LITERARY AND SCHOLARLY CORRESPONDENCE

Írói és tudóslevelezés [252]

252 
Pálóczi
Horváth
Ádám
PIM
Kazinczy
Ferenc
Szántód
1789-10-05
MTA Könyvtára és Információs Központ

Szántód 5-a 8bris 1789. 
Vettem egyetlen egy Kazinczim! vettem sijetve 19-a 7bris irtLeveledet, vetted e te mind az enyimeket ? még nem tudom, én nekedrégen nem írtam, avagy tsak nekem úgy tettzik; de hogy a' Tied iskésőnn jött; azt véltem, hogy már útban vagy, 's ez tartóztatta egykitsinyt az én pennámat is. 27-a 7bris Komárom Vármegyébe indultam, 's által izentem Füredre, hogy nem késem; de ha jönni találnál,tartóztassanak ugy 2-a octobr.; és ugyan az nap későnn estvéreFüredig vissza is jöttem, 's ott találtam Leveledet, melly engem éltet. —Sok és nagy bajaim vágynak ; de titkos én keserűségem — azéltető állatok magok tudják 's együtt sirnak. Oh ha öledben kisírhatnám magamat, be boldog volnék; Levelem nem lehet ollyanhűséges talmáttsa szivemnek, hogy erre bízzam panaszaimat. — Dehiszen — nem lessz mindenkor így, osztán vigasztal a' Hajnal tsillag,melly jobban jobban kezd világosítani előttem, 's majd talám veledés több világosság fijaival nem sokára együtt utazhatok a' valóságosboldogság útján. — Csapodi 23-a Praesentis fog Pestre menni, ésengemet magával vinni; oda, a' hol már Levelem által tett jelentésemre igen favorabilis — — — kaptam. 0 most 7ber végénn voltoda, és mindent tett a' mit tehetett. 
Batsányi jól gyanítja, hogy a' C[ent]ralis Administratiók megszűnnek, de hiszen ő szerentsés Német nyelvével, 's tudományjával;én pedig hivatal nélkül éltem 's élek — hát hogy élek el ? holottnémetül sem tudok. — Nekem még a' 2-ik Darab Múseum sintskezemnél; ha abban nem volna is egy darabom is, és ha a' harmadikban sints is, semmit sem törődöm vele; szép volna az igaz annyiTudósok darabjai között nekem is lenni valaminek; de hiszen mégén reá érek más oskolában is. Éppen most irom öszve a' Holminakmásodik darabját, abban mind benne lessz a' mi kimaradt a' Múseumból, sőt az is, a' mi be ment; és mindeniknek alája lessz írva: hogyez ki maradt, ez be ment. Annak véginn lessz egy néhány paginánna' servita P. Leo Igaz Magyarja' Harmadik Darabjának le-torkolásais, olvasd azt az igaz Magyart, és sírj. — Rajnisnak hát meg-adtaBatsányi; — bizony féltem én őtet; noha Rajnissal sem vagyok mindenben egy értelemben. — 's hát ha Batsányi Kassáról változik,ki fogja a' Darabokat recensealni; — én neki azt írtam egyszer, hogy0 írjon; de társaság nélkül; de valyon nem úgy lessz e, hogy nemtsak ír, ha nem recenseal is társaság nélkül, mert Szabó, tudom, ránem ér. — Én rám Szabó haragszik, holott én ő vele, Batsányiizetlenkedése után is tellyes betsülettel bántam. — Te közel vagy,szeresd őket és segítsd; nem tsak-nem idegenitelek, de unszollak is,hogy társ légy. 
Szabó Lászlót nem ismerem; mitsoda idejű ember lehet ? 'sismerhetem e őtet valaha ? — Az esze szép; minden sornak utánnaírhattad volna a' Brávót. hanem a' mechanismusra nézve ezt observálom: hogy a' két első strófában a' szótagokat meg sokasitotta;mert ez az ének a' mint sorai mutatják az utolsóbb strófáknak; a'Faludi Fillis nyugszik-jának Áriájához van szabva, a' mint az énUj esztendő hajnali Énekem, 15 Syllabáju sorok volnának caesurával.a' harmadik strófa már jól van kezdve. A' hová őt temettettem, senkinek sints tudtára, de az utolja megint sok syllaba. 's szép tellyesrósákat ültettem szomorú sírhalmára, a' négy utolsó strófa egésszenkiüti a' mértéket: ettől fogva: Egyszer minden esztendőben etc. —'s ez a' darab, a' dall szerint mind öszve négy vers volna; — miokonn külömböztette a' szótagok számát, azt nem tudom: Kérd megtőle. — Ha az Originált látnám, meg fogadnám kívánságodat; de a'nélkül igazgatásába bele kapni nem merek, hogy üressen ne maradjon Levelem; én is küldök valamit — Minap egy jó Barátom észrevette bús andalgásomat, noha azt ritka dolog észre venni; s egy daltkezdett előttem, biztatván, hogy jó kedvem legyen; én az áriát megszerettem; 's ezt kezdettem előtte énekelni, de megvallom, hogyazután megsimogattam: 

Mit kínozod újra Lelkemet, Mit boszantol engemet ? 
Mikor örömömet unszolod, Búm szűnni parantsolod; 
Holott tsak az is elég kín nekem, Hogy van szív, mellyet az én énekem 
Nem tehet a' búba társává, Szivemhez hasonlóvá — — 

Boldog Isten! hová tettem az eszemet? most jut eszembe —hiszen én ezt már neked meg küldöttem. — tsak úgy van az, a1kinek sokba fő a' feje. 
Ne unszold kedves Kazinczim! ne unszold Szabót az én darabjaimmal ; tudod, hogy méreg az Batsányinak — már a' Te halálodra írt verseimet úgy is kiadta a' Komáromi Gyülytemény, 's osztánbenne lessz az én Collectiojimban mind, valamit neked 's rólad írtammég pedig illyen fellyül írással: sxac éxa? ÓTIC aXitpoe. Te Kazinczivagy, tőlem mindent érdemlessz, 's érdemlettél valamivel tsak emberembernek tartozhatik. de óh Kazinczi! — — — Téged első leveledből meg ismertelek — de millyennek ? Sejtettem Batsányit is, azutánbővebben meg is ismertem — de millyennek? Ha valaha mindenLeveleidet 's Leveleimet egy könyvbe öszve írhatnám: mi lenneakkor ? Kedvesem! ditsősségesebb oszlopa Hideg tsontjaimnak holtomutánn is, mint egy Erudita societasnak tagjának lenni, ha ugyanminden úgy érezné belőlök ember voltomat, mint Te. mert ma holnapannyira megyek már ditsekedésemben; hogy azt is meg tagadom a'mit Halálodra irt verseim végén mondottam: és már Atyád fijai semszerethetnek úgy, mint én. Próbáltam gyermek ideimben a' szerelmet,azt a' tsiklandozó, 's szoross útonn járó szerelmet, melly már a' nekitanulttakban keveset késedelmez, hanem hamar kedvét töltvén dolgához tud látni: De illyen erejét, mint a' Te szeretetednek, soha semérzettem. Forrók minden indulataim, 's erőssebbek, mint akárkié; dereád nézve — a' leg kedvesebb indulatom — az Isten-adta szeretet ; — a' hasonlíthatatlan szeretet — még az is úgy tettzik, excedál. 
Én nem régiben egy darab Verset írtam: egy Somogy Vármegyei volt Fő Bíró és Commissionis Praeses halálára; a' mellybenegy jó Barátomat pirongatom, hogy (a' mint hibásson hallottam) kinem kisérte jó Barátját azért, hogy a' kútba ugrott; — mások érthetnek róla; a' kik Tiszt társokat tisztességesen el nem temettették,'s a' mint mondják, még a' Temetőbe se; pedig egy talpra esettember volt. — írtam Prósában az Álomról is, de az hosszú, veledmost nem közölhetem; talám majd ha karjaid között fogod szemlélniMagyar barátodat, akkor meg látod, ha élünk. 
A' Feleségem a' Te Leveledet vette; és velem adreszt is Íratott,'s fogadta, hogy válaszol; már nem tudom, tselekedte e ? — Istenhozzád 

Horváth mp. 

Ha Bétsbe mégy, és felém jössz, jövet jöjj erre. Fejérvárott kétfelé tér az útad, egyik Mező Komáromnak, a' honnan egy óra Adánd,de már ez nints Posta útban; Adánd pedig hozzám harmad fél óra. —másik Veszprémnek, melly Fejérvárhoz két Posta; Veszprémhez Füredkét óra: Szántódj Remete Házam pedig Füredi új épült házammal úgy van által ellenben, hogy egyikből a' másikba láthatok : de Füredenn benn lakom még egy régi házba. Nagyobb szerént pedig itt időzök Szántódonn.
Magyar
2020-11-27 00:00:00
Lengyel Réka
 

Hivatkozás

ID Rövid cím Oldal Levelezés ID
72 KazLev I 475-478 252

Készült az MTA BTK "Lendület" Kutatócsoport keretében: Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820

Edited and published in the project "Lendület/Dynamism" Research Group of Research Centre for Humanities of Hungarian Academy of Sciences: Western Hungarian Literature 1770–1820