Kolozsvár,Jan. 18d. 1816.

Nagyontisztelt, Méltóságos Gróf Ur,

Pirúlok, hogy e’ válasz ennyire elkésett, ’sa’ Méltóságos Gróf Ur iránt lévő tisztelő-szeretetem érzése fenyegetihalasztgatásomat. Részszerínt, azért megyen későbben levelem, mint néhányszormegindult gondolataim magok repűlni akartak volna, hogy a’ Muzéum háromfűzetjeinek elküldése iránt is bizonyosat írhassak, részszerínt az Vdik Fűzetbemenő dolgozásomat kellett fonal folytában elvégeznem. A’ Muzéumot, Prof.Sárvárihoz utasítva, a’ mult héten, elküldöttem. Sajnálom, hogy a’ képekrenézve, csak az utóbbi nyomásokból szolgálhattam, mert a’ többiek márkiosztódtak.

A’VIdik Fűzetből, a’ mult December 5dikén, Trattner levele szerínt, 9 árkus voltkinyomtatva. Eddig tehát az is egészen elkészült, ’s azt is Debreczenbeelfogom, a’ Méltóságos Gróf Úr számára, mihelyt hozzám megérkezik, küldeni.

A’Méltóságos Gróf Urnak két levelét vagyon bírnom szerencsém. Ugy nézemmindeniket mint lélek-kincseit. Mennyi örömmel olvastam a’ mult December 6dikánirottat, ’s hányszor nem örvendettem a’ velős gondolatoknak olly lelkeseléadásu, ’s erővel teljes fordulásokat kilobbantani tudó nemes észszellevelezésben lehetnem. Ha életemnek örömöket kíván a’ Méltóságos Gróf Ur adni,ne vonja-meg tőlem azon szeretetet, mellyet én, egyenes hajlandóságból, a’Méltóságos Gróf iránt érzek.

Valójábana’ Censura, hogy a’ vett becses levélnek czikkelyeire térjek, a’ Censura, úgya’ mint nálunk vagyon nagyon hátráltatja az elmék szabadabb kifejtődését. A’gondolkodásra jól elkészült fő munkálkodása alatt az ideák atyafiságos fonalaingyönyörködve megyen által, ’s örvend a’ keresettnek ’s megtaláltnak, de a’gondolat kifejtése közben is már eszébe jut, a’ nyűg, mellyel megköttetik, ha Censuraelébe adja. ’S nálunk melly gyermeki félelemmel rebegnek sok Censoraink.

A’Muzéum IVdik Fűzete előbeszédje irásakor nekem ezen syllogismus fordulapapírosomra: E’ Nemzet szabad. E’ Nemzetnek törvényes külön Királya van. E’ kétHaza nem provincia. E’ Nemzet nyevének élni kell, ’s azt virágoztatnikötelesség. A’ Censor a’ két középső punctumot kitörlötte! Én nyughatatlan nemvagyok, ’s principiumom, hogy egy két szabadabb gondolat kimondásával, többhasznosabbak eléadhatását meg ne gátoljam, de annyi se legyen é szabad a’mennyit törvényeink nyilván mondanak?

GrófBatthyáni Ignácz életében pedig elkelle hagynom azon periodust, mellybenciliciumát kárhoztatám.

Igyjárék a’ mult December utolsó hetében, itt Erdélyben Szászvároson lévőGymnaziomi Rector, Hisztóriai darabok és apróságok nevü gyűjteményével,mellyben az Erdélyi fejedelmeknek ’s Török portának sok levelezéseik, ErdélyiOrszág-Gyülési végzések vagynak egybe-szedve. Engemet kért-meg az Egybe-gyűjtőKerekes Ábel, az Imprimatur megnyerhetésére, de a’ Gyűjtemény kinyomtatása nemengedtetik-meg.

Azillyesek elkedvetlenítik a’ legbuzgóbb igyekezetűt is, ’s azon kevesek számát,kik magyarúl irnának még kisebbé teszik. ’S nem makacsolja é meg sokszor a’Genie magát, hogy épen semmit se tegyen, ha úgy nem teheti, mint azt lelkénektiszta sugallásai benne erővel ’s hathatósan eléállva, megkívánják. Azonban a’Köz Jót nyughatatlan melegséggel terjeszteni égő, bírjon elegendő,elnyomhatatlan indúlattal, ’s tegyen annyit, a’ mennyit tehet. Egész erejéneknem mutathatása, nem az ő, hanem az idők szégyene. E’ levelem mellettszerencsém vagyon, a’ Méltóságos Gróf Urral egy episztolámat, ’s egy ódámatközleni, mellyek így, a’ mint vagynak bizonyosan nem jöhetnek ki. Az ódánaklegutolsó strofája nem oda tartozik, a’ leiró elhibázva tette oda.

AzEmberszerető Imádsága a’ Naphoz, igen szép filozofiai gondolatokat fejteget, a’Muzéum következő Fűzetjeibe menő Munkák közé már béirtam. De megengedvén a’Méltóságos Gróf Ur, hogy megjegyzésimet egyenességgel megírhassam, méltóztassékinstálom azokat elfogadni. Az ik-be nem végződő igéink imperativusai, ’sconjunctivus’ imperfectumai nem vesznek magok mellé él syllabát. Igy a’jelenek, az említett időkben jelenj lesz ’s nem jelenjél. E’ szerínt nem jó a’menjél, közelgessél, siessél, hímezzél, tükrezzél, pirosítsál, pergeljél,gerjesszél. Mind ezek a’ jelenvaló idő harmadik személyében nem végződnekik-ben, azért így kell nekik lenni, menj, közelgess, hímezz ’s t. Külömbenpedig a kedves hangzat is megkívánja, hogy az ál, él sokszoregymás után elé ne forduljon.

Ezenkifejezések helyett szív evettségen, belénk ette valamivelkedvesebbeket kívánnék. E’ rímek, bizony nem félő, Kis állat vagy ne tagadd, a’ szép gondolatnak fáradságotadnak, ’s ohajtanám azokat is változtatni.

Különösörömömre fog lenni, hogyha a’ Méltóságos Gróf Ur több Munkájit is az ErdélyiMuzéumba adni méltóztatik, ’s arra instálom. Igy szeretném, ha igen nagyrabecsült levelében említett újabb Munkáját is kapni szerencsém lenne, hogykiadhassam.

Az első Fűzetet nem tudom-ki? a’ Bécsi LitteraturaiUjságban recenseálta. A’ Méltóságos Gróf Urnak abban álló két anakreoni dalárólez volt mondva: Zwey Anakreontische Lieder vom Grafen Dessewffy mit jenerfranzözischen Leichtigkeit geschrieben, die man an diesem gebildeten Dichtergewohnt ist.

A’IIIdik fűzetben áll azon ódám, mellyet a’ Méltóságos Gróf Urhoz, tiszteletteleltelve, irtam.

SchillerIdeáljai fordítását, kérésemre, Gróf Csáky József, általadta. Mindent egészenkitéve benne, érzésem nem talál. Ha megengedi a’ Méltóságos Gróf Ur, bátorfogok lenni itéletem megirására.

Legyenbár a’ Mélt. Gróf Ur levele árkusokból álló, én azt a’ legnagyobb örömmel fogomolvasni.

Kapitány Thomann alázatostisztelete jelentésére kért.

Ajánlommagamat a’ Méltóságos Gróf Urnak, ’s vagyok megváltozhatlan tisztelettel

a’Méltóságos Gróf Ur

alázatos szolgája:

Döbrentei Gábor mk.

Kézirat: MOL P91 5. cs. 53. 6r–7v.(Jelen közlés forrása.) Egy másolati példánya fennmaradt Kazinczy Ferenclevelezésében: MTAK Kt, M. Irod. Lev. 4r 32.

Közlés: 1. Gróf Dessewffy József bizodalmas levelezése KazinczyFerenczczel 1793–1831, I–III. kötet,kiad. Kazinczy Gábor, Pest,Heckenast Gusztáv, 1860–1864 (Gróf Dessewffy József irodalmi hagyományai, 1–3),II, 73–84; 2. KazLev, XIII, 3130. lev., 496–498: Dessewffy József Kazinczynak.Kassa, 1816. február 13. 491–500. – Dessewffy saját levelében, másolatban küldimeg Kazinczynak Döbrentei levelét és saját válaszát.