már most nem tehetek. — Isten hozzád, 

Horváth mp.