DöbrenteinekGróff Desseöffÿ Jo’sef egésséget,

Boldogságot,

FelségesÓdát írt reám az Úr, közlötte véllem Kazintzÿ Ferentz. Azt mondhatom rólla materiamsuberabat opus. Vigasztalt. Az Úr odáját olvasni, és az én üldözőmetgyalázni ugyan azon egy időbenn fogja a’ Jövendő. A’ harag, boszszú, dühösség,igazságtalanság zajjait elfogja repítteni a sebes idő terepély szárnyainakszele, de egyszersmind a hamúból felelevenítteni, és lángra lobbantani az Úrditsősségét, a’ melynek koronájában ragyogni fognak a ma fellobbant tűznekszikráji. Örvendek, hogy elég szerentsés valék annyi távolságról az Úr Lantjátmegpengettetni, tudnillik kész vólt már az Úr szívében lelkében és újjaiban aremek, és az én részemről nem vólt másra szükség, hanem tsak hogy egy Szikratévedjen el az Úrhoz, melyből az Úr megborzadoztatása által születendő készének; lantjának húrjainn versengjen.

Éntsupánn Vulcanushoz hasonlíttattam, de az Úr mint Iupiter fel fegyverkezveugratta ki Minervát kalapátsommal hasított homlokából. Szerentsések, kiket ilyTeremtők kedvelnek. Maradok különös tisztelettel, és háládatossággal. SzentMihályon 14^dik Novemberben 1812^dikEsztendőben

AzÚrnak

alázatos szolgája

G Dessewffy Jó’sef

Közlés: Gróf Dessewffy József Levelei. 1812–1843, s. a. r. FerenczyJózsef, Budapest, Méhner Vilmos, 1888 (Gróf Dessewffy József Munkái, III), 1.(Ferenczy tévesen 1812 augusztusára datálta a levelet. Nem tudni, milyenkéziratból dolgozott.)