Lap

Jegyzések a’ Bártfai Levelekre.

1.

Annyi unszoltatások után: Hagyjuk ezen megszokott Irói mentegetést ollyanoknak, kik munkájok tulajdonaival annyira érdekleni, mint e’ levelek Irója, nem tudnak. Kezdődjenek, e’ Levelek mingyárt így: Bártfát, vidékeit, ’s a’ t akarom megismertetni.

-

A’ második periodusban az eggyik és maradjon-el.

-

Ezen periodus: Ha helyel-helyel poetai kitételekre hajlanék pennám – tulajdonítani, maradjon-el egészen, mert azt mutatja, mintha az Iró előre készülne azokra, pedig épen azok önkéntesen szeretnek elé-pattanni, olvadni, ’s kedvesebbek midőn a’ tárgy festésével bennünk véletlenül lepnek-meg.

-

A’ legalsó rend ’s a’ 6dik lapon a’ legfelső csak nyujtás: Egybe-húzva igy jobb: Bizonyos, Miles Romanust emlegetnek, mint fundátorát.

6.

Csak annyit tudtak mondani; hogy kétszer ne legyen a’ tudtak, változtassuk igy – de, nem bébizonyítva vagy bébizonyítólag, hogy római katona volt, nem vala.

-

Fából készült ’s a’ t. Itt ismét két és, az első hagyattassék-ki.

-

Kezébe ment légyen. Légyen nem kell.

-

Hajdan itt virágzó – virágzott kell.

-

az utóbbi Erdélyi Püspök, hamar kétséges értelmet szülne, ha nem az utolsó é, pedig tudjuk, hogy most Rudnai teszen jót is, de emlékezetbe is hozza a’ vallási balgatag üldözéseket. Inkább így: az utóbb.

7.

Régenten úgy fog elavulni, mint a Bártfai Polizey Ordnungban, némely szók ’s kifejezések. Csak: régen.

Lengyel Országgal. Ide punctum, hogy az és elmaradhasson.

Nevekedtenek. Nevekedtek.

8.

Melly tartós és nem mindég – jutalmakat. Mivel a’ tartós adjectív, igen meszsze esik substantivumától, tétessék inkább így: melly tartós jutalmakat osztogata, ’s (vagy, pedig) nem mindég ’s a’ t.

8.

Kedveskedtenek, rövidebb, kedveskedtek.

-

Jó volna valahonnan meg tudni, hogy a’ Bártfai Könyvnyomtató műhely mellyik esztendőben kezdődött. (A’ papirosra nézve, Cornides azt mondá, Windisch Ungrisch. Magazinjában, hogy Magyar Országon, Szepes Várm. a’ Teplicskai volt a’ legelső papirosmalom 1613ban felállitotta Spillenberg Samuel Lőcsei Doctor. Erdélyben Fuchs János Brassai Biró és Benkner János állítottak legelőszer papirmalmot Brassóban 1546.

9.

a’ mit több esztendőkkel ez előtt hallottam. Én szeretném mindennek eredetére menni, a’ minek csak lehet, itt is azt kérdem, kitől, mikor?

10.

A’ Dies Venerissel hemzsegő vers, egy nagy hosszú tábla kőbe metszve olvastatik most is Kolozsvárott azon ház helyén ujra épített ház kapuja bal falában, mellynél Bocskai István, ez a’ nagy ember, született. A’ vers maga is ezt jelenti. Az omló félben volt házat megvette volt Gróf Teleki József, Lászlónak testvére, ’s nagyon sajnálom, hogy a’ Muzéum Xdik fűzetjében álló életirásában ezt nem említettem, mert hiszem hogy GrTeleki Józsefet az óvárban félre eső ezen ház meg vételére az fogta vinni mivel a’ Pacificatio Viennensis-nek hazafiúi szerzője ott született. – Ugy tetszik nekem, ha nem csalódom, hogy egy Boccatius, Szirmaynak Notitia Comitatus Zemplin.-ében is említetik. Bár az a Boccatius nekünk olly dicső emlékezetű vólna, mint a Novellák Irója.

11.

Kövezet, pflaszter helyett, véleked. szerint jó. Egy 4 esztendős gyermekről tudom, hogy Kolozsvártt meglátván a’ pflasterezőket, né, azok monda, kövekelnek. Igy lenne, kövekelés, az actio, mert a’ kövezetből jövő kövezés egyebet tesz.

-

Az a’ mi a’ módi genealogiájáról van írva a’ 122dik lap után, nagyon interesszánt, a’ genialis Iró jól fogja azt ezen első levélbe szőni.

12.

Ellenes helyett jobb a’ visszás, innen osztán visszáság is.

12.

A’ rezzentő igen közel van az effrayant-hoz. A’ frappant helyett inkább, feltetsző.

-

belé költözött felépített házába. Ez pleonasmus. Csak: minekutánna házába költözött. Azon kettőztetéssel csak akkor jó élnünk, mikor valamit nagyon erősítünk. Igy nem jó az ezen a’ lapon álló jegyzésben is: belé tenni valamely rendelésbe. Csak, rendelésbe tenni.

-

régiebb – jobb a’ régibb, mert nem mondjuk ócska, ócskaabb,

-

nem: látszatnak, hanem látszanak, mert nem látszatom, hanem látszom,

13.

A’ falnyílás, hamar repedésre is emlékeztet, a’ niche inkább falüreg.

14.

Ekkoráig valaminek mélységét, hosszúságát mutatja. Az idő-telése eddig-elé-vel tétetik-ki jobban.

-

teríte a’ mellyen. Nem kell a’. Így több helyekről is maradjon-el a’ sok a’, hogy, volna, nak, nek.

-

Semmi sem emlékeztet ’s a’ t. Ez a’ gondolatbeli felemelkedés excellens, csak a’ sok és sért benne.

15.

az érzéketlen márványokon – Igy tenném: még az érzéketlen márványokon is.

16.

az eleve idők regéik, hogy a’ sok k betű kevesítessék miért nem csak regéji. Az eleve idők helyett szebben hangzik előttem a’ hajdan kor.

-

elbeszéllem hogy mit hallottam. Hogy, maradjon-el. Így több helyt is eléfordulván a’ következő levelekben is illyen apróbb grammatikai, jólhangzási vélekedéseim, a’ már kijegyzetteket többszer nem ismétlem; plajbásszal huzám-meg azokat, mellyeket ott olvasni nem szeretek.

17.

A’ dohányt, Eleink inkább a’ Törököktől fogták kapni, mint Német Szomszédainktól. Beregszászi azt mondja borzas dissertatiójában, hogy a’ tabaca Persa nyelven dohány. Ha a’ Németektül kaptuk volna, nem dohánynak hanem tobáknak hínók. A’ mit most tobáknak hívunk, igen is a’ tortyos tobákos Némettől jött hozzánk. A’ dohány a’ Németeknél nem volt még szokásban a’ 30 esztendős háború (1618–1648) előtt azt, írja Becker, Weltgeschichtejében. Valahol említi Benkő Jósef Transilvaniájában, mikor kezdődött Erdélyben a’ dohányzás. Nem levén e’ munka kezem közt, nem hányhatom-fel. A’ Székelyeknek Pesten Trattnernál most nem régiben ki jött Constitútiójokban törvény van a’ dohányzás ellen. (Ezeket a Constitútiókat Székely Mihály Itélő Mester gyűjtötte egybe ’s adta-ki.)

Valamellyik RPápa excommunicátióval fenyegette a’ tobákolót ’s pipázót. Muszka Országban az orrát vágták le a’ tubákolóknak. Ezekre emlékezem Busch Handbuch der Erfindungenjából, melly könyvem Kolozsvártt lévén, nem irhatom-ki belőle, az ezen jegyzést nagyon interesszánttá tehető dohányos híreket.

20.

Meg nem holt volna Seredy, ha – vigasztalta volna. A’ két vólna elkerűlésére projectálám a’ Muzéumban a’ Maros Széki Székely szóllást, meg nem holt volna, ha vigasztalja magát. Ez ellipsis, t. i. ha az közbe jöjjön hogy vigasztalta magát.

A’ mi a’ tulsó lap’ jegyzésében a’ torténetírásról [!] áll, sok remegő vak embert megindíthat, hogy mingyárt minden Német hisztóriafirkálóknak ne higyjen. De, Magyar Történeteket Magyarúl Irójink is rossz alávaló, hízelkedő tónust vesznek-fel, mint a’ XIVdik Lajos hízelkedőji. Az a’ mi jámbor Szekér Joákimunk, az a’ mi együgyü Svasticsunk millyen férjfias lélek nélkül való Mázolók! Igazán hogy ezek csak a’ Breviariumot olvasták deákul, nem a’ magas komoly, hazudni büszke Tacitust, ki miatt engem Kanonok Döme megtámadott, miért neveztem isteninek.

Igen tetszőleg végződik az első levél a’ divinæ curæ particulum humo affigens Serédy vására után Ofellus életbölcsességi emlékeztetésével: de ez a’ vers:

Senki sajátja, hanem én csak használtam idővel ’s a’ t. azért sánta, mivel a’ hanem utolsó syllabája kurta holott oda hosszú kell. Tehát inkább így:

Senki sajátja se, azt én csak használtam idővel

Ugy ki kellene hagyni e’ versből, Őtet az álnokság ’s a’ t. e’ szót, vagy, mivel a’ kurta nem lehet. Ezen okból szeretném e’ verset: Elszánt lélekkel ’s a’ t. így:

Szánd el hát magadat, ’s a’ lepke szerencse ha elhágy, – vagy:

Szánd el hát magadat, ’s a’ fürge szerencse ha csapdos,

Csűggetlen szívvel tudd azt meggyőzni, barátom.

A’ frantziás Horace nem jő oly jól nyelvükhöz, mint Horátz.

22.

Egy sorban jő elő kétszer ez a’ szó, említés. Inkább: régi dolgokról irék ’s a’ t.

24.

egészen elakasztja, de félbe nem szakasztja, – de félbe nem szakad azért a’ szemnél tovább nyomulni szerető képzelés haladása, a’ képzelődés mindég gyarlót jelent.

25.

Az allée-t nem teszi ki a’ leveles.

mellyek oda ültettettenek, hogy árnyékot nyujtsanak a’ haladóknak – mellyek a’ haladóknak való árnyék nyujtás végett ültettek oda. Csak azért is így kell, mert még három nak jő elé e’ periodusban.

28.

És a’ harmadik emeleten a’ bércznek – a’ bércz harmadik emelete.

jobbját a’ katlanos vidéknek – a’ katlanos vidék jobbját.

közepette essék – esik.

29.

hanem nem lévén helyeken, – hogy a két nem mingyárt egymás mellé ne essék, így, hanem helyeken nem lévén.

30.

az ivóknak és sétálóknak. – így rövid idő mulva, ivók és sétálók, mindenünnen és mindenüvé a’ kuttól és a’ kuthoz türhető árnyékok homályában ballaghatnának.

-

a’ balról sötétlő bércz aljának, inkább alján hogy e’ periodusban a’ sok nak ne döczögjön.

39.

E’ lapon 11^szer jő elé: hogy. A’ felsőbb rendekben az ismétlés erősítése megkívánja, az alsóbbakban már épen azért kell kikerülni, hogy fenn azon okból sokszor elé fordult.

44.

Quidquid delirant medici, plectuntur acerbe,

Infirmi et miseri. – Ez hahotára fakasztott. Rendes parodia.

46.

Illy a’ Szép Literatúrához tartozó Munkában, mint ezen humoristicus levelek, nem is kelletvén a’ vízet chemiaikép analyzálgatni, vagy azt másokból úgy kiirni mint az erőlködő száraz Csaplovics, jó annyiban említeni csak a’ Chemicusok kotyfolgatásaikat, mint itt van. Ezek eléadását pedig ha felűlegesnek találná is az Orvos Olvasó, azt eléggé eleveníti a’ Levél végére ragasztott vers, Delilleből, nem Delilből, melly könnyen foly.

Én most, ezeket írva, másodszor olvasom az egészet, némelly elébb is már meg érkezett leveleket, negyedszer, mint a’ 2, 3, 4, 5, 6, dikat ’s új öröm, elérzékenyülés, vizsgálódásra hajlás, oktató elmosolyodás, fogott-el. A’ következők pedig mind inkább több ingert adnak. Kimondhatatlan kedvességgel folynak nekem órájim, mellyeket e’ természetes folyásu nyelven irt szép lelkű, örökké nemesre hevítő érzésű levelek olvasásában töltök.

48.

Hallen hellyet a hallák nem fognak tetszeni. Szót azonban arra nem tudok.

51.

jövendölni hogy minő – itt a’ „hogy” elmaradhat.

51–52.

A’ Zsidó kút leirása körül tett jegyzések az Irónak filozofiai lelkét ’s emberiségért való szíves érzését fogják tiszteletben tartani.

54.

hogy a’ Lutheránok többet fogyosztanak é el ’s a’ t. Ez a’ csínosan játszi elmésség nagyon kedves és, talán, tanító is, de hogy finomsága teljesen értethessék a’ Csaplovics Munkáját nem olvasottól is, szükség lesz röviden belé szőni a’ Csaplovics által eléadott furcsa leányka természetiségét is (naiveté).

56

Eldöntődöt idők – eldölt hamvas idők.

59

Jobb szeretek – Erdélyben így mondatik. Inkább szeretem vagy szeretek, ’s a’ jobb comparativus gradusra marad. E’ megkülömböztetést én is követem.

-

mint azt hogy mennyi van ’s a’ t. csak így, mint azt mennyi &c.

helyét a’ hol a’ néma – az első a’ maradjon el.

61.

Erre a’ kérdésre egy átaljában felelni igen nehéz. Ezen felelet nekem hézagot hagyni látszik, ’s csak könnyen általugrást mutat. Ezt felelném: A’ szomorú-játék, ha jól van írva, szép és nemes érzéseket gerjesztvén-fel bennem, azokban mulattatás közben is gyakorolhat engem. ’S valamint a’ történetirásban látom az eszemet felvilágosítható véghezment dolgokat, úgy a’ Szomorújátékban szemlélhetem a’ megtörténhetőket is, midőn nagy lelkeknek a’ Sors hányattatásai köztt való veszélyezéseik eléállíttatnak. Eszméltethetem a’ nagy heves indulatok langjainak elmerűlgetéseire, ’s tanulom ismerni az emberi természetet.

2. Századika az embereknek nem e’ czélból megyen. A’ játékszín ma csak gyönyörködtető helynek hagyatik, ’s nem gondolom, hogy egészen erkölcs iskolájának nézettethessék. Az emberek remélleni ’s félni szeretnek, azért kedvelik a’ Szomoru-játékokat ’s a’ t.

63

Ezen feleletnek: Megesett olykor, nem tagadom – ezt tenném eleibe:

Mikor titkon pihegek, felhevülök, halaványodom azért hogy bárcsak éngem tenne nyertessé az a’ vaktába következő piros vagy barna dáma, akkor csak, felebarátom szerencsétlensége kivánásának magva ültetődik titkosan belém. Örömöm ’s kedvetlenségem egyforma mérsékletű mutatását pedig nem akarom olly asztalnál tanulni, mellytől, ha én nyerek, játszótársam vagy kifakadó vagy elfojtott méreggel, ’s hamisan színlett szavakkal kél-fel. E’ Stoicismust inkább az élet egyéb bajainak reám jöhetésekor tanulom, ’s azok eltűrését ha nemes-csendességgel viselhetem, inkább nyugtat, mint ha, valakit, sokszor jó barátomat, mellettem pénzétől megfosztva, látom, mellyet minden indusztriám nélkül, melly életrevalóságra szoktat, én tettem zsebembe. Magamra nézve pedig mindenkor szégyellem, valahányszor egy papiros ’s a’ t.

66

Nem egyezem meg abban hogy Bernouilli ’s D’Alembert helyet Bernuilylyi ’s D’Alambeer irattassék.

68.

Elevenűlni fog az egész fördő. – Ez után illy feleletet adatnék:

Illy rendelés által hasznon való kapsiságot mutatott volna a’ Nemzet, ezt pedig nem akarván tenni, inkább egyenesen megtiltotta. De, vegyük a’ játszásból következő más oldalt; az illy sokat elvesztethető játék elűzi az egész gyülekezetet elevenítő vidámságot. A’ játékosok, ugy tapasztaltam, komolyabbak.

(Ezt pedig azért vetném közbe, mivel úgy a’ mint most áll, semmi általmenetel nincs a’ következő ellenvetésre. A dialogirásnak pedig az a’ művészsége, hogy minden természetesen és láncz szem szerént folyjon.[)]

69

rájok talál a’ televénybe a’ szívét hevítő szemekre igy: a’ szívét hevítő szemekre talál a’ televénybe.

72

Ifjainkat a’ természeti gyarlósággal: Ide még ezt tenném: A’ nevelés által bészívatott jó principiumokat a’ törvénynek is kell erősiteni. Mert ha a’ törvény csak szabadon hagyja az erkölcsi szabadság szerínt cselekedni az embereket, a’ legnagyobb résznél bé fog teljesedni, ha jól igyekeztek is körülötte Nevelői, az, a’ mit Montesquieu mondott: Három féle a’ nevelés, első a’ Szüléké, második a’ Tanítóké, harmadik a’ világé, – ’s ez az utolsó rendszerint egybe dönti azt a’ mit a’ két első épitett. – A’ Törvényeknek az Egészet kell kormányozni, oda vinni a’ hová magától is mindennek menni kellene, de mivel ez a’ megbízó ’s vaktába való magára hagyás sokakat elragadna ez emberi társaság nagy czéljától, korlátokat kell a’ veszélyező indulatoknak ki szabni. A’ mi törvényeinknek épen az a’ hibájok, hogy ezek csak a Statusnak Politicai csendességben maradhatásárol szóllanak. Az erkölcsiség ki fejlődése a Vallásoknak hagyatik. A’ régiek mind a’ kettőt igen jól egybe kötötték ’s a’ t.

-

Mirabeau előttem nagy eszű Orator, de igen roszsz karakterű ember. Azért, kifogást szeretnék látni D. feleletében éppen Mirabeau ellen, indulatai ’s passziójira nézve. Foxot, az Apja nagyon kényeztette ’s csuda hogy nagy ember lehetett, a’ miatt. Atyám, mondá egyszer, csintalanságból, én ezt az órát a’ földhez vágom. Vágd, ha teszik, volt a’ felelet. 14 esztendős korában Spaaba küldötte az Apja az Etoni iskola nyári feriáján, ’s annyi játékpénzt adott neki, hogy a’ gazdag gyermeken a’ Vendégek csudálkoztak. Korhelyé mind Mirabeaut, mind Foxot Atyjaik tették. ’S midőn a’ nevelésre bíztunkban, csak igy foly a’ jó nevelés, nem szükséges é, hogy a’ törvények igazítsák útba a’ szüléktől is elrestelt nevelést.

76

Franczia Országban neveltete, Északi Amerikában katonáskodott, megjárta ’s a’ t. Igy természetesebb folyása van ezen eléadásnak.

78

Bethi, – penna sikamodása lesz – Bath

Mind a’ hatodik mind e’ hetedik levél nagy gyönyörűséget ád észnek és szívnek. Amaz visgálódásokat ébreszt, ez, hazafiuságával, kedves festéseivel, szívet melegít. Szívemből vagynak kiírva a’ Lengyelek dolgai. Szerencsétlen Constitutiója okozta dőlését, de a’ mellett is fennálhatott volna, ha a’ legnagyobb igasságtalanságot ne követte el rajta Katalin és II^dik Fridrik. ’S az ő Sorsok a’ miénk rémítő tüköre lehet.

Szépek, elmések, jó gondolatokkal, mély érzéssel teljesek valóban e’ Levelek. Jövendölöm, hogy egykor németre le lesznek fordítva.

Ime egy humanisticus Levél, tele kedvességgel, könnyen lebegő elmésséggel ’s érzéssel. Felejtém jegyezgetni a’ sok a’k, hogyok, nakok kihagyatását, nem is teszem már fel ezeket; az elsőbb jegyzésim mutatják, mikben ütődik meg érzésem.

Excellens két levél. Az a’ könnyűség, mellyel eléadva vagynak a külömböző képek, szokások, mint magához vonsz. Mercier-nek Tableau de Paris-jára, Duclosnak Considérations sur les moeurs de ce Siècle-jére, ’s a’ Spectatorra emlékeztetének, ugy hogy ezeket is azokkal egy rangba teszem. Látszik ezek Irójokon, mennyire ismeretes mind a’ régi mind az új Klasszikusok való lelkével, ’s azokéval élesztvén a’ magáét, eredeti lövellésekben, enyelg, elméskedik, érez, gondolkodik.

Melly sok szélcsapót fog magába szállíthatni a Gr Morszkyval volt kocsizás olvasása. Az Irót pedig meg fogja szerettetni mindennel a’ kinek esze van, ’s tanulni fogja tőle a’ külsők lengő becsét, ’s szeretni a’ személyes érdem megszerzését.

A 10^dik levél bévégzése, hirtelen könnyeket hozott szemeimbe, az első olvasáskor is, ugy most a harmadikszor is. Ez a’ meleg kebel, Kedves Grófom, melly most ezek írása alatt, a’ Bártfai Levelek irójához való lelki vonszódás hevében, édesen nyughatatlankodik, már akkor tisztelte a’ MGrófot, mikor még a’ felől, ha vagyok é vagy nem, még semmit se tudott. ’S hogy most engem az az én ifjuságom vezér csillaga, úgy mint Fernandónak Egmont, nevemet halhatatlanná teszi barátságával, az életemet, bajaimban, vidámítja. Nem kell több jutalom, a’ Muzéum kiadásáért. Nemes lelkűek lettek barátimmá, ’s én boldognak érzem magam küszködéseim után. De félre hagyom lebegni mellettem nevemnek a’ MGróf munkája által való fennmaradásának hiú képét, ’s annak szebb ’s lelkesebb velejében gyönyörködöm, abban, hogy nékem egy GrDessewffy József, barátom, kit nem hiuságból, hanem szívből szeretek és tisztelek.

E’ két Levelet ’s a’ 11diket is felolvasám Gróf Gyulai Ferencznének, midőn épen vendégeink érkeztek, ugymint GrHaller Zsigmondné szül. Gróf Toldalaghi Krisztina, Báró Bánffi Józsefné, ’s leánya Barcsai Károlyné, Urával. GrHallerné nagyon szereti a’ Könyveket, ’s okos jó Magyar Dáma. Más nyelvet nem is tud. Ujra fel kellett olvasnom, ’s közönséges kedvellés nyilatkoztatta magát. Szeretném az Egész Munkát elolvasni, mondá GrHallerné. Ki fog jönni nyomtatásban, felelém. De, a’ Grófné, ki tudja mikor jő-ki mond, ’s minthogy öreg vagyok, sietni szeretnék elolvasásokkal, azok nélkül meghalni nem akarok. Instálom a’ Grófnét, hogy három napig hagyja még nálam, hadd tehessem-meg reá jegyzéseimet, ’s majd ha ide jő M. Németibe (akkor Dédácson valánk) én általadom. Elmenvén onnét Vendégeink, GrGyulainé kinyilatkoztatá előttem megijedését, hogy félt már oda adásokért, mert GrHallerné ugyan jó Barátnéja, de az olvasni elkért könyveket elszokta felejteni. Tudtam én ezt magam is, mert a’ mult télen találtam Ő Nagysága asztalán négy könyvemet, ’s kérdezé tőlem, ha azon Munkák előttem ismeretesek é? Eljöve ide a’ Grófné, ’s már féltem, miként tarthassam e’ leveleket kezem között. Szerencsémre elé nem hozá, ’s én nem tartottam illetlenségnek azokkal elhalgatni. Majd meg szerzem Ő Nagyságának várt örömét, ha kijőnek.

Ez is mély vizsgáló észt, életbölcsességet, hasznos intéseket fest. A’ földmívelővel való dolog magához vonszó, ’s emberiség érzését gerjesztő.

Magas gondolatokban ’s érzésekben felleng. Az erdőhez intézett vers, mély bényomást gerjesztett bennem, ’s nagyon kedves előttem. A’ levélnek egyéb poétai festései az Irónak ismét más oldalát mutatják ’s tiszteletet gerjesztenek, hogy a’ könnyeden lövő nyilu elmésségről, franczia elevenségből, magyar hazafiúi tüzben égve általmegyen a’ felségesebb tájra emelkedett léleknek édesen szomorú ömledezéseire. Taszszó Stanzái vagy ottave rímejei jól vagynak fordítva. Nem ismerek még magyarban, olasz után formált ottavákat. De, itt az a’ kérdés támad, ha egészen az olasz szótagmérés szerint kellett volna é, t. i. tizenegyes szótagot véve egy rendben, vagy a’ francziáktól bévett alexandrinerek szerint? Az olasz nem adhatván quantitásokat, accentusokra vigyáz, hogy azok bizonyos rythmussal kedvesen essenek. Gries próbálta ezt, Olaszos regulásságában, a’ Németbe általvinni, fordítván Ariosto Orlandóját. De, Wieland levetette a’ tehert, mert látta, hogy a’ mely regulássága az Ottava rímáknak az Olaszban rózsa kötelecske, az az ő dörgő csörgő északi nyelvében, czigány kovács láncza lesz. Szabadabban mozog hát, némelly helyeken szép Oberonjában. A’ rímek baksága ’s nősténysége felől nem szóllok: Kazinczynk bizonyosan eléfogja hozni, ’s ő azt a’ Magyarban inkább tanulta megkülömböztetni, mint én.

Összevetém a’ három hoszszabb verset, mellyek e’ levelek köztt vagynak. A’ rímeseket kedves folyamatjokban, tréfát, nemes érzést eléadó tulajdonaikért szeretem, de a’ Kúthoz írt Ódával nem igen tudok megbékélleni. Mindég homályosnak marad előttem, buján tarkalván benne a’ mythologiai képek, ’s nem hagy bennem olly képet vissza, mint a’ fons Blandusiæ. Én magam jobbat nem tudnék írni annál, de mozog bennem valamelly érzés, melly valamit egyebet akarna ott felmelegítetni. Próbálja a’ MGróf Úr azon gondolatokat rímekbe önteni, úgy hiszem, szerencsés leszen az Egész.

Ezek egyenesen leirt vélekedéseim. Nem írtam többet mint érzettem, sok, igen sok helyeken inkább érzettem a’ Szépet, Nagyot, Kedvest, mint azt kifejezhettem volna; nem lappangtattam-el semmit, a’ miben legkissebbé megütköztem. Azzal végzem, hogy a’ mi Literaturánkban illy nemű Munka még nincs, ’s annak nagy nyereségére, ’s mindenkori díszére fognak e’ humoristicus levelek lenni. ’S megbizonyításául pedig annak, hogy részre hajlatlan Itélő valék, ’s még a kicsinységekre is kiereszkedtem, ohajtom, hogy ez: 1817^dik Esztendőben, csak így irattassék 1817ben.

A’ mit legelől kell vala említenem, itt hozom újra elé. A czímlapon hibásan szaggatta-meg a’ szavakat az Iró. Így kell

Bártfai Levelek,

irta

Döbrentei Gábor barátjához

Erdélybe,

Gróf Dessewffy József,

A’ Bártfai Ferdőkben 1817.