Tiszteled hát Te a' te szerelmes Horváthodat? — 's mellyikbarátságos Isten adott arra szabadságot? Nekünk Csapodival tsak azsem szabad, hogy valamit egy másnak meg köszönjünk: 's Kazinczitisztel — Érdemeimet tiszteli. — Be boldog vagyok én! de mellyboldogtalan egyszersmind, a' ki alig léptem arra a' Szent felsőségre,hogy a' nagy szeretet miatt meg szünjelek tisztelni; 's Te mikor legjobban szeretsz, akkor tisztelsz. Ne, kedves Tisztelőm! — Ne. —Nekem ha van érdemem, tsak az az, hogy Téged el tsábithatatlanulszeretlek; lehet, hogy ez a' Szeretés, Virtus, de arról meg vagyokgyőzetve, hogy Tartozás is. és egyszersmind egy valóságos boldogság;ne engedd, hogy boldogabb legyek nálad, én sem engedem, hogy boldogabb légy e' részben, és így ezen Szent vetélkedés felejtesse el veleda' Tiszteletet. — De mit mondok: Te még is győzhetetlen leszel; mertelébb jössz látásomra, mint én neked; félek, előre félek, hogy akkormint meggyőzettetett vissza esem abba' a' tisztelésbe, mellyel eleinteviseltettem hozzád. — Te magad vigyázz akkor reám, vigyázz és őrizdindulataimat; hogy ha örökös adósoddá teszel is, a' szeretetben azegyenlő mértéket a' tisztelet miatt el-ne veszessem; mert el hidd ésengedd meg, hogy én ditsekedjem vele, hogy ha bizakodó szeretetemetÉrdemeiddel meg találod gyengíteni, nagy kintset vesztessz el; —De — távozzatok rémítő gondolatok, jer hamar Kedvesem, rohanjkarjaim közé, rohanj úgy, mint ismeretlen, 's soha nem látott szerelmes, próbáilyuk azt az eltitkolhatatlan Sympathiát, melly még addigaz in distans Actiot előttem tsak nem ollyan hihetővé tette, minta'legbizonyosabb Mathematícai igazságot, — Áldott szempillantás! —jegyezd fel azt a' napot, azt az órát, mellyen leg először tollat fogtál,hogy nekem írj, — az tett engem boldoggá— ollyan boldoggá, hogytudhassam mi a' boldogság. 

Örülj Kedves Barátom! uj társaságunkonn; de imádkozz is,hogy az helyre álhasson; örülj Szétsényinek; de imádkozz, hogy őéljen és több lelkeket nyerjen; én tudtára adtam Péczelinek tegnapa' Te örömödet 's szent buzgóságodat. — Szeresd őtet, noha sokannem szeretik. — Orfeusodtól nem állassz el ? 's hát én eláljak e ? — vagy lám azt írod, hogy erről majd szóval bővebben — Oh ismétszent képzés, — megint el ragattatom. — Oh! ha meg előzhetnélek— mit tsinálnál, — de mit tsinálnék én ? — Te én reám rám ismernél — deAz én Balatoni hajózásom sokszor veszedelmes; de ne gondold,hogy a' nyilván való veszedelemre önként rohanjak; — egyszer esettaz, és akkor is egyedül Te érted, abból a' makats meg átalkodásból,abból a' magam elhivéséből, hogy a' mit én Te rólad álmodok, aznem hazudhat. — Egyéb aránt én nagy széllel, 's nagy habbal nemhajózok, a' szélessire nem megyek; tudok félni; de ha benne vagyok,nem örömest ijedek meg; mikor hozzád indultam, szél volt, de hamarmeg tsendesedett; mikor pedig Csapodival mentem, tsendes volt, 'sutói ért a' veszedelem; Csapodi fel fogadta, hogy többet arra nemmegy; — én kéntelen vagyok menni 's voltam is azólta egy néhányszor, de tsendes idővel 's szerentséssen; de akkor — bezzeg —magam minden reménység nélkül vesződtem; Szétsényi hajóján pedig120 'sák búzám jött utánnam, de az még is a' Tihani partok alattelrejtezett, tizenkét ember volt rajta, pedig többnyire magam tselédjei; — sőt ditséretemre azt mondhatom; hogy sokszor megyek Tihanfelé a' keskenyre, a' hol egy fertályig által repülhetek; 's onnangyalog kell Füredre mennem, melly pedig két órai út, tsak hogy a'félelmet el kerülhessem; mert a' félelem tsak bizonyossabb mindenkor, mint a' veszedelem. 

Polemicus levelemre, tudom, hogy ha egy két üres Órád lessz,választ küldessz; most azt írod, hogy convictus vagyok értelmemfelől, — mindenik nagy Terminus: Értelmemnek nem mondhatom, mertnem értem jól, tudod, meg írtam, hogy sok híjjá van. — Convictussem vagyok, hanem tsak úgy gondolkodom; Isten tudja; azombanazt a' gondolkodást nagyon szeretem, 's kevélly volnék vele, haTégedet el tudnálak hitetni; — de ah! Kedvesem! be sokat teszConvictusnak lenni. — Nekem tsak az is nagy könnyebbség, hogytsak ugyan convictusabb vagyok a' felől, mint akarmelly keresztyénlehet, a' magáé felől. 

A vicecancellarius szánt. — De ki ne szánt volna, — holott énboszonkodtam is, hogy meg hóltál. de tsak ugyan úgy tartom, hogyúgy ismer Tégedet a' Vicecancellarius, a' mint megismerte nálamárnyékodat Csapodi. Ti tudjátok. 

A' mit Péczeli csendes vériről irtál, el találtad: olvasta Youngodat, és nekem panaszolkodott; de még is szánt, és nagyon tisztel. Hivatalodat sajnálja; de sajnállya azt más is, tele vágynak sok okosok is P[rae]judiciummal az ellen az institutum ellen. A' Vicecancellarius hivatalodat elő nem hozta tudtomra; de azt magam hallottam szájából, hogy a' Normáról semmit sem tart. Péczelinek meg-írtam,mi történt Bálintfival és Vályival; majd meg látom, mit felel. 

Mind kesergő, mind örvendő verseimet Komáromba meg küldöttem tegnap; 's meg írtam, hogy neked küldjenek Gyűlyteményt. 

A' Messiásodat még nem láttam: ha hozzám jössz, hozz magaddal, hozz két könyvet is ha találsz: Lockot de Intellectu humano, ésegy Gravesandot, de ne a' Physicáját, hanem introductio ad Philosophiam, Metaphysicam et Logicam complectens. 

Az Anacreon dalját olvasom; de írd meg azt nekem, mirevigyáztál a1 sorokban; a' mit a' Múseumban az Isten szemlélésérőlírtál, azt sem tudom, ha kötötted e magadat a' sorokra nézve valamibizonyos regulához; Anacreonodban ugyan ugy látom, hogy a' syllabák egyforma számmal vágynak minden sorban. 

Másik leveledre: — Sári Rósámat hát mások is szeretik, nemtsak Te, — én meg vallom, hogy nem láttatom eléggé utói értneklenni benne a' paraszt simplicitást; de ha első próbám is ollyan jó,ezután többet próbálok; azt tsak mintegy erőltetve írtam; és többidőmbe került, mint ez, a' mit most ide zárok; 1 — ezt éppen úgyírtam éneklés közben; mint amaz de mit bánnám-ot, mellyet a'Múseumba küldöttem, de nem kellett. 

Te nekem Kallystratusból Görög verseket küldessz; de hozd elveled Kallystratust, és egy Görög Dictionariumot; mert azzal nemditsekedhetem, hogy értem: Valaha bizony jó Görög voltam; de a'boldogtalan feledékenység ollyan nagyon ki verte a' fejemből; hogytsak azokbúl kell tsinálnom másoknak is értelmet, a' miket Homerusból, Theognisból, Hesiodusból 's más némellyekből még most is Könyvnélkül tudok. Sőt az a' tsúfos, hogy közönséges szókra is találok,mellyeket nem értek, 's pedig ollyanokra, mellyek a' fejemben levőversekben fel találtatnak, és a' mellyeket ott tökéletesen értek, de tsakúgy van az; keservesen emlékezik régi tudományira az ollyan elme,a' mellyet a' szerentse ollyan testbe rekesztett, mellynek verejtékkelkell keresni kenyerét. 

Vályi levelét még sem vettem; hova lett ? nem tudom. — A' mi nap a' feleségem ír hozzám Szántódra: hogy ha neked írok,tiszteljelek nevével 's írjam meg neked, hogy egésségtelenségemiatt még eddig nem írhatott, de mihelyt tisztább fővel érzimagát, felel a' leveledre, most pedig leg közelebb, hogy Füredennvalék, copertát kívánt tőlem, hogy hagyjam otthon 's írjam rá adressedet. — eddig talám útban van levele. 

Isten hozzád. 

Csapodi levelét vetted e már? 

Horváth mp.