Kassa, Febr. 3-ikán.

Tekintetes Úr!

Vettem a’ kedves Feleleteta’ tettző versekkel egyetemben: A’ Muzeom 3. Fűzetjei is már kezemhez jöttek.Professor Sárvárinak 100 Forintot küldöttem amannak számára. Méltóztasson a’jószándékot, nem pedig a’ summátskát számba venni. Örvendek, hogy Gr. Csákyközlötte a T. Úrral az Ideálokat. Könnyen hiszem, hogy Schillert utól nemértem. Sas után nehéz repűlni. Háládatlan dolog a’ Fordítás, kivált ha remeketakarunk fordítani. Elég közelíteni. Szintúgy’ fog járni az, a’ ki majd valahaa’ Tettes Urat fordíttya.

Sokat útaztam a’ Hazámban.Országszerte mondják, hol gerjeszsz, hol gerjeszszél, és pedig nem tsak a’pórnép, hanem’ a’ jól neveltek is. Már Kazinczy Úr is felakada ezen a’Grammaticai botláson, a’ mellyet én azonba a’ folyó Beszédben sem nézhetekannak. Grammatice et Latine loqui non semper idem est, úgymond Quintilián.Homér ugyan azon egy és pedig felséges nemű munkában, tettzése szerérn, hol ez,hol amaz vidék- vagy tájejtéssel (Dialectussal) él. Miért ne kövessük ŐsdedősApánkat, kinek úgy is hijjába akarnók követni fellengségét? Örvendjünk inkább,hogy több ejtéseink vagynak ugyan azon egy kijelentésre. Ne költőnítlenítsük[!] szép szabad Nyelvünket. Ne tartsuk a’ lántzokat reguláknak. Egy szabadNemzet Nyelvének féken ugyan, de könnyen járó féken szabadon kell indúlni. TízMagyar Dáma szép füleitől kérék tanácsot, vallanák meg, mi hangzik nékikkellősebben: mit mondsz? mit mondasz? vagy mit mondol? és mind a’ tíz leginkább kedveltette az utolsó ejtést. Hameg akarjuk szerettetni Nyelvünket a’ Külsöknél is, ne hitessük el magunkfelől, hogy mi Magyarok azt tarttyuk egyik a’ másikárúl, hogy nem tudunkMagyarúl. A’ szép szó árnyék helyetta’ kemény és nyelvfitzamító árnyt írni,‘sokkal jobban sérti a’ fület, mint száz pirosítsál.Szabad úgy írni, a’ mint beszéllenek a’ jól nevelt emberek is. Hadjuk a’borzos Berekszászira [!], hogy’ Akarnániai vagy Sanscritta Nyelvet készíttsena’ Magyarokéból, de mi, az Erdelyi Muzéum példája után, mély, szép, jó ‘s nemaprós dolgokat írjunk, kellemetes hangzatú hathatós Nyelvünkön, és tartsukszemünk előtt Mártziál elmés mondását:

Coenae fercula nostrae

Malim convivis, quamplacuisse cocis.

Ha tart tölle a’ T. Úr, nehogy a’ Grammatikusokat botránkoztassa, tessék ezen észrevételeimet Jegyzésbekinyomtatni.

Bizonyosan szebben lehetneelő-adni hogy a’ szívevettség magát belénk ette, de lehetne é hathatósabban otta’ hol az indúlatosságok’ kérges nyavalyáját akartam kijelenteni? »II fautpeindre les effets«; a’ mardosás kopott kép, és nem is olly hathatós, mertmegelőzi az evettséget. Nagyon le fog kötelezni a T. Úr, ha más szebbet, deszinte ollyan hathatóst, teend helyébe. A’ szempillantati irtóztatás támasztásanints, mikor a’ maga helyén van, a’ szép előadás természete ellen, sőtt annakmíveltebb bájjait a’ nyerseség által ollykor eleveníti, »rend le beau pluspiquant«. Erre ezer példa vagyon. Homerustól fogva egészen le — Schillerig.

A’ Bizony nem félő, nagyon közönséges ugyan, de ott úgy érzém, éppena’ kellett. Tessék próbálni valamelly más kifejezést helyébe tenni, és azonnaltapasztalni fogja a’ T. Úr, be igazat mond Horácz: »Difficile est propriecommunia dicere.« »Otez cette phrase d’abandon, et vous changerez, mais vous neremplacerez pas le naturel.« Által futván újolag Könyörgésemet, mivel szokásomszerént soha sem elégszem meg azzal a’ mit magam tsinálok, a’ hol azt mondom: és én mint Pap imádkozom és áldlak, azimádkozom helyett most költeményesebbnek láttzik nekem a’ tömjényezek.

Botsánatért’ könyörgök, hogyóltalmazom Könyörgésemet, de kit nem vakít el az Atyai szeretet? Azonban nemkell vakon szeretni, tsak az Istent és a’ Mátkánkat, és azért az Ideálokigazítását örömmel várom el, de kérem legyék oktámasztott (motivée), mert mivelnem találomra szoktam írni, és mindenkor sok vagy leg-alább több képzetekközött választok, az olvasó hidegebb menésű eszének járását, az írás hevenyébenmelegebb érzések között haladóéval, leg-inkább azért is öszsze szeretemhasonlítani, hogy tsendesebb lélekkel láthassam hol? hányszor? és mikéntjátszottatta meg vagy Eszem a’ Szívemet, vagy szívem az eszemet?

Én mint ezzel, mint amazzal,leg-kissebb tsalattatás nélkül lehetek is és fogok is lenni szüntelen a’ TettesÚrnak

alázatos szolgája

G. D. J.

Közlés: 1. Gróf Dessewffy József bizodalmas levelezése KazinczyFerenczczel 1793–1831, I–III. kötet,kiad. Kazinczy Gábor, Pest,Heckenast Gusztáv, 1860–1864 (Gróf Dessewffy József irodalmi hagyományai, 1–3),II, 73–84. 2. KazLev, XIII, 3130. lev.: Dessewffy József Kazinczynak. Kassa,1816. február 13. 491–500. Dessewffy saját levelében, másolatban küldi megKazinczynak Döbrentei levelét és saját válaszát.